Gondoltatok már arra, hogy igazából az evolúció ténye nem zárja ki a teremtést?
Mindig az evolúcióval jövünk, ha cáfolni akarjuk a teremtést (talán ezért is keverik sokan az abiogenezissel), de igazából maga a folyamat még nem zárja ki.
Maga a tudomány igen szilárd megállapításon van afelől, hogy kis egysejtűből fejlődött ki minden élőlény (én is ebben hiszek), de még ennél is szilárdabb, hogy az evolúció létezik, hiszen ez a folyamat matematikailag levezethető, és abszolút érvényes a mai élőlényekre. Tehát aki az evolúció tényét cáfolja, az vagy hülye, vagy tudatlan, de aki hisz a teremtésben, és emellett a makroevolúcióban, amely fogalmat a kreacionisták nagy előszeretettel állítanak, az lehet, hogy nem mond hülyeséget.
Ez egy tudományos szemszögből nagyon elrugaszkodott gondolatmenet, viszont a világban nem sok mindenben lehetünk biztosak, nem cáfolhatjuk annak a tényét, hogy egy természetfeletti lény rakta le a leleteket gondosan elrendezve, és most jót röhög a markában, hogy erre egy tudomány épült.
Minimális a valószínűsége, hogy így van, de talán mégis több annál, hogy egy bolygón élet keletkezzen, és értelmes lénnyé fejlődjön.
Ha minden logikai tényezőt figyelembe veszünk, akkor lehet cáfolni a teremtés a földhözragadt (nem negatív jelzőként írom) nézeteink és tapasztalásaink figyelembevétele nélkül?
Ez csak egy kis gondolatindító kérdés, tudom, hogy sok természettudományi beállítottságú ember ezt alapból elveti, de szerintem el lehet rajta gondolkozni.
válasza: válasza:Zömmel egyet értek veled, kivéve abban, hogy Isten természetfeletti lény lenne. Méghozzá konkrétan a LÉNY megnevezéssel van bajom. Isten nem lény, hanem maga a mindent átszövő erő.
Kezdetben volt egy nagy semmi. De a teremtő erő, a legfőb törvények mindig is léteztek, még a semmiben is.
Gondolatindítónak én is írok valamit. Létezik a tudomány szerint anyag és antianyag. A kettő kioltja egymást ha találkozik, és lesz belőle semmi. Mi van ha a teremtő erő egykor kettészedte a nagy semmit anyagra és antianyagra? Ha össze lehet őket adni, akkor szét is szedhetőek nem?
Én abban sem hiszek, hogy az első sejtet közetlenül Isten alkotta volna meg. A semmiből elindította a világot az útjára. Nagyon sok idő eltelt mire szinte minden fontos anyag létrejött, és az ősföld mint egy hatalmas steril vizes keltető ringatta az UV sugárzás hatására keletkező szerves anyagokat az ősóceánban. Nem kellett ahhoz egy hű de bonyolult kódnak véletlenül létrejönnie, hogy az élet beinduljon. Feltételek és a szinte végtelen idő megadta a lehetőségét. Ez az őskód már nem létezhet, mert a mai mikrobiológiai környezetben ha véletlenül létre is jönne, azonnal elpusztulna, hisz megenneé rögtön a többi baktérium.
válasza:
válasza:Bizonyos növényeket lehet úgy szaporítani hogy egy levágott darabját gyökereztetem meg, majd elültetem. Mi a fenének akkor az ilyeneknek hosszú ideig fejlődniük magról szaporítva, ha egy "nyisszantással" meg tudom az újat "teremteni"?
Szóval én (is) úgy vélem; a legelső írta jól, a két dolog nem zárja ki egymást.
válasza:Én most csak lénnyé korlátoztam az isten fogalmát, a te feltételezésed továbbmegy ennél túllépve a kreacionisták gondolkodását.
Én sem hiszem, hogy az élethez kellett bármilyen beavatkozás, abban hiszek, hogyha bármi/bárki megalkotta az univerzumot, az nagyobb arc volt annál, hogy időközben bele kelljen nyúlnia.
Az relatív, hogy mennyire kellett bonyolultnak lennie az első egysejtűnek, azért nem egy laza olvasmány a teljes biokémiai megfejtése, tehát szerintem igen nagy kuriózumnak számít. Az viszont igaz, hogy kellő időben és térben kialakulhat.
3-as:
Ha egy csettintéssel meg lehetne csinálni, abban mi lenne a kihívás és a szórakozás? :)
Fogadok te a kenyeres zacskón a celluxféleséget lazán levágod késsel, én viszont addig szenvedek vele, amíg kézzel le nem bírom vakarni, mert én úgy látám, hogy ez így jó. :)
válasza:"Minimális a valószínűsége, hogy így van, de talán mégis több annál, hogy egy bolygón élet keletkezzen, és értelmes lénnyé fejlődjön."
Szerinted. Szerintem meg nem. Na kinek van igaza? :)
"Ezen nincs mit gondolkodni, hiszen az egyház is elismeri az evolúciót."
Ezt jó tudni, a legtöbb fanatikus vallásos szerint az evolúció úgy hülyeség ahogy van. Tehát az egyház és a követői között sincs teljes egyetértés.
"Bizonyos növényeket lehet úgy szaporítani hogy egy levágott darabját gyökereztetem meg, majd elültetem. Mi a fenének akkor az ilyeneknek hosszú ideig fejlődniük magról szaporítva, ha egy "nyisszantással" meg tudom az újat "teremteni"? "
Lehet hogy újat fogok neked mondani, de sok növény pontosan ezen a módon szaporodik. Van amelyik annyira átállt erre a szaporodási formára, hogy magokat sem hoz. Ugyanakkor a mag magában hordoz minden szükséges tápanyagot és elemet, amely szükséges ahhoz, hogy egy új egyed eljuthasson addig a pontig, ahonnan már a környezetéből is jó eséllyel tovább tud táplálkozni.
Vegyük pl. a körtefát. Kicsit sántít a példa, botanikusok biztosan bele tudnának kötni, de érveik nem relevánsak az eszmefuttatást illetően, vehetnénk bármilyen vadon is szaporodó fát. Szemléltetésnek viszont megteszi.
Szóval a körtefa úgy fejlődött az idők folyamán, hogy magasra kellett nőnie ahhoz, hogy életben tudjon maradni. Ennek velejárójaként nagyon kevés állat volt képes arra, hogy ágakat tördeljen le róla, amik aztán gyökeret verni lettek volna képesek a földben. Egyszerűen azért, mert a körtefa nem erre a szaporodási módra rendezkedett be, habár képes rá, hogy így szaporodjon. Csak épp ennél a szaporodási lehetőségnél sokkal használhatóbbnak bizonyult az, hogy gyümölcsöt, és abban magot neveljen, amely aztán az év vége felé lehullott a fáról, és a lehető legjobb összetételben tartalmazza azokat az összetevőket, amire egy pici maghajtásnak szüksége lesz ahhoz, hogy szülőfája nyomdokaiba léphessen. Ez apránként alakult ki az évmilliók folyamán. Ahhoz, hogy valami új, használhatóbb dolgot létrehozz, ahhoz sok esetben valami mást el kell hagyni. Általában olyan dolgot, amely ugyanazt tudta, mint az új dolog, de annál kevésbé biztonságosan, kevésbé életrevalóan. Van hogy ezen új dolgok régebbi dolgoknak egész láncolatán keresztül jön létre, fejlődik ki, olyannyira sok lépésben, hogy a legrégibb és a legújabb pontos ismeretében is nehéz az egyes láncszemek egymástól való elkülönítése, meghatározása. Így volt ez a körtefával is, míg valahonnan a fűféléktől elindulva elérte a mostani formáját, felépítését.
"Isten sem 6 nap alatt teremtette meg a világot, a Biblia képletesen fejezi ki így a teremtést. "
Ma már így tanítják? Ezer éve még szó szerint tanították a Bibliában leírtakat, pontosan úgy, ahogy abban le van írva, örök érvényű és legmélyebb igazságként. Azóta úgy látszik rájöttek, hogy ez az egész história tarthatatlan, emészthetetlen, így most próbálják menteni a még menthetőt, próbálnak idomulni az új ismeretekhez. Még jó hogy szinte semmi kézzelfogható konkrétum nincs benne, az egész teremtési folyamatot elintézték a Biblia írói pár oldallal, így szinte bármire rá lehet húzni a dolgot. Először csak a Föld nem lett lapos, aztán csak a Föld nem lett a világ közepe, aztán már a Nap sem...
"Miért kellene több százezer évig fejlődni ha egy intéssel meg lehetne csinálni."
Ha egy intéssel is megcsinálhatta volna (mindenhatóságából végül is kitellt volna, nem?), akkor minek szarakodott vele egy egész hétig?
"Szerinted. Szerintem meg nem. Na kinek van igaza? :) "
Én nem állítottam biztosra semmit, csak annyit mondtam, hogy "talán".
Mivel a két elmélet valószínűségét nem lehet egzakt módon meghatározni, ezért inkább az érzések érvényesülnek szerintem, de kíváncsi vagyok, hogy neked milyen megközelítésből szimpatikusabb az abiogenezis.
válasza:1.Olvassátok el a mahabharatot.
2.Az anyag végső formáját nem ismerjük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!