Ha vannak természettudományos bizonyítékok a Bibliára, akkor megtérsz?

El kell keserítselek: a szeretet sokkal régebbi, mint az ember.

A hüllőknél jelent meg először, és azóta is változatlan. Minden magasabb rendű állat ismeri.

Ezzel nem tudom kit keserítettél el... Gratulálok, hogy neked a szeretet és a boldogság egy az agyadban lejátszódó kémiai reakció és nem több.

Imádkozom, hogy egyszer te is rájöjj arra, hogy a világ, az élet, a mindenség sokkal több, mint aminek látszik.

A kémiai reakció az mérhető, tehát tuti. Akár vallásos valaki, akár nem, a kémiai reakció lejátszódik az agyában. A vallásos ehhez még hozzáképzel egy természetfeletti lényt, és pusztán ennek tudatában máris magasabb rendűnek képzeli magát és a saját boldogságát a nem vallásosnál. Mindez olyan mondatokra sarkallja, mint például ez: „Gratulálok, hogy neked a szeretet és a boldogság egy az agyadban lejátszódó kémiai reakció és nem több.”

Szerintem meg alacsonyabb rendű, mert neki a boldogsághoz két dolog kell: kémiai reakció ÉS egy képzeletbeli barát, míg nekem a kémiai reakció bőven elég.

Akkor legyél boldog te minden mással egyenrangú, biológiai képződmény.

Csak azt nem értem, ha mind csupán egy mutációs folyamat termékei vagyunk, akkor mi értelme volt az elmúlt évezredek művészetének, tudományának, filozófiájának, háborúinak, békéinek, könyveinek? Ha egyszer a kémiai folyamataink úgyis leállnak, és nem kerülünk máshová, csak egy szép gödörbe? Akkor mi értelme mindennek?

De ha neked jobb egy semmi haszna értelmetlen világban élni, hát tedd úgy...

Attól még nem lesz értelme, ha szeretnéd.

Az értelmet és a célt egy normális ember magának keresi meg - egy lusta vagy buta fogadhatja csak azt el, ha más adja neki.

Te melyik vagy?

Miért kell, hogy értelme legyen? Miért kell, hogy okkal szülessen valaki? Hiszen semmi nem utal erre, legfeljebb filozofálgatni lehet róla, így alapvetően téves elképzelés valami alapvetően eredendő célból kiindulni. Mint ahogy semmi ráció nincs abban sem, hogy az ember vagy hisz Istenben, vagy értelmetlen a léte, mert úgyis meghal.

Sehol sem tartana az emberiség, ha úgy gondolkodnánk, mint te. Hogy mi értelme bárminek is, hisz úgyis meghalunk. Ennyi erővel gondolom nem tisztálkodsz, hisz úgyis koszos leszel, nem eszel, hisz úgyis éhes leszel, stb.

Most kapaszkodj meg! Az élet értelme az, amit te magad adsz neki! Van, akinek ez az értelem a hit, és azért és úgy él, hogy reményei szerint a halála után majd a lelke egy jobb helyre kerül. De ez csak egyetlen egy a rengeteg lehetőség közül. Valláson kívül is találhat bárki értelmet az életének!

Az a baj, hogy az emberek gyakran összekeverik az okot a céllal.

A) Azért megyek a boltba, hogy kenyeret vegyek. > CÉL

B) Azért megyek a boltba, mert nincs kenyerem. > OK

A bolt + kenyér ugyanaz, látszólag a két mondat is ugyanaz, mégis gyökeresen eltér. Az élettel és az értelmével is hasonló a kérdés. Mármint hogy az élet értelmét egyfajta okként fogjuk fel, vagy célként. Vagyis mi a kérdés:

A) Mi OKBÓL élünk és vagyunk emberek? Másképp: milyen folyamat hozott létre minket?

B) Mi CÉLBÓL élünk és vagyunk emberek? Másképp: miket kell megcselekednünk életünkben?

Valahol mindkettő kérdés jogos, de a vallásosok gyakran összemossák a kettőt, úgy tesznek, mintha a két kérdésre csak egy válasz volna. Ráadásul a B) válasz szétbontható így:

B1) Mi célból hoztak létre minket? Másképp: a minket teremtő erő, legyen az isten vagy az evolúció, milyen célt tűzött ki elénk, amit el kell érnünk?

B2) Mi célból létezzünk és keljünk fel nap mint nap? Másképp: milyen célokat tűzzünk ki magunk elé az életben?

A hívők valamiért úgy tesznek, mintha a B) nem létezne A) = isten nélkül. Pedig csak a B1) nem létezik A) = isten nélkül. Ha A) = evolúció, akkor B1)-nek nincs értelme. Az evolúció nem tűz ki feladatokat. De attól még az ember kitűzhet maga elé, és ez semmivel sem alacsonyabb rendű. Sőt, ha belegondolunk, akkor B1) az valójában B2) egyik speciális esete, amikor az ember azt tűzi ki maga elé célnak, hogy egy másik valaki által kitűzött célt elérjen. Vagyis magáévá teszi másvalaki iránymutatását, a más valaki ez esetben egy láthatatlan lény. De az is saját elhatározás, hogy ő ezt a lényt követi, tehát ekkor és csakis ekkor B1) = B2).

Magyarán szólva amikor azt kérdezzük, hogy mi az élet értelme a nem hívő számára, akkor az a válasz, hogy B2), azaz a cél, amit kitűzött maga elé. És ez lehet magasztos, lehet nagyszerű. És mindemőgé nem kell nekünk, hogy az élet OKA (azaz az A) pont) isten legyen. Tökéletesen megvagyunk azzal, hogy véletlenül jöttünk létre, és ha már itt vagyunk, keressünk magunknak valami értelmes elfoglaltságot.

"Hogy lenne igazság, erkölcs, szeretet a világban, ha az ember egy szimpla kis majomszerű lény lenne, aki nemrég tanult meg két lábon járni, miután a fáról lemászott?"

[link]

Szólj, ha sikerült elérned a csimpánz teljesítményét a fenti egyszerű játékban.

„Értelmes elfoglaltságot? És ha megtaláltad az elfoglaltságodat, utána mi lesz? Festettél egy képet, írtál egy könyvet, lett munkahelyed, lett családod. Utána?”

Milyen utána? Az élet értelméről beszélünk. Az élet értelme, ahogy a nevében is benne van: az ÉLET értelme. Nem a halálé. Ha már nem leszek, akkor nem leszek. Ennyi. MIért kéne vigasztalni egy hullát? Miért sajnálná egy hulla, ha mondjuk elfelejtik? Az emlékezés az élők kedvéért van, nem a halottakért. Saját önzésünk miatt emlékezünk, nem azért, mert az a halottnak jó. Mi nem tudjuk elengedni őt, nem ő minket. A hullának nincs szüksgée se vigaszra, se istenre.

„Ő már akkor szeretett minket, mielőtt a mindenséget megalkotta, Ő az OK és a CÉL is.”

Mondom én, hogy összemosod a kettőt. Ha valami ok és cél is, akkor az nyilvánvalóan egy körkörös érvelés, azaz egy logikai hiba. Na ezért nem hiszek benne.