Mi az a fekelyuk?

#SwaP

Én írtam, hogy öröm olvasni és nem gúnyosan :) Tényleg nagyon érdekel az asztrofizika, abból kifolyólag is, hogy kémiát és filozófiát egyszerre tanulok és személyes érdeklődésem a határterületek a kettő között, bár ez fizika mégis rengeteg kérdést vet fel időről, térről és rengeteg érdekesség merül fel a témában. Sajnos a fizika tudásom nem elég a téma megértésére, akármennyire is szeretném a fizika számomra sose volt elég érthető, elveszek már az alapoknál is hiába tanulom. Most épp termodinamika vizsgára készülök, de már pl. ott elveszek, hogy a III. főtétel értelmében az tökéletesen tiszta, kristályos anyag entrópiája 0K-en zérus, ellenben ha ezt a képletet használom: dS=delta q (rev)/T, akkor nullával osztanék. De tényleg nagyon jó olvasni titeket mégha nem is mindent értek.

Olyan elméleti feltételezésem van, hogy nem miden anyag/részecske értelmezhető a mi dimenzióinkban. Tegyük fel, hogy lehetséges, hogy egy részecske mondjuk csak a 7. 8. 9. dimenziók által meghatározható, amit mi nem észlelhetünk. Ennek a részecskének azonban lehetnek olyan kölcsönhatásai, amik viszont megjelenek a mi dimenzióinkban. Ugyanúgy, az általunk észlelhető részecskéknek is lehetnek olyan kölcsönhatásai, amik másik dimenziókban (is) fejtenek ki hatásokat, alakítva azt. Így, amiket mi anomáliaként kezelünk a valóságban jól leírhatóak lennének a többi dimenzió ismeretében. Úgy képzelem el mint egy vak embert mondjuk, akinek a színváltozásokat kell értelmeznie egy reakció során. Érezheti hogy a reakció exoterm, vagy hogy hanggal jár vagy hogy büdös stb, de a színváltozást nem tudja leírni, egyszerűen azért mert nem képes annak megtapasztalására, kikövetkeztetésére. Lehet, hogy a példa elég gyenge, de talán szemlélteti a gondolatom, ami feltehetőleg könnyen cáfolható fizikai ismeretekkel.

"dS=delta q (rev)/T"

Mivel nem létezhet abszolút tiszta kristályos anyag. Az abszolút nulla fokot pedig nem lehet elérni, mert a testek "felmelegszenek" Mielőtt elérnék.

32-re:

Igen, a több dimenzión már én is gondolkoztam, ez magyarázhatná, a sötét anyagot, energiát, s lényegében elvezet a párhuzmos univerzumok elméletéhez. Ezt Andrej Lindéhez szokták kötni, pedig az ő multiverzum elmélete inkább hasonlít az általam korábban felvázolt multiuniverzum elméletre (nagyjából a kaotikus infláció elmélete).

Közben töprengtem a sötét energián. (A vektoros dolog nem hagyott nyugodni.) Most 5 lehetséges verziónál tartok. Egyik, hogy a sötét energia egyenletesen oszlik el az Univerzumban. Lehetetlen, mert a galaxisokra ható vektorok eredője nulla (pontosabban a távolságok függvényében elég "vegyes" eredőket eredményez, amit cáfol miden megfigyelés). Másik, hogy ez az energia valamiért csak a csillagközi térben létezik, ez is felvet néhány olyan problémát, amit a megfigyelések cáfolnak, ráadásul ott van, amit az elsőnél írtam. Ha az Adromédával valamikor mégis ütközünk, akkor egyértelműen cáfolva. (Ez a kozmológiai állandó körülbelülegyenlő (nincs ilyen jelem a klavin) 2/3, kicsikét bezavar, de hát annak bevezetését Einstein is legnagyobb tévedésének tartotta.) Még két teóriát "sikerült cáfolnom", az egyikről már korábban írtam, a másikban szerepet játszik a sötét anyag. Ezt az elméletet a 23-72 %-os arány borítja fel.

A fennmaradót SwapP magyarázata cáfolja, de még mindig azon töprengek, hogyan tudnám "megkontrázni". Közben egész belejöttem az eredő erő-vektor rajzolgatásba, ezzel kapcsolatban egy szumma f(xn) meghatározásán töprengek.

Azt hiszem megpróbálom újra Dávid Gyula előadásait meghallgatni (ehhez hagkátyát kell cseréljek, mert jelenleg csak nézni tudom). :-(

Érlelődik bennem egy gondolat.

Ehhez jó lenne ismerni a galaxis halmazok "fejlődését".

Abból indulok ki, ha létezik multi univerzum, nem tudjuk annak eloszlását.

Tudjuk, hogy a galaxisok csillagai viszonylag stabilan keringenek a centrális fekete lyuk körül. Pályályukat meghatározza a fekete lyuk. Az univerzum centrumában viszont nincs ilyen összetartó erő.

Tehát: hogy viselkedne egy galaxis, ha "kivennénk" a fekete lyukat?

Szerintem vagy ti vagy én értelmezem félre a dimenziókat. A dimenziónak semmi köze a multiverzumhoz. Csak a szemlélő és a tér közti mennyiségbeli kapcsolat, amit mi magunk, emberek találtunk ki. Az is meglehet, hogy csak ez a valóság a 3D tér létezik, meg egy idődimenzió, csak mi akarunk többet belelátni. Az egyenes, a kör, az egy és 2D a mi valóságunk részei, ezek építik fel a 3D világunkat. Ezek csak a matematika, geometria adta lehetőségek. Nem létezik szerintem 2D vagy 1D világ.. Elég irreális. Ha létezik, akkor mért nem mondjuk, hogy vektor dimenzió? Mondhatnámk azt is, hogy van erő dimenzió...stb. Hallottam itt ( vagyis olvastam) hogy a szuperpozíció egy magasabb dimenzió. Ez sem így van. Természetesen lehet magasabb dimenzió, ezt nem tudhatom, de azt igen, hogy ami abban lezajlik, annak valamilyen formában nekünk is megfigyelhetőnek kell lennie.

A sötétenergia lokálisan nem fejti ki a hatását, vagy csak nagyon gyengén. Ha nagy vektorrajzolgatásban vagy vegyél fel 3 pontot egy egyenesen. A középső legyen a gravitációs pont, a 2szélső pedig a sötétenergia. A középső ponthoz Közelebb vegyél fel még egy pontot, ez legyen a csillag anyaga, vagy a tér, lehet bármi. A baloldali sötétenergia pont a csillag vagy tér( legyen A pont) pontját jobbra tolja, a jobboldali balra tolja az "A" -t. Ezek (attól függ milyen távolságra vetted fel a pontokat) kiegyenlítik egymást, vagy gyengítik. Ennek tetejébe a gravitáció az először középső pont felé húzza az "A"-t. Itt minden esetben a gravitációnak erősebbnek kell lennie a sötétenergiánál. A vöröseltolódást is így kell elmagyarázni. A galaxis fénye a galaxistól jó messzire sem tolódik el, ugyanis a gravitáció ott még fölényben van. Csak a galaxistól messzebb lehet észrevenni, mert a sötétenergia ott tud csak akcióba lépni, ahol az anyagsűrűség alacsony( ezzel a gravitáció is)

Az Androméda közeledése nem cáfolja a sötétenergiát. A gravitációs mezők nyilván metszik egymást, ezért közeledünk egymáshoz.

Ha nincs hangkártyád, akkor tudom ajánlani a kozmofórumot, ott kutakodhatsz a témában, de figyelmeztetlek, hogy ilyen szabadon nen szabad elmélkedni ott, mert lekiabálják a fejed. DGy is válaszolgat ott.

SwapP

Igen. Dimenziók világában el lehet tévedni. Valahol a párhuzamos univerzumoknál olvastam ilyen értelmezést. (Egyazon térben több univerzum.)

A kozmofórumra valamiért nem tudtam belépni, pedig D.Gy-től szívesen fogadtam volna egy hiteles cáfolatot.

A vöröseltolódás ilyen megközelítéséről még nem hallottam. Igaz, valamikor olvastam valami elméletről, mely szerint lehetséges, hogy nem is a távolodás okozza - a magyarázatra már nem emlkészem.

Hát - a pontokkal még "elkinlódok".

De azért újra kérdezem: hogy viselkedne szerinted egy galaxis, ha "kivennénk" a közepéről a fekete lyukat. (Elméleti kérdés...) :-)

Talán az a baj, hogy nem regisztráltál, vagy nem igazoltad vissza az emailed. :)

Ha több időm lesz a vöröseltolódásos részt is elmagyarázom.

Nagyon nehezet kérdeztél a feketelyukkal... Egy bonyolult rendszerből kell kivenni azt, ami összetartja azt. A tényleges mozgást leírni csak szuperszámítógép tudná( ami sajnos nem vagyok :D) és ehhez neki is tudnia kéne az objektumok tényleges elhelyezkedését. A közvetlen közelben keringő Csillagok nagyon nagy sebességgel repünének ki a galaxisból. Már ezután sem lehet sokat mondani, ugyanis ezek befolyásolnák a külső objektumok mozgását. Az elliptikus mozgást felváltaná az egyenes vonalú mozgás, és egymásba ütköznének, amelyik nem az folytatnán az EE mozgást. Biztosan kialakulnának távolabb kettős csillagrendszerek, és egyéb rendszerek is. Csillagok olvadnának egybe. Első gondolatként kialakult bennem az is, hogy a középponthoz közeli Csillagok egybeolvadnának, és idővel új feketelyuk jönne létre, egy új galaxissal.

A legokosabb válasz részemről az lenne, hogy nem tudom, de szeretem azt is megmagyarázni, amit nem lehet :D