Ha vannak természettudományos bizonyítékok a Bibliára, akkor megtérsz?

"A valóság az, hogy azok az emberek nem használtak kifejezett fogalmakat, hogy igazságokat írjanak le, hanem képekben és metaforákban írták le a világot."

Ezzel két probléma van. Az egyik, hogy a mai napig is nagyon sokan értelmezik szó szerint. Persze mondhatod erre, hogy erről sem a Biblia, sem a hívek nem tehetnek. Azt azonban mégis be kell látnod, hogy alapvetően az egyházak és a teológusok feladata, hogy a hinni vágyó népeket felvilágosítsa arról, hogy hogyan is kell olvasni és érteni a Bibliát, elvégre ők ezt tanulták. Nem várhatod el, hogy minden ember maga szűrje le a metaforikus üzeneteket. Az én hitetlenségemhez nagy mértékben hozzájárult az, hogy anno JÁRTAM hittanra, és nem kaptam meg a megfelelő válaszokat.

A másik probléma meg az, hogy ha valami metaforikus, onnantól ezerféle képpen lehet értelmezni. A metaforákhoz általában értelmező kulcs is jár, a Bibliában pedig nincs ilyen, tehát voltaképpen utólagos belemagyarázással lehet azt mondani, hogy ahá, ez a történet tehát ezt jelentette. Viszont ha a tankönyvet nem lehet előre értelmezni, csak utólag, akkor nem alkalmas tanításra.

A Bibliát szó szerint értették majdnem 2000 évig.

Jézus is úgy értette, az apostolok is és a követőik is.

Ma próbálják a hívők másképp magyarázni - különben már rég fel kellett volna adni. De ők nem akarják feladni.

Csak így meg az a gond, hogy ha valamit nem kell szó szerint venni benne, akkor mit kell? Akkor már lehet jelképes az isten vagy akár a 10 parancsolat is.

" Az értelmező kulcs is meg van, neked is és nekem is. Úgy hívják szeretet."

Ez mellédumálás, beböffentesz ide valamit, aminek semmi értelme, de mégis úgy néz ki, mintha lenne. Hogyan használod a szeretet szót értelmező kulcsként például az általad említett metaforákhoz:

- A 6+1 nap nem konktétan értelmezhető, hanem <a szeretet általértelmezve> csak egy metaforikus parancs arra, hogy 6 nap meló, 1 nap imádkozás.

- A kezdetben vala a sötét majd lett fény nem konkrétan értelmezendő, hanem <a szeretet általértelmezve> metaforikus utalás arra, hogy először az idő keletkezett. Valami nagyon nyakatekert magyarázatot tudsz csak erre kitalálni, ugye?

Megmondom neked, hogy hogyan kell metaforákban elhelyezni a kulcsot:

"Feltámadott a tenger, a népek tengere." (Petőfi)

Innentől kezdve írhat bármit a tengerről, tudjuk, hogy a népre kell gondolni, mert ott a kulcs. Ha például ez lenne az első sor:

"Feltámadott a tenger, az Atlanti óceán." (+ van még egy hely a versben, ahol említve van a nép, azt is törölni kell),

Nos ekkor az egész vers egy árvízfizikai tanulmány volna. (Olvasd el és meglátod.) Ezt hívom úgy, hogy a metafora kulcsa, ezáltal tudod megfejteni, hogy a metafora mit is jelent. Hol van a metafora kulcsa elhelyezve a Bibliában? Hogyan tudod a Föld korának 6000 évét a szeretet által metaforikusan értelmezni? Hogyan kell Noé történetét metaforikusan értelmezni? Hogy lehet több száz történetnek ugyanaz a kulcsa? Hogy lehet, hogy ha megvan akulcs,mégse értette senki, csak utólagosan?

Semmilyen isten nem csinált velem ilyeneket, mégis sokan akarnak meggyőzni, hogy igen.

Erre érvként egy olyan könyvet hoznak fel, amit csak akkor érthetek meg, ha már megtértem, de ahhoz, hogy megtérjek, meg kellene ugye értenem. A körkörös érvelés iskolapéldája.

Drága barátom, én eddig nem személyeskedtem, de ha már itt tartunk, a tudományt nem a hozzád hasonló agymosott zombik viszik előre, hanem a hozzám hasonló - számodra kicsinyes és tankönyvízű - kutatők. Ha rajtatok múlna, a fertőzést még mindig ráolvasással kezelnék antibiotikum helyett, a tudást kézzel másolnák a kiváltságosok, a Nap keringene a Föld kerül, a számítástechnika csúcsa pedig a fából eszkábált abakusz lenne.

Talán létezik isten, talán nem, talán több is van, talán csak egy, de hogy semmi jelét nem adják, hogy érdekli őket a földi világ, és hogy semmi szükség rájuk ahhoz, hogy erkölcsösen, jól, értelmesen és szeretetben éljünk, abban biztos vagyok.

Ez igaz, de attól még Isten létezik. :D

Hogy lenne igazság, erkölcs, szeretet a világban, ha az ember egy szimpla kis majomszerű lény lenne, aki nemrég tanult meg két lábon járni, miután a fáról lemászott?

Meg amúgy is, te szeretsz abban hinni, hogy miután meghal valaki, annyi történik, hogy a teste elbomlik, az emlékei, a személyisége elveszik és nem marad utána semmi, mert előbb utóbb elfelejtek? Hogy a világon semminek nem volt értelme, ha egyszer minden elmúlik? Te abban hiszel, hogy mindez vanitatum vanitas?