A relativitás elmélet előtt miért nem gondoltak arra, hogy a fény útja elhajlik a nap közelében? Newtoni fizika szerint a fény is anyag.

Gondoltak, s voltak akik tudták, csak nem voltak oly helyzetben, ahol elmondják.

Igen, fény is anyag. Az egyetlen anyag ami van.

Nagyjából azért, mert sose volt ilyen tapasztalatuk. Ha a szemükkel mindig azt látták, hogy a fény egyenesen megy, miért gondoljanak elhajlásra?

Amikor már sok pontos műszer volt, és ezekkel végezhettek megfigyeléseket, sőt, számításokat, akkor tűnt fel, hogy itt valami probléma van. A problémát érzékelték, megmagyarázni nem tudták, míg Einstein elő nem került.

A newtoni fizika szerint a fény nem anyag, tekintettel arra, hogy az a fizika nem foglalkozott ezzel a kérdéskörrel.

De, gondoltak rá. Newtont ugyan jobban lekötötték a könnyebben megfigyelhető, ám részecskékkel csak recsegve-ropogva magyarázható jelenségek, mint a fénytörés vagy a diffrakció. Johann Georg von Soldner 1801-ben viszont konkrétan levezette, mennyire térítik el a fény feltételezett részecskéit a közeli nagyobb égitestek.

[link]

Számításai végén arra jutott, hogy korabeli technikával megfigyelhetetlen mértékű az eltérítés.

> "A relativitás elmélet előtt miért nem gondoltak arra, hogy a fény útja elhajlik a nap közelében?"

Gondoltak rá.

> "Newton szerint a fény részecske. A részecskének tömege van. Ezért meglepő, hogy meglapődtek mikor előáltak ezzel az az elmélettel. "

Kevéssé hiszem, hogy a fényt részecskének gondolták volna. Ha a fény részecske, akkor hogy megy át az üvegen?

Mindenesetre volt egy csomó elmélet (ahogy most is van) arra vonatkozóan hogy a fény micsoda, és hogy hat-e rá a gravitáció.

Einstein relativitási elve szerint a Földön állva éppen annyinak mérjük a fény útjának Föld általi elhajlását, mintha egy, gravitáció mentes térben 1g gyorsulással gyorsuló űrhajón vizsgálnánk a fény (egyenes) útját.