Miért van az, hogy az égen csak a csillagok látszódnak?

A naprendszerbeli bolygók nagy része is látszik, nem csak a csillagok.

Viszont a csillagok közül elsősorban a közeliek látszanak, nincs köztük és a Föld között különösebben lényeges mennyiségű csillagközi por és gáz.

A galaxisok felhőszerűen látszanak, viszont Magyarországról szabad szemmel lényegében csak az Androméda galaxishoz lehet szerencséd, de az is nagyon halvány. A déli féltekéről látni a Nagy Magellán-felhőt, mert az közel van.

Szóval a fentiektől eltekintve a galaxisok általában azért nem látszanak szabad szemmel, mert egyrészt nagyon messze vannak, ha meg elég közel lennének, akkor nagyon elmosódottak. (Például az Androméda galaxis is több teliholdnyi területet foglal el, szabad szemmel, ha szerencséd van, mégis csak a magját látod egy kicsi foltként.)

> „…mert a legközelebbi galaxis is nagyon távol van, és csak egy pontnak látszik.”

Az Androméda-galaxis látszó átmérője 190'. Ez több hatszorosa a Holdénak, szóval nem csak egy „pontnak” látszik.

[link]

Mivel mi is benne vagyunk egy galaxisban, ezért végülis a saját galaxisunkat látjuk belső nézetből, hiszen a csillagok az égen a Tejútrendszer részei.

A Tejútrendszer sok csillaga közül a Nap az egyik csillag, egy átlagos, közepes méretű égitest. Körülötte bolygók keringenek (köztük a Föld). Azért a bolygókat is lehet látni szabad szemmel! Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter stb...

A Tejútrendszerünkön túli galaxisokat azért nem látod, mert olyan óriási messzeségben vannak, hogy nagyon parányinak tűnnek és a szemednek nincs olyan fénygyűjtő képessége, hogy érzékelje őket. A galaxisok fényének millió, sőt, milliárd évekbe telik, mire elér hozzánk! Ezek óriási távolságok. Távcsővel viszont lehet a galaxisokat is látni, mármint a "közelebbieket".

#5 Az andromédát is látni a bortle skála szerinti 6-os égbolton.

#4 Voltam.

Ha az Androméda fényesebb lenne valamivel, akkor ezt látnád:

[link]

(mellette a Hold össszevetésnek)

Hogy miért nem látjuk az űr többi részét, vagy miért csak halványan, annak egyszerű a magyarázata.

Úgy hívják, hogy az

[link]

de az elv megértéséhez nem kell, csak alap logika: ha egy fénylő pontot teszel az égre, az körbe-körbe fogja szórni a fénysugarait. Minél jobban eltávolodsz tőle, annál nagyobb hézag lesz a fénysugarak érkezési pontjai között, következésképpen annál halványabbnak fog látszani.

Ha nem így lenne, akkor az égbolt folyamatosan tiszta fehér lenne, hiszen bármilyen irányban lenne valahol (ha óriási távolságban is) valamilyen égitest, ami fényt küld felénk. De mivel a fénysugarak szétszóródnak, ezért csak a hozzánk legközelebb található testeket látjuk jól.

A kérdezőnek:

A kérdésben benne rejlik egy másik érdekes kérdés is, amely azt firtatja, hogy ha a világegyetem végtelen nagyságú, és a benne levő csillagok száma is végtelen, akkor miért nem vakító fényes az egész éjszakai égbolt. Ezt a kérdést Olbers-paradoxonnak nevezik, és a válasz lényegében az, hogy a Világegyetem tágulása miatt a távolabbi csillagok fénye egyre inkább eltolódik az infravörös és rádiótartomány felé (ez az ún. vöröseltolódás), és az egészen távoli csillagoknak a fénye már a látható fénynél kisebb frekvenciájú, vagyis szemmel nem látható. De a paradoxonnak az az állítása, hogy a csillagok száma végtelen, nem látszik igaznak.

Viszont az is a kérdésre adható válasz, ami már olvasható, vagyis hogy a távoli csillagok és a még sokkal távolibb galaxisok fénye a nagy távolság miatt annyira lecsökken, hogy a szemünk nem érzékeli. Tisztázandó, hogy a látható bolygók mind a mi Naprendszerünk tagjai, az összes önálló csillag a mi Galaxisunk (Tejútrendszerünk) tagja, és a többi galaxis mind túlságosan távol van ahhoz, hogy a csillagai egymástól megkülönböztethetők legyenek innen nézve. Kivéve egy-egy nóvát vagy szupernóvát, amely egy időre kiemelkedik a saját galaxisának csillagai közül.

Már a kb. 250 éve készült Messier-katalógusban is vannak galaxisok, márpedig a távcsövek felbontása és fényereje hihetetlen fejlődésen esett át időközben. Szenzációs fotókat lehet a neten találni egyáltalán nem pontszerű galaxishalmazokról, például a Hubble űrtávcső képei között. A hozzánk legközelebbi intergalaktikus objektumok és a szomszéd galaxisok megnézhetők itt: [link] Lokális galaxiscsoport tagjai