Miért vannak javító gényeink? Ha elönyhöz vezet a hibás gén?

A mutációk nagy része helyből halálos, vagy káros, éppen azért csak igen ritkán előnyös egy mutáció, radásul időben változik az is, hogy mi előnyös és mi nem.

Testi sejtben meg aztán pláne nem kell hiba, ha nem javítható, akkor indul is az apoptózis. Jóesetben. Mertha pekhünk van, akkor meg a rák indul...

Szerintem tanulj egy kevés genetikát, legalább az alapokat. Akkor ezekre a kérdésekre könyen tudsz majd válaszolni. Gimnáziumban is tananyag annyi amennyi ehhez kell, majd fogod tanulni.

Egyébként hogy válaszoljak is: az tűnik sikeresnek ha generációnként az emberben csak néhány mutáció keletkezik. (ha érdekel akkor vannak erre számítások is, hogy pontsan mennyi: [link]

Mivel viszont meglepően sok mutáció jön létre nap mint nap minden sejtben, ezért hibajavítók egész hada dolgozik azon, hogy ezt a minimumon tartsa. Pár még így is bennmarad, ezek segítségével tud az ember adaptálódni az új környezetekhez. A mutácóknak pedig igazából a csíravonalban van csak jelentősége, a testi sejtekben inkább csak hátrány.

Más élőlényeknél pedig más mennyiség az optimális. Baktériumok például jóval gyorsabban mutálódnak, vírusok pedig kifejezetten sebesen (pl influenza minden évben szinte új van)

"Akor a javitó gének azért vannak hogy szabalyozzák aszt hogy ne hallmozodjanak fel a hibás gének amelyek új fajhoz vezetnek ezért van hogy a csimpánz 2%-nál marad az emberhez képest a javitó gének nem fogják megengedni hogy aszt a 2%-ot átlépje.[vajon nem így van?]

...s vajon mijota vannak javíto gének,amijota gének vannak azota javitok is van?"

Nem így van. El kell különíteni egy dolgot. Egy egyed, például egy ember életében az evolúciónak semmilyen szerepe sincs, ő már olyan amilyen, valahogyan felépült a teste, innentől minden mutáció csak ronthat a helyzeten, mert legföljebb ahhoz vezet, hogy egy testi sejt daganatot fejleszt. Ennek az oka egyszerű, akármilyen előnyö mutáció történik egy testi sejtben legföljebb azt az egy sejtet, valamint ha osztódik, akkor a leánysejtjeit érinti, azaz néhány tízezer másik sejtet, így az előnyös jellegek egyszerűen nem tudnak kifejlődni, mert elvesznek a többi sejt tömegében.

Hogy egy szomatikus mutáció hány sejtet érint, az attól függ, az egyedfejlődés során mikor történt, az egészen korai mutációs események (Szedercsíra állapotban) a test jelentős részét érinthetik, míg egy felnőtt hámjában történt mutáció csak öt-tíz sejtet.

A mutációk többsége káros, így egy szomatikus mutáció megjelenése nagyobb valószínűséggel káros, mint hasznos, így a szervezet minden módon védekezik ellene. Az általad említett javító gének tulajdonképpen a DNS repair rendszer enzimjeit kódolják, ezek a DNS hibáit vizsgálják, DNS töréseket, csonka bázisokat, kémiailag módosított nukleotidokat keresnek, ezeket javítják ki, a DNS információtartalmát nem vizsgálják. Ha egy DNS hiba átcsúszott ezen az "ellenőrzésen", utána ez lesz a normális a leánysejtke számára, semmilyen módon sem törekszik majd a sejt a kijavítására, neki innentől ez a tervrajza, e szerint működik.

Az ivarsejtekben történt mutációknál egészen más a helyzet, mivel itt a majdan felépülő szervezet összes sejtje ugyanazt a genomot hordozza, így egy mutáció az egész egyedet érinti. Itt is áll azonban, hogy a "javítóanzimek" csak a DNS kémiai módosításait érzékelik, ha már megtörtént egy mutéció, semmilyen módon sem lépnek föl ellene, az lesz az a "tervrajz", ami alapján az adott egyed működik. Ha túlél, túlél, ha meghal meghal.

A mutáció az egyed számára ritkán hasznos, ezért minden lehető módon védekezik a mutációk ellen. Azonban az evolúció csak nagyobb egyedszámmal működik, ha teszem azt száz mutációból csak egy előnyös, akkor bizony kilencvenkilenc egyed szopóágra kerül, elpusztul, egy él csak túl, ám az az egy könnyen túlnövi a többit, mert ő már ezt a jobb genomot adja át az utódinak. A mutáció, ha úgy nézzük az egyednek káros, hiszen csak nagyon kis eséllyel javít rajta, sokkal valószínűbb, hogy csökkenti az életképességét, de a faj számára előnyös, hiszen a néhány ritka hasznos mutáció teszi lehetővé a faj alkalmazkodását, az pedig a faj szempontjából mindegy, hány egyed pusztul el öröklött betegségekben, amíg elég marad ahhoz, hogy tovább éljen maga a faj.

DNS repair rendszerek elég régóta léteznek, a pékélesztő DNS repair rendszere nagyon hasonlít az emberéhez, de a prokariótáknak is vannak DNS repair rendszereik, mindenképpen nagyon ősi jelleg kell hogy legyen.

Tulajdonképpen az avalószínűleg nem túl sikeres taktika, ha egy élőlényben nagyon sok mutáció történik, mert ezzel egyenes arányban nő az életképtelen egyedek száma. De az sem sikeres stratégia, ha egy faj egyedeiben sohasem történik mutáció, mert így nem tudnak alkalmazkodni a változó környezethez, tehát előbb-utóbb kihalnak.

Amit mi mutációnak nevezünk, az csak a mi szempontunkból értelmezhető "változásként". Nincs egy alapgenom, amihez képest változna valami, mi emberek az elsőként megismert génváltozatot szoktuk vad típusnak tekinteni, az összes többit ehhez képest mutánsnak, de ettől még nem létezik olyan rendszer, amely felismerné egy egyedben, hogy ő most eltér az alaptípustól, egyszerűen azért, mert nincs alaptípus, csak különböző egyedek vannak, akik közül vannak akik túlélnek és vannak, akik kihalnak. A majom és az ember közti különbséget nem tarthatják szinten a "javítógének", egyszerűen azért, mert ehhez tudniuk kellene, hogy mihez tartsák magukat, de mivel a majom sejteknek halvány fogalmuk sincs az emberi genomról és az emberi sejteknek a majom genomról, ez lehetetlen. A csimpánz és az ember közti különbségek fokozatosan szaporodni fognak, egyszerűen azért, mert mindkettőben véletlenszerű változások történnek, egymástól függetlenül és elég nehezen tudom elképzelni, hogy ugyanazok a mutációk segítenék a túlélést egy csimpánz és egy ember számára.