Véletlenül megtaláltam az ajándékot, amit a férjem szán nekem karácsonyra. Jogosan vagyok csalódott?

Sajnálom a férjed...de téged is.

Nekem is vett már nem egyszer a férjem olyan ajándékot, amitől nem repestem...de soha egy pillanatig sem éreztettem ezt vele! Sőt, örültem, hogy ad! Mindegy mit és mennyiért! Mert nem ez a lényeg!! Karácsonykor meg főleg nem......

Igen, most majd mondd el mindenkinek akivel találkozol, hogy ez arany.

Atyaég.

Orulnek ha ilyen problemam lenne. Azert ezt erosen eltulzod. En sem szoltam le a ferjem ajandekat tavaly. Pedig vagy 4x is elmondtam neki elotte, hogy nem birom a bizsut, allergias vagyok ra, begyullad a fulem, a borom meg viszket es kiuteses lesz. Ettol fuggetlenul tetszett a gyuru is meg a fulbevalo is, de ovatosan mondtam neki, hogy nagyon szep, tetszik es ertekelem is, de hordani nem fogom tudni az biztos. Es ettol is olyan szomoru lett, magat hibaztatta, hogy ennyire nem emlekezett ra, hogy ezt mar elmondtam tobbszor is. Es igy is nagyon rossz erzes volt nekem is, hiszen nem akartam megbantani, megis sikerult. De legkozelebb valami ezustot ad, ha mindenkeppen ekszerre esik a valasztas.

De ha te nem is szoltal, hogy nem tetszik ez a fajta ekszer, akkor honnan tudhatna? A celozgatas a leheto legrosszabb amit tehetsz. En sem ertem a celzasokat, hat meg ok szegenyek..

Mindenesetre legyszives legalabb az o oromet ne rontsd el, ha ezt kapod tole. Legkozelebb meg irj egy kivansaglistat es abbol fogja kivalasztani. Akkor nincs csalodas.

Általános iskolás koromban rendszeresen kaptam GUSZTUSTALAN, kicsit sem divatos kötött meg nyálasan lányos ruhákat nagyszülőktől ajándékba (mindenki tudta, hogy fiús a stílusom). Általában max. fél órát tartott a sértettségem meg a csalódottságom, aztán mindig rájöttem, hogy bár részben igazam van, ez nem számít, és örülhetek, hogy mindig olyan lelkesen ajándékoznak nekem a nagyszüleim, és nagyon örültek, ha valamit látták is, hogy hordok.

Néha óvatosan célozgattam rá, hogy nem az én stílusom, amit vettek, de hát nem igazán értették meg, én meg rájuk hagytam, és most, hogy nem élnek, mindig elmosolyodok, ha kezembe akad egy-egy megmaradt ruha (általános végéről, gimi elejéről), amit most meg itthon magamtól és szívesen hordok felnőtt fejjel :)

Ha annyira nem az ízlésed valami, akkor sincs jogod durván megbántani valakit, a sértődés meg aztán végképp ostoba és gyerekes reakció. Vedd át, csókold meg érte, lássa, hogy örülsz, hogy gondolt rád, aztán év közben egy megfelelő pillanatban (mintegy "véletlenül" kézbe véve az adott ékszert) megemlítheted, hogy "tudod drágám, hogy nem azért mondom, szeretlek, és mindennek örülök, amit tőled kapok, ezt is nagyon szeretem, mert tőled van, de azért azt hadd említsem meg, hogy egyébként nagyon nem a stílusom ám, csak ezek szerint erről még nem beszélgettünk" stb., valahogy így, és finoman elmondod, hogy mi is tetszene igazán, képeket is menthetsz le neki (mert nyilván nem jegyzi meg, ha egyszer megmutatod).

Kérdésed nyilván kamu, egy nő sem lehet akkora gyökér, hogy "véletlenül" megtalálja az ajándékot, és még világgá is kürtöli, hogy nem tetszik neki.

Illetve lehet, de annak hasonlóan "értelmes" férje van, az meg biztosan nem vesz drága szuvenírt.

De a válasz: Igen, mondd meg neki bátran, de ne szarozz, oszd ki alaposan azt a "bugrist", szerintem ez sem áll tőled akkor távol!

A másik verzió is nagyszerű: bárhol megjelensz, emeld a magasba a kezedet, hogy mindenki lássa a karkötődet. Majd kérj egy kis figyelmet, és jó hangosan mondd el a társaságnak, hogy ez fehérarany, nem ezüst!