Szerintetek mi történik egy anyaggal ha átlépi az eseményhorizontot egy fekete lyuk esetében?

"mi a véleményed az örök életről?"

Az, hogy az emberi agy nem alkalmas rá.

Azt hiszem, volt már a kérdés... vagy miért nem írsz ki egy külön kérdést, ha érdekel?

A lényeg az, hogy emberi agyba pár 100 év tudása fér bele, több nem. Tehát hiába lenne örök életed - vagy reménytelenül leáll a fejlődésed, és úgy viselkedsz, mint egy ősember, még egy egyszerű térhajlítót se fogsz tudni kezelni, nem hogy megérteni - vagy a másik lehetőség, hogy csak pár 100 évre emlékszel az életedből. Akkor meg mi értelme az örök életnek, ha lila gőzöd sincs pl. arról, amikor 1000 éve először léptél át idegen galaxisba, akkor az milyen volt?

Szerintem az emberi agy képes szétválasztani a fontos információkat a "spam" információktól és aszerint szeparálni és kukázni. Nem hinném, hogy úgy működne, mint a számítógép esetében, hogy egyszer csak megtelik az agyunk információval. Szerintem a fontosabbak előtérbe maradnak, a nem olyan fontosak pedig, amiket mondjuk már nem használtál semmire 200 éve egyszerűen annyira háttérbe szorul, hogy teljesen elfelejted, nem terheli az agyadat, mert nem használod azt a tudást. Persze a tudatalattidban minden megmarad, mint számítógép esetében a memóriában, de ezek úgymond nem terhelik a rendszert, csak a nyomuk marad meg. A tudatalatti is valahogy így működhet, nem hiszem, hogy terhelnék az agyat.

De egyébként sem az agyunk teherbírásáról kérdeztem, hanem az örök élet technológiai / biológiai megoldásairól.

Egyrészt jól gondolod: az agy képes erre - pár 100 évnyi adattal. TÖBBEL NEM.

Tényleg nincs olyan, hogy egyszer csak megtelik - hanem olyan van, hogy egyszer csak nem fér már el az új idegi kapcsolat, amire szükség lenne. Fizikai korlátok vannak.

Láttál már ugye olyan cserepes növényt, amelyik "megette" az összes földjét, és már csak a gyökerek vannak a cserépben?

Na, az el is pusztul ilyenkor.

Nem fogsz végtelen kapacitású agyat előállítani, és olyat sem, ami mindig csak a lényegtelent felejti el. De ha utóbbi sikerülne is: egy örökkévalósághoz KEVÉS az a tudás, ami belefér az agyadba.

A tudattalan pedig valóban MINDENT megjegyez és SOHA nem felejt, így ennek aztán tényleg fizikai korlátja van. Olyan nincs, hogy "nem terheli a rendszert", mit képzelsz? Hol tárolja? Felhőben?

Olyan van, hogy hatékonyan képes tárolni - szemben a tudattal, amelyik nagyon pazarlóan működik.

Megfelelő agyműködés nélkül pedig nincs örök élet.

LeonScott:

"Én nagyon szívesen elmennék úgymond első Mars túrára, mert akkor mondhatnám, hogy voltam valahol haha, de nem hiszem, hogy az önkéntes jelentkezés alapján menne, nagyon gazdagnak kéne lennem meg nagyon sok egészségügyi vizsgálaton kéne átmennem. Szóval én tulajdonképpen azt nem fogom átélni :("

Elmenni valószínűleg tényleg nem fogsz, de átélni még átélheted. A technológia már megvan rá, megfizethető áron (legalábbis mire tényleg nyélbe ütik a Mars-túrát, addigra tuti). 3D szemüveg meg internet, ennyi kell hozzá. A Marsra ruccanók sisakjába tuti lesz több kamera is beépítve, amiből legalább egy sztereo majd "real-time" tolja a netre a történéseket. Te pedig otthon a 3D-s szemüvegeddel átélheted majd az első marsralépés minden pillanatát. (Oké, ez "nem pont ugyanolyan, mintha te lennél ott", de azért elég sokat hozhat belőle, főleg ha fejlődik is még egy kicsit addig a 3D tech.)

Ugye, hogy azért nem is olyan nagyon rossz kor ez? ;)

#25:

Mondok jobbat: addigra már a virtuális valóság (VR) technológia is bőven kifejlődik, úgyhogy, egyfelől igazad van, hogy az olcsóbbik változat egy sima 3D-s szemüveg lesz, de addigra már bőven lesznek VR szemüvegek (most is vannak, Oculus Rift, PS VR, AR (kiterjesztett valóság) szemüvegek), de akkor már talán VR szemüvegben lehetünk ott és követhetjük nyomon az eseményeket.

És igen, ez akkor sem olyan, mint élőben ott lenni :(

"ha mondjuk feltalálják az agyi augmentációkat? "

Ez biztos javít valamit a dolgon... mondjuk felviszi a 200 évet 2000 évre.

De egy idő után már az lesz a gond, hogy azt sem tudod számontartani, melyik tárolóegységet kell elővenned az adott problémához.

Az egész agy szervezését kell ahhoz megváltoztatni, hogy ennél is jobb legyen.

És akkor MÉG MINDIG nagyon kevés az ÖRÖK élethez!

Az eredeti kérdéshez:

Miért történne bármi, megmarad anyagnak, netán energia formájában. A tudomány nem tud más megjelenési formáról. Ja, hogy az anyag sokféle? Ez nem vitás. Eléggé különbözik egy szikla az arany atommagjától, vagy egy elektron a neutrínótól, továbbá az összes részecske elemi tulajdonságai között jelentős eltérések vannak. Vagy az a probléma, ha egy héliumatom kerül e helyzetbe, minek nevezzük, ami lesz belőle? Ezt még nem tudjuk, ahogy sok mást sem. Ezért van a tudomány.

# 23

Túl sok a kijelentés az írásaidban... Agykutató vagyok, és több kollégám pont ezekkel a témákkal foglalkozik. Szerintem inkább ne kezelj ténynek semmit, háttérinfók nélkül. Másrészt elég tudománytalan.

Előbb kéne egy kis mesterséges neurháló alapokat tanulni, mert abból a rendszer nagyon alapvető működését lehet már sejteni. Nagyon nem úgy működik a memória ahogy leírtad. Természetesen van egy teoretikus kapacitása a neurhálóknak, de az agy esetében jóval komplexebb a folyamat.

Nincs olyan, hogy betellik, vagy elfogynak a neurális súlyok (szinapszisok). Az asszociációs memóriát főleg az írja le, hogy egy adott emléket triggerelünk egy inputtal, viszont ez nem egy fix byte kód, amit előhívunk. Hanem egy neurális mintázatot aktiválunk. A szinapszisok adják a súlyokat, de természetesen ez sokkal bonyolultabb.

Tényleg érdemes a mesterséges neurhálók asszociációs memóriáját megérteni, mert csírájában hasonlít ami az agyunkban is lezajlik.

Az emlékek nem úgy terhelik az agyat, mint egy HDD-be íródó byte-ok, hanem egyszerűen romlik maga az asszociáció valószínűsége, minél többet tanítasz a hálónak. Például megnézel két nagyon hasonló filmet. Ilyenkor részben ugyan azok a patternek aktiválódhatnak az inputra, és bizony "összefolyik", elhomályosodik a két film közötti különbség, és nem tudod, hogy melyikben volt az adott történés, ha fel kell idézni. Ez neurhálóknál matekkal is belátható egyszerűen.

Tehát már 2 nagyon hasonló emlék is összekeverheti az asszociációs rendszerünket, ezt át is éljük nap mint nap. Ugyan ez lenne 100 évvel később, az emlékeink elfolyósodnak egyszerűen, és két hasonló mintázatot már nem tudsz szétválasztani.

Teoretikusan vegyük azt, hogy az agy regenerálható, a gliaszövet, a mikroglia, a vérellátás és a neurogenezis mind helyreállítható lehet a jövőben, pl őssejt integrációval, amivel kollégáim is foglalkoznak. Ezesetben a rendszer folyamatosan megújulhat, hiszen karbantartható így az agy. Feltételezhetően a régi emlékeink a neocortexben, amik már átíródtak a hippocampusból, fokozatosan elhalványulnak, de nem tűnnek el teljesen. Az agynak rendkívül jó konszolidáló és takarító mechanizmusai vannak (alvás, sharp wave oszcilláció etc.) Viszont az emlékek felidézésével, simán újraélésével, újra beírható, megszilárdítható az az emlék.

Ha és amennyiben regenerálható maga a hálózat, nincsen elvi korlátja 100-200 de akár 1000 évig is élhet az agy, és a személyiségünk sem pusztul el, csak folyamatosan megújul az őssejteknek hála. Az emlékezés pedig átmenetesen halványodik a múltban... Most sem emlékszünk pontosan az előző 30 évre, csak nyomok vannak. Ez így lehet 100, 500, vagy 1000 évig is. Elvi és matematikai korlátja nincs ennek.