Beindítható lenne-e a Jupiterben a fúzió anélkül hogy az végzetes robbanást okozna a naprendszerben?

Mivel a Jupiter pontos belső összetételével egyáltalán nem vagyunk tisztában, szerintem mindegyik verzió lehetséges. A jelenleg a Jupiter által kibocsátott hőmennyiség sok tudós véleménye szerint túl sok ahhoz, hogy csupán a gravitációs összehúzódásból származzon. Valószínű, hogy a fúzió folyamatban van "odabent", a felsőlégkör héliumtartalma is utal erre, de ha működik is a dolog, akkor pont úgy, ahogy mi itt a földön próbálunk létrehozni kontrollált, szabályzott fúziót. A Jupiter magja lehet egy szépen lefojtott, önszabályzó természetes fúziós reaktor. Ha ez így van, nincs az az emberi léptékben elképzelhető fúziós bomba "behajítás", ami ennek a stabilitását meg tudná borítani.

Túl lehetne "szalajtani", ha pár földtömegnyi, alacsonyabb gyújtási hőmérsékletű fúziós "alapanyagot" szórnánk bele. El lehet képzelni, ez mennyire reális.

Mint ahogy Földünket, úgy a Jupitert is rengeteg aszteroida találta el élete során. Ezen aszteroidáknak egy jelentős része lényegesen (akár nagyságrendekkel) nagyobb energiát szabadított fel becsapódáskor, mint amennyi energia szabadult fel a legnagyobb, ember által alkotott hidrogénbomba (Cár-bomba) felrobbantásakor. Mégsem indult be a fúzió a Jupiter belsejében.

A fúzió beindulásához megfelelő nyomás és megfelelő hőmérséklet szükséges EGYÜTTESEN. Lehet az egyiket csökkenteni, de akkor a másik tényezőt kell növelni, hogy az együttes hatás érvényben maradjon. Egy Jupiter méretű és tömegű objektum esetében azonban mindkettő jócskán alatta marad a küszöbértéknek, tehát mindkettőn kellene növelni, hogy a fúzió beinduljon a bolygó belsejében. A hidrogénbombád robbanása által keltett hő hamarabb szétsugárzik, mintsem újabb fúziós folyamatokat tudna beindítani. Ehhez még a fémes hidrogén állapotában lévő hidrogéntömegben is túl messze vannak egymástól a hidrogénatomok magjai. Egyrészt a nyomás kicsi, tehát nincsenek elég közel a hidrogén-atommagok ahhoz, hogy a fúzió által felszabadított nyomás újabb hidrogén-atommagokat vonjon be a fúzió folyamatába; másrészt ahhoz is túl távol vannak, hogy a fúzió során felszabaduló hő elég nagy mozgási energiát közöljön a hidrogén-atommagokkal ahhoz, hogy társaikkal egyesülni tudjanak.

Szemléltető példa: gyufaszálak. Tegyük fel, hogy a Szahara sík, nem dimbes-dombos. Szurkáljunk le egymástól egy kilométernyire gyufákat úgy, hogy a fejük két centire álljon ki a talajból. Ez nagyjából megfelel a földfelszíni körülmények közötti állapotú hidrogénnek. Hiába gyújtod meg az egyiket, nem fog láncreakció kialakulni, mert túl távol vannak egymástól a gyufafejek.

Most szurkáljunk le egymástól méteres távolságra gyufafejeket. Ez szemlélteti a fémes állapotú hidrogén sűrűségét (kb. mint a Jupiter belsejében). Az eredmény ugyanaz lesz, mint a Földi körülmények esetében, még mindig túl távol tanyáznak egymástól a hidrogénatomok.

Ám ha egymástól 1 mm távolságra szurkálod le a gyufafejeket, akkor már képes az egyik a másikat meggyújtani, mert elég nagy lesz a (nyomás által létrejött) sűrűség ahhoz, hogy a fúzióban részt vevő atomok által felszabadított energiamennyiség újabb gyufafejeket (hidrogén-atommagokat) vonjon be a fúzió folyamatába. Nem tudom mennyire fedi a valóságot a példa, de érzésre legalább nagyságrendileg nagyjából jól szemlélteti a dolgot.

Tehát a Jupiterben lévő hidrogénatomok magjai még akkor is túl távol vannak egymástól ahhoz, hogy fúzionáljanak, ha valamilyen mesterséges eszközzel (pl. hidrogénbombával) próbálnál fúziós folyamatokat gerjeszteni a belsejében. Egyszerűen túl nagy a távolság köztük még ahhoz is, hogy a fúzió folyamata beinduljon, nemhogy ahhoz, hogy az önfenntartóvá válhasson.

A gyufaszálas példa érthető, de lehet nem valami jó hasonlat.

Ezt abból gondolom, hogy:

"A Nap középpontjában a hőmérséklet kb. 15000000 °C (27000000 °F), míg a sűrűség 150 g/cm3. Mind a hőmérséklet, mind a sűrűség a centrumból kifelé haladva csökken. A hidrogénéges a mag külső részét elérve, a Nap sugarának 25%-ánál teljesen leáll. Ennél a pontnál a hőmérséklet már csak fele a centrális értéknek, míg a sűrűség kb. a 20 g/cm3 értékre csökken."

idézet innen:

[link]

nem tudom, ez a sűrűség fedi-e a gyufaszálas példát, de ha fedné is, én úgy tudom, akkor sincs olyan, hogy H-H fúzió, hanem statisztikailag protononként megtörténő, millió évente egyszeri fordított ß bomlás, mikor is a proton "felfelé bomlik" neutronná pozitront, és neutrínót kibocsájtva (tömege több lesz), és pont akkor, így taszítás nélkül találkozva egy protonnal, egyesül.

Ez a bomlás szabályozza, hogy azon a hőmérsékleten, nem tud két proton egyesülni, hisz akkor azonnal szétrobbanna az egész, hisz ha azon a hőmérsékleten tudna fuzionálni a 2 proton, egyből, minden fúzió létrejönne, és ezred mp alatt szétrobbanna minden a napban....

Ez a bomlás okozza, hogy évmilliárdok alatt csorog le ez a reakció....

Részben lehet igazad csak, mert mikor elindul, nincs sugárzó neutron.

Igenis a Proton millió évenkénti karakterisztikus időnként neutronná alakul, ekkor tudnak egyesülni.

Ez szabályozza, hogy ne egyszerre égjen le az egész.

Remélem ezért nem húztad le a hozzászólásomat...

Kutass utána.

teljesen tisztában vagyok ezekkel, de van ilyen. már nem emlékszem, külső energia miatt, vagy a vákumból "vesz kölcsön" energiát, de ilyen is van. ezért millió éves protononként a karakterisztikus ideje.

és épp ezért nem ezredmásodperc alatt robbannak szét, hanem milliárd évekig égnek a csillagok.

Majd kikeresem egyszer, melyik előadásban beszél róla Dávid Gyula.

mert több évad fent van mp3-ban a neten, és évadonként tizenakárhány, 1,5-2 órás előadások, különleges anyagok a világegyetemben az egyik évad címe.

Ha nem tudtad, akkor ne húzgáld le azt, aki tudta. előtte én sem gondoltam volna, hogy van ilyen, meg sok mást sem.

[link]