Egy 4 dimenziós világban a jelenlegi fizikai állandók mellett milyen molekulák alkotnák az élet alapjait?

* semmirõl nem tudjuk, hogy nem lehet:

Persze, ha mondjuk azt kapjuk, hogy a 4d univerzum egésze olyan, mint mondjuk a mi Napunk belseje, akkor sejthetjük, hogy nem alakul benne ki élet.. (én legalábbis sejtem, hogy egy csillagbelsõ-univerzum nem túl életbarát. Még ha elég sokáig várunk, akkor sem. Csillagászoknak kéne tudniuk, hogy milyen extrém (fizikai és kémiai) viszonyokat tekintenek élhetõnek, és milyeneket nem.)

Mármint. Azt akartam írni, hogy a fizikai képleteinket nem tudjuk kiterjeszteni jó szívvel (mert nem írják le a megfigyelt világot),

illetve hogy a kérdés, hogy valamit lehet-e vagy sem, nem túl eldönthetõ, hiszen jelenleg maximum hetente valami nagyobb léptékû dologgal bõvül a kémiai-biológiai-anyagtudományi ''jéé, ezt is lehet?'' halmaz. Az ''ezt tuti nem lehet'' dolgok halmaza meg alapból sokkal nehezebb.

@Mojjo: így már a keringéses okés. Csak elõtte kizárólag kirepülést írtál (vagy átugrottam olvasás közben), és az nem tetszett. Hogy akármilyen pici hatásra az történjen, hogy kirepül; amikor ahhoz el kell érnie a második kozmikus sebességet, vagyis végtelen messzire távolodáshoz szükséges energiát kell nyerni valahonnan.

De ha kis hatásra belezuhan inkább, akkor így rendbenebb.

Nem ismerek könyvet többdimenziós terekrõl.

Vannak áthidaló elméletek.

Pl. a világ lehet úgy 4 dimenziós, hogy nagy léptékben (pl. mm-nél nagyobb méretekben) valamilyen erő 3 dimenziós potenciálgödörben tartja a dolgokat. Ebben az esetben csak egészen kicsiben tapasztalnánk a 4. dimenziót, pedig ott van. Azt pedig, hogy nagyobb méretekben mi történne, nem tudjuk, pedig lehetséges, hogy ott is van valami, csak ezek az erők nem engedik a kilépést.

"Nevetséges feltételezés, hogy a 3d-ban sem mûködõ áltrel majd 4d-ban az igazsághoz közeli valamit ad."

Hogy mi van? Az általános relativitáselmélet eddig rendesen működött, és épp idén sikerült egy újabb megerősítését elérni.

Aki pedig olyat ír, hogy az általános relativitáselmélet 3D-ben működik, az nem ért belőle semmit. Tekintve, hogy a 3+1 dimenziós téridő elméletéről van szó, nem pedig a 3 dimenziós téréről.

Kis méretekben működik, nagy léptékben azt adná, hogy az univerzum zsugorodik, pedig, a megfigyeléseink szerint tágul.

Én nem általánosítanám jó szívvel tovább.

Hopp, ezt észre sem vettem. Na igen, azt tudjuk, hogy sem az áltrel, sem a standard modell nem teljes elméletek, de ezt úgy interpretálni, hogy hibásak, teljesen téves. És nem tudom, mit jósoltak meg rosszul, az áltrel minden jóslata helytállónak bizonyult eddig. A standard modell is egy kiugróan sikeres elmélet, de az igaz, hogy a neutrínók tömegét nem jósolta meg és eredeti formájában el sem tud számolni vele. De ahogy említettem, midenki tudja, hogy nem teljes elmélet.

És fogalmam sincs, milyen meg nem talált elemi részecskékről van szó, mindent megtaláltunk, amit a SM előre megjósolt.

Jó. Akkor máshogy: a galaxisok forgási sebességére is mást ad, mint amit várunk, nem csak az univerzum egészére.

Lásd még: dark matter.

Az, hogy GPS műholdak mozgását a mérhetőség határáig jól leírja? Hát Istenem, van ilyen.

Tippelős kérdés: log hányszor nagyobb tömegű egy galaxis egy műholdnál? (tippeld meg, aztán számold ki)

Oké.

Akkor máshogy.

Jelenleg így áll a fizika: [link]

Általánosítsd magasabb dimenziókra.

Nem szeretem, amikor laikusok félinformációk alapján belekontárkodnak komoly dolgokba és teljesen téves állításokat hangoztatnak.

Az általános relativitáselmélet egy elmélet. Egy fogalomrendszer, amely szerint ma értelmezzük a téridő és az anyag kapcsolatát, a téridő szerkezetét. De az, hogy ez mit mond a mi konkrét világunkról, értelemszerűen nem elválasztható magától az anyagtól, azaz azoktól a megfigyelésektől sem, amelyek a Világegyetem anyageloszlására vonatkoznak. Ha csak pozitív téridőgörbületet okozó forrástagokat írunk az Einstein-egyenletbe, akkor nem kell meglepődni azon, hogy ennek hatása vonzó lesz, amely zsugorítani igyekszik világunkat, vagy legalábbis lassítja, ha előzőleg annak táguló kezdeti feltételéből indulunk ki. Ha negatív görbületet okozó tagokat is beleírunk, akkor kapunk taszító hatást. Az, hogy létezik egy sötét energiának nevezett dolog, éppenséggel pontosan aszerint a logika szerint bukkan fel, hogy egyrészt vannak a gyorsuló tágulásra vonatkozó megfigyeléseink, másrészt az eddigi bizonyítékok alapján továbbra is elfogadjuk az általános relativitáselméletet helyesnek, amely leírja az Univerzum nagyléptékű szerkezetét és időbeli fejlődését, és e két premisszából máris szükségszerűen kapjuk, hogy akkor kell léteznie egy negatív forrástagnak is, ami taszító hatást vált ki, és ez a sötét energia. Hogy mi ez, azt nem tudjuk, de nem is tudhajtuk, lévén, hogy más észlelési bizonyítékunk egyelőre nincs is a létezése mellett, mint a fenti összefüggés. Tudni pedig csak arról tudhatunk, amit megtapasztalunk. Amit pedig eddig tudunk, arra az ált. rel. teljesen jól alkalmazható.