Mennyire valószínű, hogy az emberi faj kétszer is kialakult egymástól függetlenül ebben a világegyetemben?

Egy kicsit félrement ez a kérdés...

Pusztán az emberi faj kialakulása nyilván nem lehetetlen matematikailag, de jelenlegi tudásunk alapján SEMMI reális esélyt nem látunk rá. Még a "földszerű" bolygók is ritkák, az pedig egy elég nyomós feltétel, hogy a mienkhez hasonló élet kialakuljon. Eszméletlen nagy távolságokról beszélünk, én arra se látok esélyt, hogy ilyen pár fényévnyire lévő bolygókat vizsgáljunk érdemben, nem hogy 10-100 FÉ-re lévőkön nyomozzunk élet után...

@Mojjo

"Ennek nincs köze a multiverzum-elméletekhez."

Bizonyára messziről kezdtem, ezért nem érthető, amit állítok.

[link]

A filmben magától értetődően arra utalnak, hogy minél jobban közelítünk a végtelen variáció felé, az ismétlődés lehetősége is valamilyen léptékben nő. Tehát végtelen variáció esetén az ismétlődés ezen szemléletben a bizonyosság szintjére emelkedik. Miért? Mert nem vesszük figyelembe ezt: "végtelenül sokoldalú kockát dobálva van arra esély, hogy sose jöjjön ki ugyanaz az oldal"

Ha viszont figyelembe vesszük, akkor a szemlélet másképpen alakul, mert ilyenkor is mondhatjuk, hogy minél nagyobb a variáció az ismétlődés annál nagyobb eséllyel következik be, ám az egész valószínűség szemlélet a végtelen küszöbét elérve megsemmisül (szingularitás), és a valszeg ilyenkor az lesz, hogy valójában sohasem ismétlődhet meg ugyanaz.

Innentől kezdve, eléggé megmosolyogtató lenne az az állítás, hogy O.K. az esetleges végtelen számú multiverzum esetén nem történhet ismétlődés, de ha csak egy feltételezetten zárt univerzumot nézünk, akkor ott igen, mert az más tészta.... öööö... Hogy is van ez?

Felmerül a kérdés, hogy ha így minden összeomolhat a végtelen esetében, akkor lehet, hogy a végtelen felé közeledve sem végig egyre nő az esélye az ismétlés lehetőségének, hanem a görbe egyre laposodva éppenhogy csőkkeni kezd és egyre meredekebben tart majd a nulla felé. Mert ha tényleg van szingularitás, akkor ez a logikus.

Nagyon kézenfekvőnek tűnhet, hogy minél nagyobb a variáció...stb.... de én arra gondolok, hogy ez ennél sokkal összetettebb dolog, és a variációk mennyiségéből adódó megismételhetőségi lehetőségek száma még zárt rendszeren belül is elérheti azt az állapotot, amikor már nincs lehetőség újraismétlésre. Persze, hogy ez a plasztikus küszöbérték hol lehet, azt nem tudom, de gyanítom, hogy kell lennie.

És van még egy probléma is. A variáció nem csak akkor lehet végtelen, ha a teret végesként kezeljük. Mojjo, figyelembe kellene venni az időt is, és azt, hogy az időben az anyag állandóan változott, és az állandó változás az időben állandóan új lehetőségeket teremt, de a változás egyúttal a korábbi lehetőségeket meg is semmisíti. Pl. a Nagy Bumm után mondjuk vegyük az anyag kvark-gluon plazmaállapotát. Ugye ekkor még egyszerűen fizikailag nincs lehetőség az ember megjelenésére, mert totál más volt az anyagszerkezet. De ez csak egy lépcsőfok, és a változás folyamatosan zajlik, és az anyag állandóan változik, és ha az időben ez végtelen sokáig történik, akkor megint végtelen variációval kell számolnunk, annak ellenére is, ha az univerzum véges.

Persze mindez csak egy agyalgás, de eszerint korántsem hihető számomra az az egyszerű levezetésből adódó álláspont, hogy ilyen-olyan minimális esélynek MINDENKÉPPEN KELL lennie az ismétlésre. Szerintem arra is van esély, hogy ilyenre egyszerűen nincs esély egy variációszám "küszöbérték" felett. :)

Nagyon messzire mentetek, de ti éreztetek rá a kérdező témájára.

Én csak futólag említem meg, hogy ezen a Földön is kialakulhatott többször az emberi faj, csak a többi kihalt.

A megtalált régi emberi maradványok nem a felmenőink, hanem egy közös ős más leszármazottjai.

Elnézést a sok ismétlésért, de egyszerűen semmi se jelent meg a válaszaimból az oldalon.

Most meg hirtelen mindegyik.

Eszerint mégis történhet ismétlés, hiába a levezetésem...

:DDD

"Én csak futólag említem meg, hogy ezen a Földön is kialakulhatott többször az emberi faj, csak a többi kihalt."

Hűha....!

Többféle emberi faj, kb. úgy mint ahogy majomfaj is, vagy macskafaj is...stb.?

Ilyen volt, de nem hiszem, hogy ilyesmi szitura gondolt a Kérdező. Mondjuk inkább olyasmire, hogy valami letarolja a szárazföldet, és a halak megint elkezdenek kimászni, és... stbstb.

"Pusztán az emberi faj kialakulása nyilván nem lehetetlen matematikailag, de jelenlegi tudásunk alapján SEMMI reális esélyt nem látunk rá"

Pont ezt kérdőjelezem meg. Szerintem létezik egy olyan lehetőségmennyiség, ahol a szimpla valszegszámítás már nem érvényesül.

Mojjo(#30): "körülírnád kérlek, hogy mit jelent számodra a variáció szó?"

Hát pl. az evolúció során, még ha gyakorlatilag ugyanolyan környezetet is kellett meghódítania az életnek, amit korábban egyszer már meghódított, akkor sem jönnek létre ugyanolyan lények, mert hatalmas variációs lehetőséget képvisel a genom, és a véletlenszerű eltérésekből a szelekció során "legyártott" megoldások mindig új és új utakat képesek "felfedezni".

Ezt fogalmazza meg a Louis Dollo szabály is, amely szerint az evolúciós változások irreverzibilisek. Ugyanakkor ma már úgy gondoljuk (tapasztaljuk), a szabály alól van nagyon ritkán kivétel, de ezek a kivételek nagyon beszűkült variációs lehetőségek esetén jelennek meg (vagyis ahol a szelekció - nagyon leegyszerűsítve - csak egyféléhez közeli megoldást "engedélyez"), és nem hosszútávú, nem túl összetett részmegoldásokat eredményez. Vagyis komolyabb léptékben és időtartományban a Dollo szabály nagyon is érvényesnek tűnik.

Olyan mértékben megszaladt ez a topik, hogy kénytelen vagyok előre is elnézést kérni mindenkitől, akinek a véleményét és-vagy érveit esetleg ismétlem, egyszerűen nincs időm betűre mindent végigolvasni.

"Pedig elviekben még az is elég valószínű, hogy ha végtelen messzire utaznál, a Föld pontos mását is megtalálnád ugyanazokkal a lakókkal..."

Egy végtelen univerzumban sem feltétlenül igaz. A mienk meg, úgy néz ki, nem az.

A variációk lehetősége csak a mi bolygónkat nézve is biztosan több, mint amennyi csillag megszületett az ősrobbanás óta.

Az ember könnyen jut rossz következtetésre a hétköznapi megszokásai alapján, ha végtelen/végtelen, végtelenXnulla műveletek kerülnek a szeme elé.

Esetleg annyi felvethető, hogy HA van viszonylag sok élet, sőt értelmes élet a világegyetemben, akkor jó eséllyel vannak az idegenek közt humanoidok, legalábbis a hasonló körülményeket biztosító bolygókon (főleg a hasonló gravitáció itt a téma, de lényegesek a hasonló fényviszonyok, hőmérsékletek stb. ). Szerintem nem kizárt, sőt esélyes, hogy olyan mértékű hasonlóság ember és idegen közt lehetséges, mint egy hal és egy tengeri emlős közt látható, vagy egy madár és egy denevér közt.

A praktikus okok miatti párhuzamos evolúcióra van sok példa itt a Földön is.

Az már szubjektívabb kérdés, hogy kinek a szemében mi humanoid.

Ha akarom, csupán a két láb, két kéz, egy fej, szimmetrikus testfelépítés értendő alatta, de funkcionálisan lehet annyi is, hogy a helyváltoztató és manipulációra szolgáló végtagok szétváltak, különböznek és ebből a járásra szolgáló van alul, a tapizásra szolgáló meg felül.

Ha hasonló fényviszonyok vannak ott is mint itt és kialakult a látás képessége, jó eséllyel van az idegennek két szeme (minimum ennyi), hogy térlátása legyen, két hallószerve, szintén az iránybecslés érdekében.

Ennél jelentősebb hasonlóságot elvárni fantazmagória.