Hogy lehet, hogy a sztratoszférából nézve a Föld lapos, nem görbül?

Piccard írt egy könyvet (A. Piccard: A tenger mélyén). Ebben (ahogy a címből is sejthető) főleg a mélytengeri batiszkáfjairól ír, de az első fejezet az FNRS sztratoszféra balonról szól. Az első útról (amire az idézet vonatkozik), így ír:

"Ha a levegő teljesen átlátszó lenne, 450 kilóméter távolságra belátnánk a földet [...] De a sztratoszféra alatt a troposzféra húzódik, amelynek a határa ezen a napon 12000 méter körül van. Ez a réteg már sokkal kevésbé átlátszó. [...] Ha ferdén nézünk a troposzférán keresztül, a messzeségben a föld elenyészik. Nem látunk mást csak ködöt."

Tehát a Föld tényleges alakját biztos nem látták. A könyvben nem ír felfele hajló szélekről, de ettől lehet, hogy mondott ilyet.

"... vagy nem egyezett volna a cikk azzal ahogyan ő elmesélte az újságírónak élete nagy munkáját akkor megcáfolja és kikéri magának a kitalációkat, ez evidens."

Biztos, hogy olyan evidens ez? Piccard nyilatkozik valamit az ujsagironak, aki nem fizikus, igy interpretacioja soran maris torzulnak a Piccard altal kozolt informaciok. Aztan a beszelgetest kivonatolja az ujsagiro, mikozben cikket keszit belole, megint torzul az informacio. Ez egy termeszetes folyamat, es ezt Piccard is tudja, igy eleve megprobalja olyan modon elmondani a tapasztalatait az ujsagironak, hogy az megertse az elbeszelest, ez megint egy torzito hatassal jar.

Ha minden tudos reklamalna minden kis hibaert, ami az ujsagokban megjelenik, akkor a tudosok eletenek fele masbol sem allna mint folyamatos reklamalasbol. Arra meg egyreszt nincs eleg idejuk, se energiajuk, es egyebkent sem erdekelne senkit.

Akit igen, az meg utana nez tudomanyos cikkekben, tanulmanyokban, nem ismeretterjeszto cikkekbol fog informalodni.

Nem lapos, nem görbül felfelé és itt nincs elég tér elmagyarázni, mi az az optikai csalódás.

Amúgy a reklám is egy nagy optikai csal(ód)ás. Ma már kiváló vágási technikák vannak.

Abban a magasságban az apró részletek eltűnnek, feloldódik a perspektivikus hatás, ezzel szemben jelentkezik a szemlencse széleinél lévő tökéletlen lencsézet, amit csillagászok jól ismernek és erre konverzációs szűrőket alkalmaznak, vagy ezt a részt kitakarják, vesztve így a fényerőből.

A tökéletlenségről, ami a halszem objektíveknél fokozottan látszik közelről, meg lehet győződni a következő módon.

Egy függőleges vonallal szemben állva , mondjuk egy sarokkal, vagy az ajtófélfával, jobbra, balra mozgatva a fejünket, úgy, hogy közben a szemünk továbbra is előre néz, így a függőleges a szemünk sarkában lesz látható, az ívet vesz fel és jobbra, balra hajladozik.

Ezt az optikai hatást általában az agyunk kiszűri, hiszen más nézetekből tudjuk, hogy a függőleges az nem hajlik sem jobbra, sem balra, de olyan környezetben, ahol addig még nem tapasztalt az agy semmilyen látványt, nem képes erre, ragaszkodnia kell a látott képhez és így keletkezik ez a látvány, legalább is erre gondolok, így keletkezhetett.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a Föld ilyen, ez optikai csalódás, a szem tökéletlen voltából fakad.

A Föld gömbölyűségének bizonyítása kb. 2000 éve történt meg először. Azóta megszámlálhatatlan bizonyíték született erről a tényről.

De mégis egy ember ködös beszámolóját tekinted kérdező az elbizonytalanítónak. Dobjuk ki TÁRGYI bizonyítékokat, mert valaki hablatyolt valamit? Ez így elég gagyinak tűnik... :/