Véletlenül megtaláltam az ajándékot, amit a férjem szán nekem karácsonyra. Jogosan vagyok csalódott?

Hogy te mekkora szmét vagy!

1. VÉLETLENÜL - na, persze - megtaláltad

2. ha ennyire sznod pitsa vagy, akkor igen, mondogasd csak, hogy DE, ARANY! Sőt, írd ki a fejedre nagy betűkkel, hadd lássa mindenki!

Amúgy, mondd csak meg neki, remélem, a következő, amire költ, a válóper lesz, mert ezt érdemelnéd!

Más örül, ha valami apróságot kap, te meg ilyenen hisztizel, komolyan, mint egy óvodás.

Mellesleg a férfi azt elfelejti, hogy te aranypárti vagy. Mivel pasi, nem rezonál ilyesmikre, neki ékszer-ékszer.

Amit én tennék:

- megkapom KARÁCSONYKOR, és finoman megmondom neki, hogy tök szupi, hogy gondolt rám, meg tetszik is, csak azt ugye tudja, hogy nem vagyok oda a fehéraranyért? A saját felsőbbrendűségi mániám miatt nem sérteném meg, főleg így, hogy "ez nem kell".

Én aranypárti voltam sokáig, de apáék egyszer ezüstöt vettek karácsonyra. Kb. fél percig voltam savanyú, aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen gyönyörű a karkötő, és boldogan viseltem.

Most meg már attól rázna ki a hideg, ha aranyat kapnék, rájöttem, hogy a fehérarany és ezüst sokkal szebben néznek ki, és kevésbé hivalkodóak.

Remélem, az házassági gyűrűnk (mi ennek a neve? :D) sem arany lesz.

Utolso!

Meg azt sem tudod, hogy hivjak a gyurut hazassagra, de mar hazasodni akarsz?

Arany, szarany, ezust…kinek a pap, kinek a papne.

Számomra itt csak részben van szó a pénzről.

Egyszer megkértem az akkor még csak barátomat, hogy vegyen meg egy divatmagazint, és üres kézzel jött haza. Mikor kérdeztem, hogy hol a szajré, azt mondta, volt hozzá valami ajándék szütyő, de abban a boltban csak fekete volt, ő meg tudja, hogy nem szeretem a feketét. És soha nem mondtam neki, hogy nem szeretem, csak gondolom látta, hogy egy darab fekete nincs az egész lakásban.

Egyrészt nem akarom elhinni, hogy annak is örülni kell, ha ékszert kapsz, az már ne legyen elvárás, hogy tetsszen.

Másrészt ha ajándékot kapok, és tetszik, akkor az örömömnek a nagyobb része arról szól, hogy ez az ember ismer engem, és tudta, hogy örömet okoz. Nem csak remélte, hogy talán örömet okoz, tudta, hogy biztos örülni fogok. Ilyenkor mindig közelebb érzem magamhoz azt, akitől kapom.

Én,ha a helyedbe lennék örülnék neki , hogy gondolt rám és kedveskedni akart.

Ha elmondod neki jogosan fog kiakadni!