Fizikusok, mennyire lehetséges ebben a naprendszerben, hogy olyan bolygó tömegű égitestek is legyenek, amelyek az ismert bolygók pályáira nagyjából merőlegesen keringjenek?

Semennyire.

De itt ne kérdezz ilyet, mert a normális válaszokat mindig lepontozzák, és ezért egyre kevesebb a normális válasz.

Az ekliptikára merőlegesen csak olyan égitest keringhet hosszú távon (teljesen stabilan sehogy, de legalább hosszú távon), aminek a grav. hatása az ekliptika égitestjeire nagyon kicsi és persze azok hatása is őrá.

Más esetben szétcincálnák egymás pályáját.

Semmilyen égitest nem lehet úgy stabil pályán, hogy a pályasíkjára merőleges erők (méghozzá nem harmonikusan) befolyásolják.

Láttam már olyan sci-fi képeket, ahol egy bolygónak két, egymásra merőleges gyűrűrendszere van.

Ilyen sem létezhet.

Nem tud ilyen kialakulni. Az egész naprendszer egy forgó anyag-masszából keletkezett. Képzeld el, hogy kevered a krumplilevest. Minden krumpli a fezék függőleges tengelye körül kering. Egyik sem tud vízszintes tengely körül keringeni. Valahogy így van ez a bolygókkal is.

Esetleg akkor lenne ez lehetséges, hogy ha egy másik naprendszerből kilökődött bolygó pont eltalál és pont a mi Napunk körül fogódik be. Amellett, hogy ennek az esélye elhanyagolható, ha ez megtörténne, szerintem elég alaposan átrendezné a naprendszerünk fizimiskáját.

"

Láttam már olyan sci-fi képeket, ahol egy bolygónak két, egymásra merőleges gyűrűrendszere van.

Ilyen sem létezhet."

Pedig ennek reális esélye van, a holdbefogásra sok példa van a Naprendszerben is, van amelyik hold fordítva kering mint a többi vagy a pályasíkja tér el nagyon, ráadásul kis holdakból kialakult gyűrűknek nincs jelentős gravitációja.

Tehát ha nem egymáson haladnak át vagy nincsenek közvetlen egymás mellett, hanem mondjuk a belső egyenlítői gyűrű 100ezer és 200ezer km közt van, a külső merőleges gyűrű meg 300ezer és 400ezer kilométer közt.

#6:

Mint feljebb írtam is, ilyesmi akkor lehetséges, ha nagyon nagy pályatávolságok állnak fenn, illetve csak csillagászatilag "rövid" ideig, vagyis nem stabil pályákon.

Mondhatni alkalmilag lehetséges, mármint holdak esetén.

Viszont egy gyűrű összeállását olyan finom gravitációs hatások befolyásolják, hogy szerintem említésre érdemes, nem csupán alkalmi elnyújtott inhomogén porfelhőnek számító, hanem legalább a kör mentén homogén gyűrű nem fog létrejönni poláris pályán, ha vannak holdak vagy ekliptikus gyűrű.

Egy gyűrű rendszert túl könnyű szétzilálni.

Én már a magányos poláris pályájú gyűrűben is kételkedem, már a bolygóval közös forgástengely hiánya is instabilitást okoz.

Két dolgra nem figyeltem a kérdésben.

1. ebben a naprendszerben. Na itt tutira nincs, vagy csak valahol az Oort-felhő távolában, sokmillió éves keringési idővel. Éppen a kaotizáló gravitációs hatásáról már tudnánk. És nehezen hiszem, hogy albedója vagy mázlis soha-csillag-kitakarás miatt ne bukott volna le.

2. a kérdés fizikusokhoz szólt, sajnos az nem vagyok

:)

Nos, elnézést az előző válaszomért, de úgy tűnik, hogy a naprendszer valamelyest bonyolultabb mint a krumplileves.

[link]

Szóval van a Naprendszernek egy része, amit úgy hívnak, hogy szórt korong (scattered disc)

[link]

Az ebben levő objektumok jellemzően elnyúlt ellipszis-pályákon keringenek, amelyek inklinációja (a Naprendszer síkjával bezárt szöge) is elég nagy. Vannak közöttük olyan kisebb objektumok, amelyek inklinációja megközelíti a 90 fokot.

Legnagyobb közülük az Eris nevű törpebolygó, aminek a tömege kb heted akkora mint a Holdé, és az inklinációja 44 fok.

Szóval bolygó tömegű testek, amelyek merőlegesen keringenek, nincsenek, de kicsik vannak. Úgy veszem ki, hogy nem teljesen világos egyelőre, hogy ezeknek az objektumoknak a pályája hogyan lett olyan amilyen, valaminek meg kellett zavarniuk az eredeti pályát. Ez a valami akár az eddig felfedezetlen kilencedik bolygó is lehet, amire úgy tűnik, hogy egyre több a szimulációkból származó, indirekt bizonyíték (lásd a linket eggyel feljebb).