Miért kevéssé ismert ill. legjobban kiborító, hogy a megfigyelő omlasztja össze a hullámfüggvényt a kvantumfizikában?

Zoltánkvantumfizikus kérdése :

Van egy érdekes tudományos eredmény, ami közvélemény kutatások szerint benne van abba a szűk csoportba, amely leginkább kiborítja az embereket ugyanakkor kevéssé ismert az átlagemberek számára, viszont következményei lényegesek. Az hogy idézem „A kvantumvilágban csak a megfigyelő képes összeomlasztani a hullámfüggvényt. Semmi más sem. Hétköznapi szavakkal élve: minden jel arra utal, hogy a tudatunkkal befolyással tudjuk a mikrovilág eseményeit, valamint arra is, hogy hogy nincs objektív valóság. „ ugyanolyan tudományos evidencia, mint a gravitáció mégis kevesen fogadják el vagy értik meg. [link] Mi lehet az oka?

Ismert, hogy a kvantumfizikában az elemi részecskék, köztük a fény(foton) is pusztán anyagtalan hullámok, melyekre valószínűségek érvényesek. Nem biztosan fognak viselkedni, hanem valószínűségi függvény szerint. Teszik ezt mindaddig, amíg ez a valószínűségi hullámfüggvény össze nem omlik. Ekkor részecskék lesznek és anyagi viselkedésűek. Nos ez az összeomlás, amikor részecskévé válik a hullám ezt tudatos megfigyelés váltja ki. Azt várnánk materialista szemmel, hogy egy tudattól független fizikai mérés az ami kiváltja a hullámfüggvény összeomlást, ennek ellenére ez nem így van.

Rengeteg kétréses kísérletet hajtottak végre. Próbáltak elektronokat, fotonokat lőni két rés felé illetve kettéosztani őket, hogy tudják vizsgálni mi történik velük vajon hullámként vagy részecskeként viselkednek-e. Mindannyiszor azt tapasztalták, hogy megfigyelés hatására omlik össze a hullámfüggvény, azaz lesz részecske a hullám. J.A.Wheeler kísérleteiben össze vannak fonódva a vizsgált kvantumrészecskék, így könnyebben vizsgálhatóak hisz amikor az egyik kvantum összeugrik, azonnal ezt teszi az összefonódott párja is. Azt találta Wheeler, hogy amikor csupán megfigyeljük az egyik ilyen összefonódott kvantumrészecskét már összeugrik a hullámfüggvénye, azaz részecskévé válik. Amint megnézzük pl melyik utat választotta a két lehetőség közül már részecskeként viselkedik, holott nem mértük meg. A legérdekesebb, ha később ezt az eredményt a megfigyelés tényét eldobjuk és ismét összekeverjük őket, helyreáll a hullámállapot. Azaz amikor már nem figyeljük meg ismét hullámmá válik és mindkét lehetséges úton továbbmegy illetve minkét résen átmegy.

Ezek alapvető kvantumfizikai eredmények mégis kevesen értik illetve kiborítja az átlagembert az eredményük. Mi lehet az oka?