Az ember evolúcióval jött létre?

"szerintem élő csak élőtől származhat"

Azért gondolsz ilyen butaságokat, mert nem követed a tudományos fejlődést.

Már készült élőlény, élettelen anyagokból.

Nemsokára fog készülni teljesen új élőlény is (baktérium), ami idáig még nem is létezik.

"Már készült élőlény, élettelen anyagokból."

Igen? És micsoda?

14! Az evolúció 100°működik, tehát a fajok alkalmazkodása a környezetükhöz folyamatos és teljesen logikus. Az evolúcióval nem lehet vitatkozni, maximum a fejlődés útvonalát lehet firtatni.

Az USA ban meg azért tanítanak teremtéstörténetet az iskolákban, mert az átlag amerikai idióta.

Attól, hogy nem ad mindenre választ, attól még nem hibás.

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy a heliocentrikus világkép hibás, mert nem válaszolja meg a Higgs-bozon létezésének kérdését. Ha van egy térképed New Yorkról és te Afrikában vagy, akkor a térkép nem hibás, csupán te keresgélsz rossz helyen

Az evolúció egy modell. A modell leírja az általunk a jelenben mérhető, vizsgálható eseményeket, illetve a múltról szerzett információinkat is jól magyarázza, összeköti.

A mikroevolúciót nem csak, hogy bizonyítottuk, de gyakorlatilag napról-napra használjuk. Pl. a növénynemesítő is egy mesterséges, felgyorsított evolúciót hajt végre. De figyeltük már meg nem szándékolt, de mesterséges körülmények között (pl. antibiotikum rezisztens baktériumok), de természetes közegében is. Maga a folyamat egyszerű, logikus. Sőt nem csak a biológiára használható.

A makroevolúció is ugyanebből a logikából fakad. Egyedül azért nem bizonyított kétséget kizárólag a működése, mert nincs lehetőségünk százezer évekig futtatni egy kísérletet, vagy visszamenni a múltba.

Nézzük hogyan működik a természettudomány. Van egy csomó megfigyelésünk, adatunk. Pl. almát engedünk el különböző magasságokból:

5 méterről ledobva 1 másodperc alatt ér le az alma a földre.

10 méterről ledobva 1,4 másodperc alatt.

15 méterről ledobva 1,7 másodperc alatt.

20 méterről ledovca 2 másodperc alatt.

Jön az első lépés, egy hipotézis felállítása, mely szerint összefüggés van a magasság és a földet érés ideje között. A meglévő adatok alapján ez az összefüggés t = gyök(s/5)

Ezt követik a kísérletek. A hipotézis alapján 20 méterről ledobva 2,449 másodperc alatt kell leérnie. Megmérjük, és azt kapjuk, hogy 2,4 másodperc alatt ér földet. Ha jó sok ilyen mérésünk van, az azt jelenti, hogy a hipotézis használható, azaz meg lehet ez alapján az események kimenetelét anélkül állapítani, hogy a valóságban is el kellene végezni. Nagyon-nagyon sok egymástól független kísérlet után a hipotézisből modell lesz. Persze törekedni kell arra, hogy kiszűrjünk különböző tényezőket. Pl. mi van, ha fejjel lefele ejtjük le az almát? Mi van, ha nem almát, hanem körtét ejtünk le?

Meg persze lesz egy csomó anomália is, mert mondjuk hirtelen olyan erős felfele áramló levegőbe kerül az almánk, ami módosítja az eredményeket. Ilyen anomáliák minden területen vannak. Ha megtaláljuk az okát, ki lehet küszöbölni. (Pl. légüres térben dobáljuk azt az almát.) Sőt a kísérletekből származó adatok sokszor újabb hipotézisek felállításához vezetnek.

Ha egy modell egyszer működik, akkor az mindig is működni fog. Lehet, hogy kiderül, hogy pl. igen nagy magasságban, vagy a Holdon nem ez a képlet írja le a valóságot, mert ott más lesz a gravitációs erő. Születni fog egy új, kissé bonyolultabb modell, de az az adott helyzetben teljesen azonos eredményt kell, hogy adjon, mint a fentebb leírt modell. Az új modell kibővíti a régit, ezáltal az új modell több helyzetben képes előre megmutatni a dolgok következményét.

A tudomány így működik. Nem hit kérdése a dolog és nem filozófia kérdése. Független attól, hogy a kísérletező éppen elhiszi-e a hipotézisét. (Lehet éppen cáfolni akarja, de mivel működik, ezért nem sikerül cáfolnia.) Következtetésképpen a tudomány azokról a dolgokról tud megállapítást tenni, ami mérhető, vizsgálható és reprodukálható.

Az ember, vagy az élet megszületése ugyan nem reprodukálható, de a meglévő adatokból levonható összefüggések feltárása igen. Mindig kerülnek elő új leletek, megfigyelések, amelyeknek bele kell passzolnia a modellbe. Eddig így történt, tehát nincs okunk azt mondani, hogy a modellt el kellene vetni.

Másik oldalról: A tudomány törekszik arra, hogy minél kevesebb kiindulópontból építse fel a modelleket. A tudomány fejlődése során számtalan olyan pont volt, mikor több konkurens hipotézist is kidolgoztak. Ilyenkor egyrészt azt a modellt célszerű elfogadni, amelyik több jelenséget magyaráz meg olyan módon, hogy a leendő események végkimenetele előre megjósolható legyen. Másrészt ha két modellnek közel azonos az előrejelző képessége, akkor azt kell választani, amihez kevesebb dolgot kell „feltételezni”. Ez szerintem logikus. Ha valaki szerint a legközelebbi bankot úgy találom meg, hogy megyek két saroknyit, majd elfordulok balra, akkor inkább ezt követem, mint azt, aki bár elvezet a bankhoz, de ehhez kétszer kell körbeutaznom a Földet, miközben a Boci-boci tarkát kell énekelnem D#-dúr hangnemben. Ha a kettő módszer ugyanoda vezet, akkor minek választanám a bonyolultabbat?

És itt a gond a teremtéssel. Ha a teremtést, és az utána történteket vesszük modellnek, amiből egy adott esemény következményeit kellene megjósolnunk, az jóval bonyolultabb, hiszen ehhez ismernünk kellene Isten szándékait pl. Csakhogy nem ismerjük, így a modell gyakorlatilag semmiféle előrejelző képességgel nem rendelkezik. Így tehát elvetendő tudományos szempontból.

Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy a tudomány azt mondja, hogy nincs Isten, hanem azt, hogy jelenleg nem szükséges az adott jelenség leírásához.

Itt hozzá kell venni, hogy a tudomány kizárólag modelleket képes alkotni. A modellek folyamatosan finomodnak, összekapcsolódnak, így egyre több jelenséget írnak le megfelelően. A tudomány, meg az emberek csak bíznak benne, hogy a modell egyre inkább közelít a valódi igazsághoz. Az tény, hogy annyi mindent vizsgáltunk és mértünk már, de nem láttuk azt, hogy a fizika által megalkotott modellek, a fizika törvényei ne írnák le a valóságot.

* * * * *

Vannak falszifikálhatatlan megállapítások. Magyarul olyan állítások, amelyek nem cáfolhatók, mert nincs elméleti szinten sem olyan mód, amivel cáfolhatók lennének. Ilyen pl. az a megállapítás is, hogy Isten létezik. De hozzunk egy hétköznapibb példát, amivel talán jobban érthetővé válik miről van szó, azaz alkossunk ilyen eldönthetetlen megállapítást: léteznek zöld csíkos rózsaszín kutyák.

Hogy lehet egy ilyen megállapítást cáfolni? Ha megvizsgálod a világ összes kutyáját, az elég? Hiszen erre lehet azt mondani – és pusztán logikailag jogos is azt mondani –, hogy előfordulhatott, hogy egy helyet kihagytunk, vagy hogy azóta született egy valahol. Vagy hogy elkerültünk egy kutyát, vagy hogy a vizsgálat időpontjában ugyan éppen nem élt egy sem, de azóta született egy. Mi a baj az ilyen kijelentéssel? Egyrészt az, hogy ilyenből végtelen számút lehet találni. Pl. léteznek 2mm-es szárnyas kutyák, léteznek tüskés hátú pikkelyes kutyák, stb… Ezzel addig nincs különösebb gond, amíg nem mondanak ellent egymásnak ezek a mondatok. Másrészt az, hogy nagyon sok megfigyelés után egyszerűen nagyon valószínűtlenné válik egy ilyen állítás.

De mi a helyzet azzal az állítással, hogy „nem léteznek zöld csíkos rózsaszín kutyák”? Nos itt egészen más a helyzet. A cáfolat nagyon egyszerű. Ha valaki idetesz az asztalra egyet, akkor az állítás cáfolva van. Amint cáfoltuk ilyen módon az állítást, egyben bizonyítottuk is az ellentétét. A cáfolat könnyűsége azt jelenti, hogy valóban lehetőségünk van ezen modell és a valóság összevetésére, így jelentősége, súlya van a modellünknek. És igen, minél több mérés erősíti a modellt, annál valószínűbb, hogy az állítás helyes. Másrészt ilyen állításból is lehet végtelen sokat tenni, de ezek eleve – a logika miatt – nem kerülhetnek ellentmondásba.

Tehát valaminek a nem léte tudományosan értelmes állítás. Egyrészt amíg nem kell – értsd, nem teszi érthetőbbé a világot –, addig felesleges használni, másrészt nem vezet ellentmondásokra a dolog. Márpedig a tudomány célja, hogy ellentmondásmentes, használható képet alkosson a világról.

Röviden: A tudomány nem mondja, hogy nincs Isten, de tudománytalannak tartja Isten feltételezését. A tudomány nem ateista. Ateista csak az ember lehet, aki a tudományok által leírt modelleket egyben az igazságnak is tartja.

* * * * *

Mi a baj a teremtéssel így tudományos szempontból?

Az, hogy jó, de melyik teremtést fogadjuk el? A Bibliában szereplőt? Vagy a hindu teremtést? Vagy valamelyik más vallásét? Ha elfogadjuk mondjuk a keresztény teremtéstörténetet, akkor nem vitatnák ugyanúgy a többi vallások, hasonlóan „logikus” okokból? És ha elfogadjuk, azzal jobban megismerjük a világ működésének részleteit?

Vagy mondok jobbat. Mi van, ha Isten a világot éppen pár másodperce teremtette, benne minden dinoszauruszlelettel, szerverrel, rajta a ti hozzászólásotokkal, illetve a fejetekben annak az emlékével, hogy ti írtatok ide? Ez esetben én vagyok az első, aki a – valóságban soha fel nem tett – kérdésre válaszolok. Elképzelhető? Igen. Bizonyítható az ellenkezője? Nem. Tudományos lenne ezt mondani? NEM! Merthogy ettől még ugyanazok az összefüggések találtatnak a világ jelenségeiben, így a ma használt modellek nem lesznek jobban használhatók és nem váltja le őket egy jobban használható modell. Tehát senki ne várjon olyan dolgot a tudománytól, ami alapjaiban nem egyeztethető össze vele.

Nincs bajom a vallásokkal. Nagyon sokat tud az ember tanulni belőlük arról, hogy mi a jó, mi az igazságos, hogy az emberiség merre tart, milyen célok és milyen csapdák állanak előtte. Hiszem, hogy a vallások hasznosak. De nagyon sok tekintetben csak szimbolikusan értelmezhetők. Sőt pont ez is a célja sok történetnek. Miért lenne baj, hogy egy történet nem igaz, ha valós, létező dolgokra mutat rá eközben? Nagyon sokat lehet tanulni pl. a Gyűrűk urából, vagy az Artúr legendából anélkül, hogy komolyan kellene venni, hogy pl. Artúr valóban ekkor és ekkor ott ült a kerekasztalnál. Ugyanúgy nem von le semmit az Istenben vetett hitből, vagy a Biblia olvasása során tett felismerésekből semmit, ha történetesen kiderülne a Bibliáról, hogy a benne szereplő történetek szimbolikusak, vagy ember által kreáltak. Istenben hisz valaki, vagy a Bibliában? A kettőt nyugodtan szét lehet választani, és aki kellően intelligens, annak ez nem okoz nehézséget. Nem véletlenül hisz sok olyan ember is Istenben, aki amúgy tudja és elfogadja, hogy a Biblia számos könyvét jóval Jézus születése után írták, illetve hogy számos helyen töröltek részleteket belőle, illetve ferdítették el a mondanivalóját. Ettől még ma is remek tankönyv, de nem fizikakönyv.

Még néhány gondolat:

- Az evolúciónál is vannak anomáliák, olyan elemek, amik kilógnak a sorból. Valószínűsíthető, hogy nem ez a végleges modell. Valószínű idővel lesz jobb modellünk, de jelenleg nincs. Egyetlen a modellbe nem illeszkedő tény még nem okozza a tudományban a modell elvetését. Ahhoz egy jobb modellel kell előállni, addig meg felírjuk magunknak, hogy „erre a helyzetre nem vonatkozik”, és megyünk tovább.

- A tudomány a dolgok működését írja le. Nem adhat választ a „miért” kérdésére, csak a „hogyan” kérdésére tud választ adni. Mondok egy példát. Pl. a földre lezuhan egy idegen szerkezet. A tudós ember meg tudja vizsgálni, hogy hogyan működik a szerkezet. Pl. megállapítja, hogy a napfény energiaforrással működik, hogy pl. a semleges O2 és N2 molekulákból ionokat hoz létre, stb… Attól, hogy nem tudja megmondani, hogy miért csinálja a szerkezet azt, amit csinál, attól még azt csinálja, amit a tudós megállapít róla. Lehet mindenfélét feltételezni, hogy mi az idegenek célja az egészből, de ezek megint puszta feltételezések. Pusztán a szerkezetből fakadóan ezt nem lehetne tudományos alapossággal megállapítani. Az ok az ember számára mindig valami értelmes, intelligens okot jelent, de ez pusztán emberi nézőpont. Az evolúció oka a természeti törvények sajátos összejátszása. A célja meg a… Nincs célja. A vízesésnek sincs célja. Kizárólag oka van. A célját emberi léptékkel határozzuk meg, hogy mi milyen célra tartjuk hasznosnak.