Fénysebesség referenciapontja. Hogyan van ez?

Nem mondtam, hogy rossz az animáció, csak hogy félreérthető, és pl. te is félreértetted. Amúgy helyes, csak észben kell tartani, hogy amit Csilla lát a távcsőben, az nem azonnal történik Péter rendszerében, hanem a fénysugarak közvetítik, és ehhez ugye idő kell.

Nem kell ahhoz tanulmányt olvasni, hogy rájöjj, miről is van itt szó, csak el kell rajta gondolkodni. Én egyébként már olvastam erről, talán Hraskó Péter egyik könyvében, nem emlékszem már pontosan. Rajzold le Péter rendszerében Csilláét azokban az időpontokban, amikor Csilla épp megfordul, és majd megérted. Csilla oda- és visszaútja teljesen szimmetrikus. A téridő izotróp, nem örögedhet gyorsabban Péter akkor, amikor Csilla épp visszatérőben van csak azért, mert most épp közelednek egymáshoz és nem távolodnak. Az idődilatációban csak a relatív sebesség nagysága számít, nem az iránya.

Szögezzünk le valamit: senki nem fiatalodik. Mindenki csak öregedni tud. Legfeljebb látszólag lassabban. Amit te egy keringő űrhajó kapcsán tapasztalsz, az az, hogy az általa küldött jelek ritkábban érkeznek, mert mozgó rendszer révén lassabban telik nála az idő - innen nézve. Az, hogy fiatalabb lesz, mint itt maradt ikertestvére, majd csak akkor realizálódik, amikor visszatér a Földre.

A dolog azonban nem szimmetrikus, mert azt az űrhajót pályára kell állítani ugyebár, és vissza is kell hozni, továbbá mert a Föld sem inerciarendszer ebben a szituációban. Látszólag kering az űrhajó körül, de míg az űrhajó mérete elhanyagolható a Föld körüli gravitációs térhez képest, és ezért tekinthető inerciarendszernek, addig a Föld maga már nem tekinthető annak, hiszen mint a gravitációs tér forrása, összemérhető nagyságú azzal illetve az űrhajó pályájával.

Igen lerajzoltam fejben és látom hogy az van amit mondasz az oda és vissza úton is ,vagyis elvileg paradoxonnak kéne lenni mert minden irányból a másik fiatalodik HA és ez a lényeg hogy figyelembe kell venni a tényleges mozgást hisz az "álló" föld a valóságban nem fordul meg még ha úgy is látja az űrhajó és pont ez a megfordulás azaz az átváltás illeszti be a 3. szakaszt a föld idővonalába hogy aztán több év jöjjön ki érkezéskor .Ha ez a szakasz nem keletkezne valóban az oda és vissza út is kiszerkesztve és összeadva a földnél is fiatalabb lenne vagyis nem értenénk miért mégis az utazó a fiatalabb.Ebből látszik hogy nincs paradoxon az elméletben mert nagyon is számol azzal hogy a mozgó testnek c felé lelassul az órája hisz ugyan úgy erő hat rá ha egyenesen halad akkor is ,ha nem hatna nem lenne igaz hogy c re végtelen energia kell .

A körpályás dolgot is elolvastam és nem érdemes bonyolítani gravitációs terekkel ,inerciarendszerekkel.Ott bizony akkor is a keringő fiatalodik ha két bolháról van szó a semmi közepén az űrben ,tehát látszólag ott is paradoxon mert ki is kering ki körül? De mégsem mert figyelembe vesszük a mozgó félt és az ő életútja a téridő kordinátán egy felcsavarodó spirál lesz míg a középen álló bolháé egy egyenes ami nyilvánvaló hogy rövidebb ezért a megoldás hogy ő fiatalodik relative.

Egyébként ha behelyesíted a bolhát amikor az egyik pályára áll azaz lassan eltávolodik ,ott egy helyben áll x ideig(ilyenkor fiatalodik)miközben kering utána visszajön és már fiatalabb pedig nem gyorsan és nem is messzire távolodott el ,csupán a többlet mozgásmennyiség "fiatalította" ahogy Csillát is a lineáris úton.

Én azt is megkérdőjelezném hogy van e értelme ennek a mi inerciarendszer és mi nem nek mert szerintem nem létezik inercia rendszer mivel nem létezik határtalan sebesség azaz minden mozgásra ellenerő hat azzal arányosan.

A "többlet mozgásmennyiség", amit Csilla átél, épp az a távolság, amiről beszéltem. Minél távolabb fordul meg Csilla, annál többet öregszik hirtelen Péter. Még akkor is, ha a megfordulás a megtett távolságtól függetlenül mindig ugyanolyan dinamikával zajlik. De ez is kiderül a Minkowski-diagramból.

"minden mozgásra ellenerő hat azzal arányosan"

Ez nem igaz: egy egyenes vonalban egyenletesen mozgó testre nem hat erő. Ez Newton I. törvénye. És azok a rendszerek, amelyekre ez teljesül, azok az inerciarendszerek. Jó közelítéssel egy Föld körül keringő űrhajó ilyen rendszer. Tehát az inerciarendszer mint elméleti, idealizált konstrukció egy jó és használható fogalom, és a speciális relativitáselmélet felfogható úgyis mint az inerciarendszerek (speciális) elmélete.

A keringő űrhajó és mondjuk egy tömegpont, amlynek a gravitációs terében kering az űrhajó, azért nem lesznek ekvivalensek, mert hiába látszik az űrhajóról ugyanolyan szögsebességgel keringeni a tömegpont, az ún. geodetikus precesszió miatt az űrhajósok forogni látják az állócsillagokat, míg a tömegpontról nézve azok nem forognak. Vagyis még ha nem is látnák a központi objekumot, aminek a gravitációs terében keringenek, akkor is tudnák, hogy ők keringenek valami körül. Ha pedig látnák, akkor tudnák, hogy ők keringenek körülötte, és nem az körülöttük. Ebből is látszik, hogy a problémát az általános relativitáselmélet keretein belül kell tárgyalni, és abból az derül ki, hogy az űrhajósok öregednek kevesebbet, amikor visszatérnek a Földre.

Azt elhiszem hogy valamikor kitalálták A N első törvényét de az csak kisebb mozgásra lehet jó mert próbáld azt elmondani hogy a 0,99c vel haladó egyenes vonalú űrhajóra nem hat erő.De valami mégis akadályozza hogy elérje az 1c t .

E alaptanításának a lényege nem az hogy egymáshoz képest max1c lehet a sebesség hanem hogy minden mozgásból van ezért értelemszerűen nem lehet túlmozogni egy test atomjainak létezéséhez szükséges mozgásokat ami mindig 1 ,ezért fel is hívják a figyelmet hogy el kell vonatkoztatni a fénytől ,az csak egy szerencsés hasonlóság az anyagban lévő mozgássebességel de maga az anyag alkotó kvantumai mozgása az amit nem léphetsz át függetlenül hogy van ez a fény amire rá lett mondva hogy ez az anyag belső mozgásával egyező érték ezért nem léphetjük át.

De biztos nem pontosan ez az a sebesség csak nagy közelítéssel mint ahogy felfedeztek fénynél gyorsabb részecskéket is és azokra is igaz a relativitás elmélete mert az ő képletükbe is 1 az 1.Mert az 1 az nem kitüntetett számot jelöl hanem azt jelenti hogy felső korlát.

Hasznos lenne, ha néha elolvasnád magad, mert szerintem te sem érted azt, amit írsz.

Tök mindegy mekkora sebességgel halad valami. Ha nem gyorsul, akkor nem hat rá erő. És fordítva is igaz: ha nem hat rá erő, akkor nem gyorsul. A fénysebességet azért nem tudja elérni, mert létezik az idődilatáció jelensége. Ha konyítasz valamit a fizikához, akkor talán tudod, hogy az erő az impulzus idő szerinti deriváltja, vagyis dp/dt. Ha állandó külső erővel gyorsítasz egy testet, akkor a test rendszeréből nézve nézve egy adott impulzusmennyiség átadásához az idődilatáció miatt egyre nagyobb időintervallumokra van szükség, és emiatt sosem fogja elérni a fénysebességet a környezetéhez képest. Vagy ha a testet a saját belső motorja hajtja, akkor pedig kívülről nézve működik a motor egyre lassabban, és megintcsak nem fogja elérni a fénysebességet.

És nem, még senki sem fedezett fel fénysebességnél gyorsabb részecskéket. Szerintem ezt csak álmodtad.

Ha pedig komolyabban érdekel a fizika, talán végezd el az ELTE fizikus szakát te is. Nekem már sikerült. Utána jobban fogsz érteni mindent, hidd el.

Az idődilatáción kívül a tömegnövekedés is megadályozza a fénysebesség átlépését.

Kezdjük ott, hogy minél inkább megközelíti a test a fény sebességét annál nagyobb lesz a tömege.

A fény sebességnél ez az érték eléri végtelent. Végtelen nagyságú tömeg gyorsításához tetszőleges gyorsulás mellett szintén végtelen energia kellene, de mivel ennyi energiája senkinek sincs így nem tudjuk átlépni.

De tételezzük fel hogy valakinek mégis sikerül( egyfajta fordított bizonyításként).

Az idődilatáció egyenletében egy négyzetgyök. A négyzetgyök alatt 1-ből kell kivonni a sebesség négyzetének és a fénysebesség négyzetének a hányadosát.

Amikor elértük a fény sebességét a négyzetgyök értéke 0.

Tehát nincs sajátideje a testnek. Azaz az "űrhajóban" a mi szemszögünkből nem mozog semmi. A hajtómű egyáltalán nem működik akármilyenről is van szó hiszen az ellen-ellenerő törvényén alapul. Nincs sajátideje a testnek.Ha átlépte a fény sebességét, akkor a sajátideje komplex értéket vesz fel. Ez finoman szólva furcsa, de egy két kvantumgravitációs közelítésben létezik komplex idősik. Tehát ennek létezése még nem biztos, hogy kizárható.

De nézzük a tömegét.

Itt is található egy négyzetgyökjel a négyzetgyök alatt is ugyanaz az érték van, csak éppen ezúttal a nyugalmi tömeget osztjuk a négyzetgyökkel.

Na ez ismét felvet egy pár problémát:

-Na már most ha eléri valami a fény sebességét, akkor 0-val kellene osztani. Ilyet meg nem szabad! Ha a határérték deffincíióját vesszük és v->c számoljuk ki a tömeget akkor jön ki a végtelen. Maga a határérték egy kicsit "csúnya" deffincíója egy adott halmazon értelmezett szám amit egy függvényt soha de soha nem érhet el.

Tehát a fény sebességét nem érhetjük el.

De nézzük az átlépést is, mert valaki ezt is emlegette.

Ha átlépte valami a fény sebességét, azaz a fénysebesség 99,999999999999...%-ról 1,0000000000.... 1-re ugrott a sebesség( merthogy olyan kemény a hajtóművűnk hogy képes végtelen gyorsulással növelni a sebességet)

Akkor a mozgási energia komplexé válik.

Egy pillanat! A fény sebesség előtt mozgási energiánk végtelen nagy volt, most hirtelen komplex lett. Ha nem is foglalkozunk azzal, hogy komplex tömeg nem létezik, de akkor is hová lesz hirtelen ez a sok energia?

Ha függvény formájában ábrázoljuk az energia-sebesség függvényt, akkor kiderül, hogy az energia végtelen meredekséggel csökkent a 0 pont alá.

Na már most a fénysebességet átlépte az űrhajónk, és közben több energiát sugárzott ki magából mint amivel gyorsítottuk( sőt a saját tömegénél is többet) azt ráadásul időre sincs szükség a folyamathoz.

Tehát az energia-megmaradés tétele sérült. Valamint mivel negatív a tömege a testnek a mozgásirányával szemben mozog.

Tehát úgy megy a-ból b pontba, hogy valójában b-ből megy a-ba. Elég nehéz elképzelni ugye?

tehát a fény sebességét nem tudjuk átlépni.

Az előzőnek üzenném:

A tömegnövekedést jobb, ha töröljük a szótárunkból. A tömegnövekedés egy látszólagos jelenség, és éppen az idődilatáció az oka. Nem létezik külön tömegnövekedés. Az egész relativitáselmélet az egyidejűség relativitásán alapul, és visszavezethető az idődilatációra és hosszkontrakcióra. Ezért is beszéltem előző hozzászólásomban erről. Javaslom mindenkinek Hraskó Péternek ezt az írását:

[link]

Köszi a cikket! Igaz törölni kellene a szótárból ezt a fogalmat.

De ennek ellenére fent tartom a magyarázatot amit írtam, hiszen egy fénysebességnél gyorsabban közlekedő( már pozitív tömegű, a tachionokat ne vegyük ide, mert ha pontosak akarunk lenni, akkor olyan részecske a spec.rel. szerint is létezhet aminek sebessége fénysebességnél nagyobb, de a keletkezésének pillanatában is nagyobbnak kell lennie a sebességének) test valóban megsértené az energiamegmaradás tételét, ha létezne.

Persze az ok valóban a komplex idő lenne, amit amiatt írtam "elfogadhatónak" mert egy két Hawking könyvben láttam ezt a fogalmat, hogy létezhet ilyen.