Valaki el tudná nekem érthetően magyarázni a Horizont problémát?

Volt olyan korai idopont, mikor a mai horizonton belüli tér egy része kívül esett az akkori horizonton.

A fotonak nem volt ideje bejarni a mai horizonton belüli teret igy nem simíthatta ki a mai horizont két széle közti homérséklet és suruség-egyenetlenségeket.

Szabálytalan eloszlás lenne az elvart, de csak néhány százezredrésznyi az eltérés.

Ennek a feloldasara kitalaltak az "Inflalodo modell" elmeletet ami azt mondja, hogy az osrobbanas utan paranyi idointervallumba az Univerzum felfuvodott a mai Univerzum meretenek 2/3-ra.

A mai Univerzum sugara ~46,6 milliard fényév, kora visznot csak 13,7 milliard ev.

46.7-13.7=33 milliard.

Ez azt jelenti, hogy egy piciri ido alatt az Univerzum 33 fenyev sugaru objektumma fuvodott fel. Igazai si-fi.

Az olyan elmeletek szerint, ahol azt veszik alapul, hogy a feny sebessege nem allando ott nincs szukseg ilyen elkepeszto elmeletekre.

Ha feltetelezzuk, hogy a feny sebessege nem allando, akkor annak valtozasat exponenciális függvénnyel írhatjuk le, akkor nem kell inflacios modell es akkor meg sotet energiara sincs szukseg.

"Ez azt jelenti, hogy egy piciri ido alatt az Univerzum 33 fenyev sugaru objektumma fuvodott fel. Igazai si-fi.

Az olyan elmeletek szerint, ahol azt veszik alapul, hogy a feny sebessege nem allando ott nincs szukseg ilyen elkepeszto elmeletekre."

Hmm, azt nem tudod elhinni, hogy az univerzum tágulásának sebessége extrém módon változott, de azt el tudod hinni, hogy a fény sebessége változott extrém módon.

Mitől lenne ennek több alapja?

Elore bocsajtom, hogy picit elirtam a hozzaszolasomat; helyesen ugy lenne, hogy a masodperc toredeke alatt az Univerzum 33 milliard fenyev sugaru objektumma fuvodott fel.

En ket elmeletnek a valoszinuseget szeretnem szembe allitani ugy, hogy vilagos szamomra, hogy a tudosok tobbsege az allando fenysebesseget fogadjak el.

Az egyik allitas szerint a fenysebesseg allando volt mindig es az is lesz. Ahhoz, hogy ez illesztheto legyen az osrobbanas elemeletebe, be kell vezetni a felfuvodast (piciri ido alatt az Univerzum 33 milliard fenyev sugaru objektumma fuvodott fel) es a sotet energiat (a gravitacioval ellentetes hatasu dominans ero). Egyikre sincs bizonyitek, sot, a sotet energia a szamitasok szerint 120 nagysagrenddel nagyobb kellene legyen a matematikai elorejelzesek alapjan mint a tapasztalt.

A masik allitas ezzel szembe csak annyit mond, hogy a feny sebessege kezdetekkor sokkal nagyobb volt mint most.

A horizont problema mellett meg van a lapossag es a lambda problema. A valtozo fenysebesseg mellett ezek a problemak nem leteznek, allando fenysebesseg mellett viszont igen, sot nincs is kielegito magyarazat mindegyikre.

Tudtommal a tudomány nem állítja, hogy a fénysebesség a nulladik másodperctől állandó. Csupán az ősrobbanás után annyi idővel állítja konstansnak tekinthetőnek a fénysebességet, amilyen régre visszanézve a csillagászat adatokat tud nyerni.

Ez az egyik.

A másik, hogy a tér tágulási sebességének semmi de semmi nem szab határt a mai fizikánkban. A tér tágulása nem gyorsítóerő, nem tehetetlenség és nem fénysebesség kérdése. Az egész fizikánk magán a téren belül érvényes, ez meg magának a térnek a változása.

Értem, mire akarsz kilyukadni, de mondom, hogy a véleményed szubjektív szimpátia-kérdés.

A változó fénysebesség a tértágulási sebesség HELYETT hipotézist több dolog cáfolja, mint támogatja.

Nem akarok most errőlé szóló tanulmányokra vadászni, remélem megelégszel az alábbi fizikusi vitával:

[link]

[link]

Mint tudjuk, a vilagegyetemunk sugara 46.6 milliard fenyev, a kora meg 13.7 milliard fenyev.

Ugyanakkor a feny sebessege mindig allando volt es lesz kiveve egy nagyon rovid idoszakot, az infacio idotartamat ami a masodperc tort resze.

Ez azt jelenti, hogy a 46.6-13.7 = 33 milliard fenyev sugaru Univerzum ebben a pillanatban johetett letre, hisz utana a feny sebessege allando erteket vett fel.

Ezert az infalodo modellel meg lehet magyarazni mind a horizont, mind a lapossag problamajat.