Mikor & milyen területen várható a spiritualitás & tudomány találkozása?

Szerintem pont hogy annak kellene már végre eljönnie, hogy az emberek szétválasszák a két dolgot.

3 embertípus van, akiket nagyon nem csípek a sok kavar miatt:

- a vallásos, aki mindig megpróbál a tudományba kontárkodni, hogy mindenáron valahogy tudományszerűen igazolhassa a morális, vagy hitbeli elképzeléseit.

- az ateista hittérítő, aki állandóan meg bizonygatni próbálja, hogy az ateizmus mennyire jó, és tudományos alapú, és a valamire való tudósok mind ateisták voltak, és hogy hűha a jövőben mindenki ateista lesz és happy, éljen a tudomány, fúj vallás.

- a saját útját járó őrült, aki elhisz mindent ami új és érdekesen hangzik, és kombinál, és kitalál új storykat, és minden tudományos eredményt rögtön beleszövi a kis alternatív világképébe.

A tudományt így kéne sztem csinálni:

- kutatunk, rájövünk dolgokra, megpróbálunk megcsinálni mindent, készítünk modelleket, és elbarangolunk olyan területre aminek még nem látjuk a hasznát persze, de csak a szükséges szinten, ami pl ahhoz kell, hogy jobban megérstük az anyagi világ működését, meg hogy mi hogy épül fel.

Ha az aktuális morális világkép szerint (aminek az alapja lehet félelem, szabadságszeretet, fű, peace+love, vallás, filozófia) valami immorális dologra irányulna a tudomány, akkor nyilván az emberek leállítják a projectet (ember vagy állat írtás/kínzás, környezetszennyezés, pénzügyi manipuláció, akármi)

A spiritualitást pedig így:

- gondolkozunk, magunkba fordulunk, megismerjük a többi embert, megismerünk minél több élethelyzetet, így megismerjük a korlátainkat, gyakori hibáinkat, és ezáltal megtaláljuk az abszolút jót.

Ha vallásról van szó, a tudomány sosem fogja igazolni Isten létét. Vallásos emberként én azt tartom, hogy a hit éppen azért hit, mert tudományos alapokon nem igazolható - Jézus két fontos beszédében is kihangsúlyozta ezt: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." /Jn. 20, 29/, valamint amikor azt mondja, hogy ha a ház ura tudná, hogy mikor jön a tolvaj, akkor ébren várná. De nem tudjuk sem a napot, sem az órát.

És innentől kezdve nekem egyértelműnek tűnik, hogy tudománnyal ne keressük Istent. Az legyen hitbeli kérdés, Isten is ezt szeretné. (Maximum a Szűz Mária és más szentek jelenésénél fogadom el, hogy a tudomány eszközeivel megpróbáljuk körüljárni, hogy igaz-e amit mond a látnok, de ott is eljön egy pont, ami után már hinni kell benne, nem lehet bizonyítani...)

A tudományt művelő, tanuló emberként azt gondolom, hogy a tudománynak más a szerepe. Az anyagi világot szeretnénk megismerni vele, nem az anyagin túlit. Miért mosnánk össze a szerepeket? Tudomány az legyen tudomány, a hit meg hit.

(A többi spirituális dologhoz nem is nagyon szólnék hozzá, mert Istenben hiszek, de az ilyen agykontrollos, meg többi említett dologban nem.)

Miért várja bárki is azt, hogy a kettő találkozni fog? A spiritualitás egy az ember legbenső mivoltából fakadó jelenség, egészen az ősidőktől fogva jelen van, de szofisztikáltsága kultúrafüggő és erős korrelációt mutat a szóban forgó társadalom vagy embercsoport szociális és technikai fejlettségi szintjével, és annyiféle, ahány ilyen csoport létezett/létezik a Földön. A természettudomány (mert itt most nyilván erről van szó) pedig most már egy nagyjából egységes alapokon nyugvó valami, ami az egész emberiség közös vállalkozása az anyagi világ működésének feltárására. A kettő egymástól függetlenül működik, és legfeljebb az egyes emberben találkozik.

Amiről te beszélsz, az egy meghatározhatatlan és definiálatlan valami, és ideális táptalaja az áltudományos ömlengéseknek.

Szia!

Időnként azért történik valami.

[link]

Tom Benko!

Találsz az oldalon egy linket, amely egy szakfolyóirat oldalára kalauzol.

Emellett itt is olvasgathatsz:

[link]

[link]