Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a világegyetem gyorsulva tágul?

A 'vörös eltolódás', más néven Doppler-hatás.

Ennek utánanézhetsz a neten.

Nem rosszul tudod, hanem kevered.

A gyorsulás lassul. A tágulás tehát gyorsul, de egyre kisebb mértékben.

Ahogy egy meglökött golyó az első másodpercekben. A legnagyobb a gyorsulása a lökés után közvetlenül. Kis idő múlva még gyorsul, de kisebb az értéke ennek. A világegyetem ehhez hasonló elképesztő léptékben.

A tér tágulását nem könnyű megérteni, mert nincs mihez hasonlítani. Azt tudjuk, hogy minden pontja távolodik egymástól, ezt egy felfúvódó gömbhéjon levő pontokkal lehet szemléltetni, de persze a gömbhéj nem modellezi le a világot, csak ebben a példában hasonlít a tágulás hozzá valamennyire.

Ilyen hasonlat az is, ha a teret egy gumilapként fogjuk fel. Ha rárajzolsz egy centiméter skálát, majd a másik végétől elkezded nyújtani, akkor azt tapasztalod, hogy a tőled távolabbi pontok távolodási sebessége nagyobb, mint a közelebbieké, minél távolabb van, annál gyorsabban távolodik.

Természetesen ez csak szemléltetés, további konklúziók levonására nem alkalmas, mert a tér nem gumilap, de ezt a kérdést így lehet szemléltetni.

Megmagyarázza, ha belegondolsz, az első példa is, a gömbhéj, mert ott is a távolabbi pontok gyorsabban távolodnak, mint a közelebbiek.

Ez természetesen síkra van kivetítve, a gumilapra, vagy a gömbfelületre.

Az igazából nem is számít, hogy az objektumok mozognak, a mozgás elenyészik a tér tágulása mellett.

A teret nem tudjuk mérni, ebben igazad van, de az objektumok a térben vannak és azokat meg igen.

Most csak egyetlen "pillanatfelvételt" látunk az univerzumról (hiszen az a pár évtized, amióta a tágulást megfigyeljük, gyakorlatilag semmi az univerzum életéhez képest). Magából ebből nem lehet megmondni, hogy a tágulás üteme gyorsul, lassul vagy stagnál, ahogyan egy fénykép alapján sem mondod meg, hogy a rajta látható jármű milyen gyorsan mozog. Ehhez sokkal bonyolultabb módszer kell, az pedig körülbelül a következő:

Csinálunk különféle rafinált modelleket. Az egyik gyorsuló tágulást jósol, a másik lassulót, a harmadik állandót, stb. Ezek a modellek mást is megjósolnak, mégpedig azt, hogy milyen kell legyen a mikrohullámú háttérsugázás finomszerkezete. Pontosan megmérjük a mikrohullámú háttérsugárzást, és amelyik modellel a legjobban egyezik, az a nyerő. És a nyerő modell jelenleg a gyorsulva tágulást jósolja. (Bár ez már vagy 6-8 éve volt, azóta lehet, hogy változott a helyzet.)