Beindítható lenne-e a Jupiterben a fúzió anélkül hogy az végzetes robbanást okozna a naprendszerben?
Úgy tudom a napnál 3x kisebb csillagokban még magától beindul a fúzió ezekből lesznek a vörös törpék, amiknek az élettartama a leghosszabb az ismert univerzumban (még egynek sem fogyott ki az üzemanyaga, egy sem hunyt ki), viszont a legnehezebben észlelhetők is a kibocsájtott nagyon kevés sugárzás és fény miatt.
Na most a Jupiter még ezeknél is kisebb, bár sugároz ki hőt mert a gravitáció összehúzza, de ez nem elég a fúzió beindulásához. A közepében atomos fémszerű hidrogén van és igen nagy hőség.
Mi történne ha egy hidrogénbomba lejutna a mélyébe és ott fölrobbanna, tovaterjedne a fúzió a magban...és után? szétvetné a bolygót a robbanás a naprendszerrel együtt vagy egy új csillag születne, körülötte pár lehetséges lakható bolygóval (Európa pl)?
Ha nem tudunk olyan hidrogénbombát építeni ami lejut olyan mélyre és a felszínéhez közelebb robbantunk?
Ezt a kérdést feszegette a 70' évekbe forgatott 2001 és 2010 Űrodisszeia című filmek, csak ott az idegenek ajándékoztak meg ezzel minket.
Tehát cél a Jupiter holdjainak ilyen módon való élhetővé tétele. Lehetséges? Vélemények? Esetleg konkrét tudományos állítások számítások...?
Egy mai technikájú hidrogénbomba nem lenne elég erre. A beindításához sokkal erősebb és több bombára lenne szükség különben a folyamat elhalna.
De ha még képesek is lennénk beindítani egy ilyen reakciót, a nagyobb probléma a stabilitás fenntartása lenne, ehhez jelenleg sem a megfelelő fizikai tudás, sem a megfelelő compjuteres kapacítás nem áll rendelkezésre (ugyanis szimulálni kéne egy sokmillió változóju folyamatot).
Első válasz nem jó, mert ha épp nem indulna még be, akkor kis hidrogánbomba is beindítaná.
Második válasz jobb, de azt modellezni, számolni kéne, hogy mennyire vetné szét, mert a fúzió a csillagokban egy teljesen önszabályozó folyamat. Ha túlfut a fúzió, tágul, csökken a nyomás, egyből lejjebb áll a fúzió is, határesetben, erősebb pulzálásnál meg is szűnhet. ekkor meg elkezd összeesni, és ha a tömege elég, akkor újraindul... már ha pulzálna, lüktetne. De Jupiternél ha be is indítaná a belsejét egy atombomba, leállna, és szerintem nem dobna le vagy semmit, vagy csak egy külső
gázburkot.
Eleve szerintem azért nem lehetne beindítani, mert útközben összenyomódna a bomba. ha meg hiperszuper burkot terveznének hozzá, akkor meg a jupiter belsejében nem hidrogén van, hanem nehezebb gázok, egyes elméletek szerint fém, szén, gyémánt, sokminden lehet benne.
emlékezve a Schumeker östökösre (bics, nem keresek rá, hogy kell írni!) elég sokminden belepotyog, és az a közepén van. hogy ez mekkore méretű lehet, nemtom, rá sem kerestem még, van-e valami radarmérés, vagy becslés, hogy ha van, mekkora, mert akár füldnél nagyobb is lehetne. -ekkor pl a fúzióképes hidrogén eléggé feljebb van a központtól, és mint pl a földet a légkör, úgy a hidrogén a jupitert veheti körbe.
A napba hulló "akármik" nem süllyedhetnek a közepére, csak teljesen, mert ott a 15 millió fokban gőz, és kavarog minden a hőáramlások miatt...
Szerintem...
Amúgy érdekes, hogy milyen alakkal indulhatott a naprendszer anyaga, mert 3 szupernóvarobbanás maradványából keletkezett, az meg elég szabálytalan összeszippantás lehetett, időben fene tudja milyen eltolódás volt a 3 közt, mikor kezdődött az összegyűlekezés, milyen alakkal, milyen forgással...
Kettes szerintem az hogy egy gázóriás a gravitációs összehúzódásával be tud indítani vagy sem fúziót, az teljesen különbözik (és szerintem független is) attól a dologtól hogy egy beindított fúziót fönn tud-e tartani vagy kordában tud-e tartani. Szerintem csak a beindításhoz kevés a tömeg a Jupiter esetében, ha viszont beindulna a meglévő tömeg elég nagy hogy akár egyben is tarthatja a gravitáció a bolygót anélkül hogy szétesne, persze a fölmelegedés miatt lassan felfújódna. A napunk esetében is valami 2 millió év amíg a fény eljut a fúziótól a felszínéig, a Jupiternél mondjuk lenne 600e-év , tehát egy ilyen robbantás (sorozat) után, (föltéve hogy nem fuzionál be egyszerre az összes ott lévő hidrogén), néhány százezer évig csak annyit látnánk hogy növekszik és forrósodik.
Azt viszont már egyes kezdte feszegetni hogy a mai technológiával a Jupiter közepébe atomos/fémes állagú hidrogénzónájába juttatni tölteteket igen nehéz lenne, ezzel egyetértek, de szerintem ez sem lehetetlen, ha erre tervezik.
Hármas ebbe a részébe beletaláltál :"hogy ez mekkore méretű lehet, nemtom, rá sem kerestem még, van-e valami radarmérés, vagy becslés, hogy ha van, mekkora, mert akár füldnél nagyobb is lehetne. -ekkor pl a fúzióképes hidrogén eléggé feljebb van a központtól, és mint pl a földet a légkör, úgy a hidrogén a jupitert veheti körbe. "
Erről olvastam hogy így van a tudósok is ezt föltételezik.
Az is igaz hogy a napban nem így van. De az már megint más kérdés hogy számítana-e hogy egy rétegben megy a fúzió a mag körül és nem pont a középpontban. Ilyen méretek mellett ez a rész is elég kicsinek számíthat, a Hidrogénóceán közepén.
Szerintem nem maradna fenn benne hosszabb ideig a fúzió, hamar (max. napokon belül) leállna vagy szétpukkanna.
Ugyanis, ha fennmaradhatna, akkor már a kialakulásakor, amikor még izzott is, már létrejött volna.
De mondjuk szívesen meghalgatnám egy atomfizikus véleményét is.
akkor ismétlem, mivel önszabályozó a dolog, ha magától nem indítod be, nem marad fent, mert egyensúlyi állapotban van most is a Jupiter (viharok más dolog, a bolygó maga, méretileg, egybenmaradásilag stabil.)
Tehát hab eindítod, egy időleges instabil állapotba raknánk, de visszaállna, ahogy leírtam, kitágul a keletkezett hőtől, és ezért lehül, csökken a nyomás, leáll a fúzió, mert a folyamatos hőmérsékletet ha fenn tudná tartani, akkor be is indulna.
Fény kijövetele a napból, az egy statisztikai adat csak, valóságtartalma csekély, elméleti dolog.
A napban vannak áromlások, fel, és le, azok hő formájában hordják kifelé az energia nagy részét, a fény pedig a fotoszférából jön, és nem a magból kikeveredett fény ér ide!!! Ha úgy lenne, ahogy íród, akkor 15 millió fokos hőmérsékleti sugárzást látnánk, ami igencsak ultraibolya, meg felette, röntgen, és kemény gammma sugárzással leirtana minket a földről
Ha beindulna mondjuk a Jupiterben a fúzió, a neutrinó termelésből pl azonnal kiderülne, és a fény is hamar ideérne, mert abban is konvekciós áramlások megindulva lehet órák, alatt látszana már. Max napok.
Amúgy hogy hogy gondolod, még nem úgy vannak a dolgok, de már elég jó felé haladsz.
Más csillagokban amúgy, ahol már beindul a hélium, vagy más fúziók, ott több rétegben folyik valóban.
De ha a Jupiterben sokkal több a nehezebb anyag, mint a napban, akkor a felsőbb rétegekben, ahol a hidrogén lenne, sokkal kiseb már a nyomás, mint a közepében, így mégnehezebben indulna be. A hélium fúziójához már milliárd fokos hőmérsékletek kellenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!