Véletlenül megtaláltam az ajándékot, amit a férjem szán nekem karácsonyra. Jogosan vagyok csalódott?

1. Nem vagy tisztában vele tisztában, miről is szól a Karácsony.

2. Undorítóan gondolkodsz.

3. Remélem, gyerek nincsen.

Igen mondd el, hogy kutattál, megtaláltad, megnézted, nem tetszik, nem kell! Így ebben a sorrendben, mondjuk én nem hallgatnálak végig!

Ahelyett, hogy örülnél, hogy meglepetést akar szerezni!

Tényleg ennyire csak a pénz számít, hogy az a lényeg, hogy majd mondanod kell mindenkinek, hogy nem ezüst, hanem fehér arany? Ne már, hogy ez így érdekel valakit!

Nekem az eljegyzési gyűrűm fehér arany. Soha senki nem kérdezte meg, hogy ez milyen fémből van, pedig folyamatosan rajtam van.

Mi? Hogy ez nekem nem kell? Tudod mit, mondd el neki, meg azt is, hogy "véletlenül" megtaláltad. Remélem úgy kihajít, hogy a lábad sem éri a földet!

Az nem jut eszedbe, hogy amikor megkapod mutatsz némi örömet és pár nap múlva megkéred, hogy cseréljétek ki?

A férfiak nem figyelnek annyira a részletekre, mint a nők és igen, lehet, hogy ennyire nem ismer. De igyekezett - a leírás szerint nem is kicsit - és nem azt érdemli, hogy ez neked nem kell.

"Most mindenkinek mondjam el majd akivel találkozok, hogy arany?"

Ó egek!

Én azon kiakadnék, hogyha ékszert venne, tekintve hogy a jeggyűrünk az egyetlen amit viselek.

De viszont, azt nem értem, miért kéne mindenkinek mondani, hogy "jaj, nem ezüst ám, hanem fehérarany".

Ha nagyon villogtatni akarod, karácsony után úgyis mindenki kérdezi mit kaptal, és akkor mondhatod, hogy fehérarany karperecet.