Mennyire valószínű, hogy az emberi faj kétszer is kialakult egymástól függetlenül ebben a világegyetemben?

Némileg az,tehát némileg valószínű,de azt nem tudom, hány százalékban

Mennyi százalékban inkább igen, és inkább nem.

"Némileg az,tehát némileg valószínű"

Éppen azt magyaráztam eddig, hogy ha te is belátod, hogy annak van a realitás tükrében valószínűsége (nem matematikailag), hogy a végtelen lehetőségek közé véletlenszerűen és végtelen sokszor "belenyúlva" is mindig újra és újra más összetételt "markolj fel", akkor ez a matematikai valószínűséget ebben az esetben egyszerűen ellehetetleníti, abban az értelemben, hogy az modellezhetné kielégítően a lehetséges valóságot.

De annyira biztosan, hogy a matekos eredményt egyszerűen ilyenkor értelmezhetetlenné teszi, vagyis hogy eldönthetetlen mennyire lehet azt komolyan venni.

És azt gyanítom eszerint, hogy nem csak a végtelenben van ez a probléma, hanem egyszerűen létezhet egy olyan lehetőségmennyiség, ahol már egyre kevésbé tekinthetünk úgy a hagyományos valszegszámítás eredményeire, mint a lehetséges realitás valamilyen megközelítésére.

"*meg amúgy hajlok afelé,hogy volt ilyen"

Én meg arra hajlok, hogy ez teljes képtelenség, mivel ilyennek már meg kellett volna történnie az élővilág alakulása közben is. Ha ezt nem tartod elég nagy mintának, akkor vázold, hogy mi lenne az a mintanagyság, ahol már kellene jelentkeznie az ismétlésnek.

Ja még...

Wadmalac(#57): "Mert ugyebár az tiszta, hogy a világegyetemben NINCS végtelen sok csillag, tehát végtelen sok lakott sem."

Ennek nem sok jelentősége van, ha a fapados valszegszámítás a véges univerzumunkban is annyi lehetőséggel számol már, hogy a világismétlés valószínűsége majdnem annyira 1 közelire jön ki, hogy erre egy csillagász azt mondja majd, hogy elképzelhetetlenül kicsi esély van arra, hogy ne legyen az univerzumunkban minimum legalább 2db. ugyanolyan Föld. Én spec. ezt se fogadnám el, mint a lehetséges realitás tükrét, a korábban vázoltak miatt.

"Ennek nem sok jelentősége van, ha a fapados valszegszámítás a véges univerzumunkban is annyi lehetőséggel számol már"

Hmmm, nos, nem.

Matematikailag, valószínűség-számításban is óriási különbség van a véges nagyon sok és a valódi végtelen közt.

És ha belegondolsz, hogy egyetlen bolygó, a Föld bolygó létrejötte az ősrobbanástól kezdve, az élet megjelenésén át, az ember kialakulásán át, annak történelmén át a mai napig hány olyan variációs lehetőségen ment át, amitől a végeredmény más lehetne, belátod, hogy már ezen variációk száma is magasan több, mint ahány csillag van az univerzumban.

Csak egy apró kiemelt példa, a dinókat kipusztító üstökös vagy aszteroida. Ha nem jön, vagy nem akkor jön, amikor jött, mennyire más lenne a Föld is ma. A fent vázolt teória elvárná azt is, hogy ez a katasztrófa két bolygón ugyanúgy, ugyanakkor (élet evolúciós ciklusban), ugyanott üssön be. Ja és persze ugyanolyan kontinens-eloszláson stb.

Egyszerűen az univerzum túl kicsi ahhoz, hogy két bolygón BÁRMI több hasonlóság létrejöjjön, mint amennyi a fizika törvényei alapján kötelező.

@Wadmalac: "Matematikailag, valószínűség-számításban is óriási különbség van a véges nagyon sok és a valódi végtelen közt."

Ne má'... :)

Szimpla fapados matematika! Akármekkora pici esélyhez egyszerűen társítasz annyi esélyt, hogy annyira közelísd meg az 1-et, amennyire csak akarod. Hogy az esély mennyisége mennyi térbe van belezsúfolva, az lényegtelen. Ha pl. igazak azok a filmben megálmodott terünkön belüli dimenziók, akkor a problémád már meg is van oldva.

Wadmalac: "Egyszerűen az univerzum túl kicsi ahhoz, hogy két bolygón bármi több hasonlóság létrejöjjön, mint amennyi a fizika törvényei alapján kötelező."

:D

Erről fingunk sincs. Ilyen lezártnak tekinthető adatok nem állnak a rendelkezésünkre se pro, se kontra, vagyis amiből bármi komolyan vehető valszegszámítást ki lehetne ókumlálni.

Másrészt Wadmalac!

Nem kell foghíjas példákon elakadni, hogy nincs elég bolygó az univerzumban, meg nem elég nagy. Rendelkezésünkre állnak olyan aprócska terek, amikbe elképesztő mennyiségű lehetőség van belezsúfolva, és könnyedén vizsgálhatóak ezek esély-relációja is, sőt, kísérletezni is lehet velük. Elég ha azt kiderítjük, hogy az ismétlődés elve működik-e, mert ugye a bizonyításhoz bőven elég, ha egy elfogadhatóan összetett rendszer a komplex rendszeren belül megismétlődik. Pl. ha külön-, egymástól független taxonómiai ágon kétszer kialakul tök ugyanaz a nyúlfaj, úgy, hogy azok mondjuk könnyedén tudnak szaporodási közösséget képviselni, akkor az már valami.

Még olyan szigorú feltételem sincs, hogy az atomjaik is szinkronban mozogjanak egymással. Az ismétlés elfogadásához nekem annyi is elég lesz, ha a taxonómus nem lesz képes megkülönböztetni sem feno-, sem genotipusban a két különböző ágon fejlődött nyúlfajt, sőt, erre maguk ezek a nyulak sem lesznek képesek... :D

Ez jóval, jóval alacsonyabb igény, mint az, hogy a nyulak atomjai is ugyanolyanok legyenek, és ugyanaz történjen mind a két csoporttal mondjuk a Föld két oldalán, egymástól távol.

És a lehetőségek, a kombinációk száma a nukleinsavakban, fehérjékben stbstb az univerzumban becsült naprendszerek, bolygók relációjában nézve az isten tudja hanyadszorosa. Tessék! Ha nem elég neked az univerzum, találtam neked egy sokkal de sokkal "nagyobbat", amelyben az én ismétlési kérelemnek sokkal de sokkal nagyobb esélye van, mint a pontos világismétlésnek, és úgy tudom, a dolog mégse működik.

Nemde? Pedig már kellene... Nem gondolod?

"Rendelkezésünkre állnak olyan aprócska terek, amikbe elképesztő mennyiségű lehetőség van belezsúfolva"

Mérd már fel, hogy ezzel pont magadnak mondasz ellent. Ha a kis térbe "elképesztő mennyiségű lehetőség van belezsúfolva", akkor gondolj már bele, mennyi variációs lehetőség bújik meg egyetlen bolygó tulajdonságaiban!

Ugyanazon rendszer pici elemében ott a szinte végtelen variáció, akkor az egészében gondold el, hányszor van meg ez a pici rész a hatványozott variációkkal!

Ha a teljes vizsgált területed (Univerzum) NEM valósan végtelen, akkor kár is próbálkozni, önmagától lehetetlen ilyen szintű variációs eredmény, mint pl. a komplett Föld bolygó, ismétlődése.

@Wadmalac: "akkor gondolj már bele, mennyi variációs lehetőség bújik meg egyetlen bolygó tulajdonságaiban! "

Nem sok (természetesen relatíve), ahol nincs élet. Márpedig egyelőre csak egy ilyenről tudunk. A Földön van élet, és az élet mikrokozmoszát fenntartó bolygó-összetettségében sokkal de sokkal több kombinációs lehetőség van, mint az univerzum összes olyan bolygójában, ahol élet nem alakulhat ki. Hogy mennyi olyan bolygó (hold, esetleg különleges aszteroida halmaz, vagy akármilyen objektum stbstb) van az univerzumban, amelyikről elképzelhető, hogy lesz élet rajta, vagy már van, arról semmi, de semmi infónk nincs, de úgy tűnik, hogy az élet baromira ritkán alakul ki, ha egyáltalán a Földön/Naprendszeren kívül valahol ez megtörtént még. Bárhogyan is, de egyelőre (jelen ismereteink szerint) azt is feltételezhetjük, hogy az élet annyira szerencsés konstellációban alakulhat csak ki, hogy univerzumonként egyszer, vagy kétszer jelenik meg, akkor ez a mikrokozmosz - főleg ha olyan bonyi agyat is kitermelt, mint a miénk -, az az egész uiniverzumon belül rettentően unikális, és eszerint ez a rendszer önmagában sokkal több kombinációt, variációt, és lehetőséget fejlesztett ki egy aprócska térrészletbe zanzásítva, mint az Univerzum összes többi "halott" része összevonva, ill annál is nagyságrendekkel többet. Ráadásul a Föld és rajta az élet állandóan változik, tehát folyamatosan nő rajta a kombinációs lehetőségek száma.

Ha az utóbbi állítások helytállóak, akkor a nyulas példám ütős, és elvárható lenne a nyúlismétlődés, ami azonban sohasem következett be.

Lényegtelen az univerzumra hivatkozni, hogy az milyen kicsi, meg mennyire kicsi minta. Van a szemünk előtt egy olyan rendszer az univerzumon belül, ami ez ügyben tesztelhető. Az nem jó ellenvetés, hogy az univerzum komplexitását maga a Föld is alakítja, mert a Naprendszer egy unikális rendszer önmagában, és a felvetésünk vizsgálhatósága csak ezen a térrendszeren belül történhet meg, és a vizsgálhatósághoz ez a minta bőven elégséges. Nyilvánvalóan, ha az egész univerzumot vizsgáljuk, akkor ez a minta elveszik benne, mert az univerzum lehetőség-mintázata rettentően híg.