Mi lehet az univerzum végén?

Ez az elmélet egyáltalán nem valószínű! Erre most hívnám fel a figyelmet!

De ha mégis így lenne nem úgy kéne elképzelned hogy egy áttörhetetlen fal. Mint a térnek a vége, ez lenne a helyes definíció. Ami átjutna rajta, az többé nem létezne sem térben sem időben. Nem lenne szilárd fal csak egy határ. Majd biztos ólomból vagy betonból lesz...

Az igazság az, hogy ha van is határ, az még most is a fénysebességnél jóval gyorsabban tágul. Egy másodperc alatt több fényévet is. A tér tágulása jelen ismereteink szerint sosem lassult.

Valószínűleg már nincs érzékelhető határ a világunk végén. Hiába mennél gyorsabb sebességgel is mint a tágulás, számodra semmi nem szűnne meg. Ugyanolyan sötét vákuum lenne mint most az űrben, csak csillagok nélkül. A térnek nincsenek mérhető határai. A tér egy szabály, nincs mérete. Ugyanolyan alapvető mint a gravitáció, vagy még alapvetőbb.

Sehol nincsen semmiféle fal, vagy "vég".

Nincs olyan pont, ahol nem tudsz továbbmenni.

Az univerzum határa irgalmatlanul nagy sebességgel távolodik MINDENTŐL. Ha valaha is valaki vagy valami át tudná lépni a határt, akkor legfeljebb a fizika tövényei változnának meg.

De mivel az univerzumunkat már modellezték 11 dimenzióban, és még így sem találtunk válaszokat alapvető problémákra, vagy csak a kormányok titkolják, feltehetőleg sokkal több dimenziós az univerzumunk és csak akkor tudunk kilépni belőle, ha eggyel több dimenziósak vagyunk (ez kb. a mindenhatóság).

Úgy lehetne elképzelni, mintha 2 dimenziósak lennénk egy gömb felületén, nem tudunk kiszabadulni.

Az embernek már a 4D felfogása sem sikerült, hát még ha 11-nél hatványozottan több dimenzió van... Körülbelül akkor tudnánk megérteni az univerzumot, ha az már egy sötét, elhasználódott, szupersűrű kicsi anyaghalmazokból állna, melyek irgalmatlan távol vannak egymástól. Ez kb. egy googol év múlva lesz.

Nagyon nem szeretem ezt a dimenziózást. Felejtsük el, a dimenzió nem egy határ, amit nem lehet átlépni. A dimenzió a tapasztalás maga. Egyetlen dimenzió létezik, és annyi. A mi érzékszerveink erre vannak kiélezve( fel lehet tenni a kérdést, hogy miért csak 3 térdimenziót érzékelünk. ) Ha vannak magasabb szintű dimenziók, a fejlődés során mért nem alakult ki ezeknek a dimenzióknak az érzékelésére valami? Persze vannak jelenségek, amit ezzel nagyon jól lehet magyarázni, de nem biztos, hogy úgy van.

Visszatérve az egyetlen dimenzió kijelentésemre:

Mi értelme lenne, ha a természet különböző dimenziókban különböző módon viselkedne.? Mi értelme lenne, hogy a fény terjed 1,2,3,4....26dimenzióban? Nem ez történik. Egyetlen dimenzióban terjed a fény és mi felfogjuk úgy ahogy( 3D ben). Nekünk persze ez a természetes, hogy van 1,2,3 térdimenzió, mert a mi 3D világunkat ezek az alsóbb dimenziók építik fel. Na de ha van 1,2,3D akkor kell lennie 4nek is. Ez a logikus nemde? Csakhogy egy a logikus, és egy a valós.

#9: te is "dimenziózol", ami felesleges bonyolítás.

Mi egy négydimenziós téridőben, avagy három térdimenzióban + 1 idődimenzióban élünk. Ez nem egy dimenzió, hanem 3+1. A dimenzió fogalmának matematikai alapja van, nem lehet önkényesen "egyetlen dimenzióként" felfogni a világot, mert az csak filozófia, és nincs keresnivalója a tudományos fórumon. Ráadásul a kérdés megválaszolásához sem visz ez közelebb.

Amúgy abban igazad van, hogy a #8-as hülyeségeket ír. Annak semmi értelme.