Hisztek az evolúcióban?

"Darwin kortárs tudósai igencsak cáfolták az öreget. "

Akkor hogyan tudott az elmélet egyeduralkodóvá válni? Azt felejti el a legtöbb mai ember, hogy attól, hogy jelenleg az evolúció az évszázados, ősrégi elmélet, ettől amikor Darwin leírta, még mindenki a teremtésben hitt. Ezért furcsa, hogy sokan azt állítják, hogy a kortársak is cáfolták. Akkor viszont hogyan vált egyeduralkodóvá, ha már annak idején sem hitték el?

"Darwin A Fajok eredete kötetének elemzése során kiderül, hogy a szerző döntő érvei filozófiaiak, és nem természettudományos következtetések voltak."

Annál érdekesebb, hogy százötven év alatt minden kísérlet igazolta az elméletét, nem? Nem lehet, hogy éppen azrét, mert maga az elmélet helyes?

"Darwin filozófiája pedig egyfajta keverék az istenhit és az ateizmus között. Elfogadta ugyan Isten létét, de azt nem, hogy Isten értelmesen beavatkozott volna a világ (az élőlények kialakulásának) folyamatába. "

Ezt ma is így gondoljuk.

"Eléggé sajátságos módszer így védeni egy tudományos elméletet."

Nem tudom, az utóbbi százötven év kísérletes bizonyítékai neked nem elegek? Csak mert hogy az evolúcióra tonnányi bizonyíték létezik, ezektől eltekinteni elég sajátos érvelés. Darwin a maga korának ismereteiből tudott csak dolgozni, igazán nem vethetjük a szemére, hogy nem számolt olyan jelenségekkel, amelyeket csak jóval a halála után fedeztek fel.

"Mindezek alapján az evolúció nagyívű folyamatának elfogadása döntő mértékben hiten alapul,"

Az evolúció elfogadása döntő mértékben kísérleti bizonyítékokon alapul.

"A kérdés, hogy az ilyen átalakulások "mire képesek" és "mire nem"."

"Vannak-e egy-egy élőlény fejlődésének (átalakulásának) természetes korlátai?"

Természetesen az ÉRTEM vagy a kreacionisták álláspontja rögtön hihetőbb lenne, ha megmondanák, mire nem képesek ezek a változások. Sajnos ezt a mai napig sem tették meg.

A modern mezőgazdaság forradalmi lépései egyrészt Darwin előttről, másrészt főleg politikai és technológiai háttérből erednek. 1800 körül a földek bekerítésével Európa mezőgazdasága átalakult a minimális szükségleteket fedező feudalizmusból a hatékonyabb, egyéni tulajdonra épülő gazdasággá. A hatékonyság tovább fokozódott a vetőgép, a vaseke és a cséplőgép bevezetésével – mindez azelőtt, hogy Darwin 1859-ben megírta A fajok eredetét.

( [link]

1859 után a mezőgazdaság legtöbb újítása még mindig Darwin elméletétől függetlenül született meg. A termelés hatékonyságának záloga a jobb boronák, a vetőgépek és a kultivátorok bevezetése volt, a trágya használata fokozta a föld termőképességét, a silók bevezetésével a veszteségek csökkentek, az állattenyésztésben a takarmány minősége javult, továbbá felfedezték a traktorokat. Az állattenyésztés és a kertészet már 1800 előtt is fejlett volt. Az állattenyésztők Darwin előtt is tisztában voltak a nemesítés jelentősségével, amiről 1859 körül már sok könyv elérhető volt angol nyelven.

Evolution: The History of an Idea. Javított kiadás (Berkeley, CA: University of California Press, 1989), 155-56, 166.

A Nobel díj átadásakor 1945-ben Fleming azt mondta, úgy érezte magát, mint egy bábu, amit „valamiféle felsőbbrendű erő mozgat az élet sakktábláján”. Évekkel később a zsidó származású Ernst Chain világossá tette, hogy számára a darwinizmus semmiféle haszonnal nem szolgált. „A Darwin-Wallace evolúciós elmélet” – mondta Chain – oly erőtlen, főképp morfológiai-anatómiai természetű feltételezéseken alapszik, hogy csak nagy jóindulattal lehet elméletnek hívni… Inkább hiszek a tündérmesékben, mint egy ilyen vad spekulációban.”

[link]

Azt mondják, a ’létért való küzdelem’ gondolata a mikrobák körében hasonló a Darwin által magasabb szervezettségű életformáknál feltételezett jelenségnek. E gondolat része, hogy amikor egy mikroba antibiotikus anyagot termel, ezáltal túlélő lehet a többiekkel szemben az élettérért és tápanyagért folytatott versenyben. Jelenlegi tudásunk szerint teljesen igazolatlan egy ilyen feltételezés…A ’létért való küzdelemmel’ kapcsolatos mindenféle olyan magyarázat, amelyben feltételezik az antibiotikumok szerepét, pusztán a képzelet szülötte, és inkább hatásvadász, mintsem tényeken alapuló kijelentés.

Selman Waksman, 1956 Nobel díjas tudós

(Albert Schatz, Elizabeth Bugie és Selman A. Waksman, „Steptomycin, a Substance Exhibiting Antibiotic Activity Agains Gram-Positive and Gram-Negative Bacteria”, Proceedings of the Society for Experimental Biology and Medicine 55 (1944), 66-69. Wainwright, Miracle Cure, 8. fejezet. Selman A. Waksman, „The Role of ANtibiotics in Natural Processes”, Giornale di Microbiologia 2 (1956), 1-14.)

Malcolm MacCoss és Thomas A. Baille Merck kutatók 2004-ben a Science-ben megjelent cikkükben írták: a kulcsot az új gyógyszerek felfedezésében a „kiváló képességű szintetikus kémikusok” jelentik, és nem az evolúcióbiológusok.

(Stewart T. Cole és Pedro M. ALzari, „TB-A New Target, a New Drug”. Science 307 (2005), 214-15. Chaitan Khosla és Yi Tang, „A New Route to Designer Antibiotics”, Science 308 (2005), 367-68. Malcolm MacCoss és Thomas A. Baillie, „Organic Chemistry in Drug Discovery”, Science 303 (2004), 1810-13.)

Marc W. Kirschner harwardi biológus a Boston Globe riporterének azt mondta nemrég, hogy: „Az utolsó száz évben a biológia majd minden téren az evolúciótól függetlenül fejlődött a maga útján, kivéve magát az evolucionista biológiát”. Habár maga Kirschner sajnálkozott a helyzeten, de elismerte, hogy: A molekuláris biológia, a biokémia, a pszichológia egyáltalán nem vette számításba az evolúciót”. Phillip S. Skell kémikus, az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja azt írta a The Scientist-ben, hogy „a II. világháború során antibiotikumokkal végzett kutatásaimban a darwini evolúció nem adott támpontot”. Skell „megkérdezett több mint hetven kimagasló kutatót arról, hogy vajon másként cselekedtek volna, ha Darwin elméletét helytelennek tartják. A válasz egységes ’nem’ volt”. A huszadik század fő biológiai felfedezéseit áttekintve Skell levonta a következtetést: „Úgy találtam, hogy Darwin elmélete nem szolgált észrevehető iránymutatásként, míg az áttörés után, mint érdekes szempont került be a képbe.”

( [link]

( [link]

Néhány érv, miszerint az evolúció darwini elmélete nem támogatja jelentős mértékben a biológia tudományának fejlődését. Pusztán ideológiai szempontból jelentős az elfogadása = azaz hitet nyújt, nem tudományos alapot.

Ugye csak viccelsz?

Nézd, olvasd át a kérdéshez eddig érkezett válaszokat és nézd meg ezt a másik kérdést:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

""Darwin A Fajok eredete kötetének elemzése során kiderül, hogy a szerző döntő érvei filozófiaiak, és nem természettudományos következtetések voltak."

Annál érdekesebb, hogy százötven év alatt minden kísérlet igazolta az elméletét, nem? Nem lehet, hogy éppen azrét, mert maga az elmélet helyes?"

Semmilyen kísérlet nem igazolt ilyet, van egy-két kísérlet, amely LÁTSZÓLAG igazolja az evot. Ezzel szemben milliónyi régészeti lelet igazolja a teremtést, amelyet persze úgy állítanak be, hogy esetleg nem működött a kormeghatározás; vagy vmi másképpen próbálják eltusolni. A fenti linkekben is hallható volt, hogy óriási csalások lepleződtek le az evo-val kapcsolatban (amit maguk az evo-sok is belátnak h csalás volt. Én mindvégig ezt a hihetetlen istenellenes szellemet látom az egész evo-elméletben, de hogy bármilyen tudományos köze lenne a dolognak, azt még mindig nem mutatta meg senki.

Tessék, itt egy link, amely leírja, h mik azok a régészeti leletek, amelyek egyszerűen nem férnek be az evo-elméletbe:

[link]

Persze, lehet azt mondani, h ez összeesküvés-elmélet meg mittoménmi, de nem mondhatnám én ugyanezt az evo-sok "bizonyítékairól"? Én erőteljesen azt látom, h itt semmiképp sem két tudomány, hanem két világnézet, két vallás próbálja beletuszkolni nézeteit a tényekbe.

Egyébként ha már a leletekről beszélünk: Miért van az, hogy 1-1 fajt ill. evolúciós státuszt sokszor csak 1-2 régészeti lelet "támaszt alá"? Pl. nagyon közkedvelt a mi kis neandervölgyi emberünk, amely ha jól tudom előemberként (homo sapiensként) ismeretes, de javítsatok ki, ha tévedek. Na most meg magyarázná nekem valaki, hogy miért hivatkoznak állandóan arra az egy szem ártatlan leletre, azt bizonygatva, h na: az az ősünk??? Tutira mondom, hogy ha egy ma élő, de jelentősen a szokványostól eltérő testalkatú embert "lehámoznánk", akkor arra én is ki tudnék találni egy fajnevet, hogy melyik két élőlénynek a közös őse. De hát ez nem másik faj, könyörgök, csak más testi adottságokkal rendelkezik az illető!

""Darwin filozófiája pedig egyfajta keverék az istenhit és az ateizmus között. Elfogadta ugyan Isten létét, de azt nem, hogy Isten értelmesen beavatkozott volna a világ (az élőlények kialakulásának) folyamatába. "

Ezt ma is így gondoljuk."

Már aki. Hallottál például Richard Dawkinsról?

""Eléggé sajátságos módszer így védeni egy tudományos elméletet."

Nem tudom, az utóbbi százötven év kísérletes bizonyítékai neked nem elegek?"

Nem a mennyiséggel van bajom, hanem a minőséggel. Az pedig egyenlő a nullával. Mindig elmondanak egy kísérletet, hogy egy bizonyos faj szelekciós hatásnak lett kitéve a kísérlet során, és ezután alkalmazkodtak a lények a körülményekhez, és lám-lám megint bizonygattuk az evolúciót. De ez mióta bizonyíték? A teremtéshívők sem vallanak mást, még akik szó szerint veszik a Bibliát, azok is hisznek az efféle alkalmazkodásban. Pl. sokan feltehetnék azt a kérdést, hogy az özönvízben hogy nem pusztultak el az édesvízi halak? Érdekes módon a teremtéshívőknek is "evolucionista" a válaszuk: vagyis hogy egyrészt tudtak alkalmazkodni a halak, miközben (nem olyan hirtelen) megváltozott a vizük minősége. (Másrészt nem kizárt, hogy akkoriban még nem volt ekkora különbség a sós és édes vizek között.)

"Csak mert hogy az evolúcióra tonnányi bizonyíték létezik, ezektől eltekinteni elég sajátos érvelés."

A fenti link szerint ez épp fordítva igaz. Most akkor mi van? Tudom, majd vki közülünk biztos megmondja mi az ASZ :D. Egyébként az is nagyon érdekes, hogy arányában lényegesen kevesebb az, aki tényleg kutatja az evolúciót, mint az, aki tanítja. Nem akarok százalékot mondani, de abban azt hiszem egyetértünk, h lényegesen kevesebb. Nos, az összes tanár arra a pár régészre hagyatkozik, a laikus meg úgy tekint a biológus társadalomra, hogy lám, az egész tudós társadalom egyetért az evolúcióban. Na persze, mert minden tanár elhiszi a "bizonyítékokat". No, aki meg nem hiszi el, azt meg kizárják. Ezt nevezem én demokratikus tudományos társadalomnak...

"Darwin a maga korának ismereteiből tudott csak dolgozni, igazán nem vethetjük a szemére, hogy nem számolt olyan jelenségekkel, amelyeket csak jóval a halála után fedeztek fel."

Ezeket nyilván nem vethetjük a szemére, azt viszont igen, hogy az ő korában (mint ahogy ma is, csak ezt sokan nem fogadják el) a talált leletek hasonlóságára nézve azt mondta, hogy egy közös őstől származnak. És ezt őmaga nyilván tudománynak tekintette. De hasonlóság alapján miért következik egyből a közös ős elmélet? Miért nem következik ebből ugyanúgy az 1 teremtő Isten-elmélet? Ja, tudom miért: mert Isten nem fér bele a tudományos keretek közé, meg izé meg hozé. De hangsúlyozom, hogy itt nem Isten kutatása történik, hanem az őskövületek kutatása, amely mindkét szemléletre ráhúzható. A hasonlóság nem bizonyíték tehát!!! Csak olyannal lehet bizonyítani az evolúciót, hogyha mondjuk megfigyelnek egy bizonyos fajnál egy teljesen új szerv (vagy annak csak halvány jelét) keletkezését. Ilyenre viszont még sosem volt példa. Ha mondasz egy ilyen kísérletet, akkor nem mondom, h egyből elfogadom az evot, de az biztos, h leemelem a kalapomat, és nem nagyon tudnék rá mit mondani. De ilyet sose hoztatok, mindig csak az alkalmazkodás, az alkalmazkodás: igen, ez aztán bizonyítja az evot mondhatom.

Az evo tehát nem tudomány, hanem egy vallás. Egy világnézet. Csak úgy, mint a teremtéselmélet. És két világnézet sosem fog megbékülni egymással, mert világnézeteket nem lehet bizonyítani vagy cáfolni, csak tudományt. Az evolúciót azt gondolom, ha igaz, akkor lehet is tudományosan bizonyítani. A teremtéselméletet már sokkal kevésbé. Éppen ezért a teremtéselmélet bizonyítása amolyan közvetett módon történik, ha cáfolni tudjuk az evolúciót.

Íme még egy link a fenti linkben említett könyvről:

[link]

"Csak eszembe jutott még két problémafeladat. A tasmán ördögnek létezik egy daganatos megbetegedése, ahol maga a daganatsejt fertőz, ezek adódnak át egyik egyedről a másikra. Ez vajon nem elég nagy evolúciós változás? Szárazföldi gerincesből egysejtű élősködő alakult ki, viszonylag rövid idő alatt. "

Fogaduk el, hogy a példa valóban alátámasztja az evolúció elméletét. De nem mindegy, hogy melyik részét. Lecsupaszítva a példát, itt egy testi sejtből lett egy "új faj", egy eddig nem ismert egysejtű lény, aki tovább élt és szaporodott ettől kezdve a maga "evolúciós útján". Mit bizonyít ez az evolúció elméletéből, és mit nem?

Feltétlenül bizonyítja, hogy az egysejtűek képesek jelentős mértékben átalakulni, a szemünk előtt alakulhatnak ki új és új egysejtűek (nevezzük őket fajoknak).

Mit nem bizonyít a példa: A fejlődés irányát az egyszerűbb szervezetek felől az összetettebbek felé.

Mi újat tudtunk meg a példából az evolúcióval kapcsolatban? Szerintem semmi újat, hiszen még akár többsejtűeknél is előfordul, hogy egy élőlényből keletkezik egy másik. A növényeknél eléggé ismert jelenség a nem ivaros szaporodás, valamint a mutációs változások is az "utódoknál". Az állatoknál is léteznek ilyen esetek. Egy extrém (támadható) példa, hogy a giliszták kettévághatóak, és mindkét fél külön élőlényként folytatja az életet.

Mindenesetre a törzsfejlődés melletti érvként - ami igazából a vita tárgya - nem látom, hogy komoly érv lenne a beteg tasmánördög. Valami erősebb példa esetleg az evolúció (törzsfejlődés) mellett?

Leginkább olvass vissza, az eddigi 145 válasz között bőven akad még konkrét bizonyíték.

Most találomra leírok egyet (ez jut épp eszembe): földtani rétegekben megfigyelhető, hogy minden élőlénycsoport egy-egy meghatározott korszakhoz köthető, a legrégebbi rétegekben csak nagyon egyszerű felépítésű élőlényeket találtak, a fiatalabbakban viszont jóval bonyolultabbakat is. Ez azt látszik alátámasztani, hogy kezdetben egyszerűbb létformák, később bonyolultabbak is éltek a Földön.

"a földtani rétegekben megfigyelhető, hogy minden élőlénycsoport egy-egy meghatározott korszakhoz köthető, a legrégebbi rétegekben csak nagyon egyszerű felépítésű élőlényeket találtak, a fiatalabbakban viszont jóval bonyolultabbakat is. Ez azt látszik alátámasztani, hogy kezdetben egyszerűbb létformák, később bonyolultabbak is éltek a Földön."

Az általános következtetések levonásához túl kevés az adat, a feltételezett élettérhez képest nagyon kicsi a valóban fennmaradt lelet száma - mondják a szakemberek. De még ha valóban így is lenne, miután nincsenek olyan kísérletek, ahol egyértelműen bizonyítottá vált volna az "egyszerűbből összetettebbé" válás, mint a "fejlődés" általános iránya, a törzsfejlődés elméletét nem támasztanák alá az ilyen tapasztalatok.

Két idézet ezzel kapcsolatban evolucionista tudósoktól:

"Valentine és kollégái egyetértenek abban, hogy a kambriumkori robbanás „valóságos, és mennyiségileg túl jelentős ahhoz, hogy a kövületek hiányosságaival legyen magyarázható”. Sőt, minél több kövület kerül elő, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy a kambriumkori robbanás „még meglepőbb és intenzívebb volt, mint ahogy azt korábban hittük”. (Valentine, et al., „The Biological Explosion at the Precambrian-Cambrian Boundary,” 281,318.)

Ezek szerint a fő állati törzsek szintjén a tények eltérnek a Darwin által megjósolt képtől. Az történt előbb, amit a későbbre vártak. Tehát ahelyett, hogy az egyszerűbbtől az összetettebb felé haladt volna az állatok evolúciója, úgy tűnik, párhuzamosan, illetve sok esetben ’fentről lefelé’ haladt az idők során” – mondják Valentinék. Harry Whittington, aki Kanadában a Burgess Shale-i lelőhelyen úttörő őslénytani kutatásokat végzett a kambrium-kori robbanás témájában, ezt írta 1985-ben: „Kételkedve nézem azokat az ábrákat, amelyek az állatok fajainak szétválását ábrázolják, és a kezdeteknél egyetlen fajta állatot jelenítenek meg… Az állatok több mint egy alkalommal jelenhettek meg más és más helyen és más időben”. (Harry B. Whittington, The Burgess Shale (New Haven, CT: Yale University Press, 1985), 131.)

Továbbá ne felejtsük el, hogy igen nagy léptékekben lehet csak "hiteles méréseket" végezni, mint ahogy korábban szó volt a kormeghatározási módszerek lényeges korlátaival kapcsolatban. Sajnos ezt a legtöbbször nem kötik a nyilvánosság orrára.

Összefoglalásul álljon itt egy szintén evolucionista tudóstól egy idézet. Kissé szkeptikus, de talán reálisabb, mint az átlag:

A Nature egyik szakértő munkatársa, Henry Gee nem kételkedik a darwini evolúcióban, ám őszintén elismeri, hogy a kövületek alapján nem következtethetünk joggal a leszármazás módosulásokkal elméletre. „Egyetlen leletet sem temettek el születési anyakönyvi kivonattal együtt” – mondta Gee 1999-ben. Majd így folytatta: „Ez a tény, és az, hogy szűkében vagyunk a köztes formáknak, azt jelenti, hogy gyakorlatilag lehetetlen bizonyító erővel ok-okozati sorrendbe rendezni a leleteket”. Gee szerint az új leleteket általában azon az alapon hirdetjük ki hiányzó láncszemként, hogy az ős-utód láncolatot már valóságként fogadjuk el, és nem annak, amit tényleg jelentenek: egy, a tények alapján megalkotott, teljes mértékben emberi kitaláció, melyet az előzetes elvárásoknak megfelelően valaki már kialakított”. Zárszóként pedig így fejezi be: „Ha valaki leleteket állít sorba, majd kijelenti róluk, hogy leszármazási vonalban vannak, nem egy ellenőrizhető tudományos elméletet alkot meg, hanem olyan kijelentést tesz, mely nem több egy esti mesénél – meglepő, talán még tanulságos is, de semmiképp sem tudományos értékű.” (Henry Gee, In Search of Deep Time: Beyond the Fossil Record to a New History of Life (New York: The Free Press, 1999), 32,113-17)

A darwinista evolúció elméletének jellegzetessége, és tudományos szempontból nagyfokú hiányossága, hogy képtelen meghatározni az elmélet által meghatározott "köztes formákat" a valóságban. Erre egy példa lehet egy darwinista múzeumi látogatás:

A San Francisco-i California Academy of Sciences éveken keresztül büszkén hirdetett egy darwinizmusról szóló kiállítást. A termekben néhány lelet olyan kicsi volt, hogy nagyító alá kellett helyezni őket, a kíváncsi diákok csak így tudták tanulmányozni őket. A kijáratnál egy hatalmas fal, a „Rideg tények fala” búcsúztatta a látogatókat, rajta a fő állati csoportok evolúciós fájával. A fa minden egyes elágazási pontján – feltehetően azért, hogy az elágazás gyökerénél lévő közös ős jelentőségét jobban kihangsúlyozzák – nagyítókat helyeztek el, olyanokat, mint korábban a kiállítási termekben. Ám, ha bárki közel ment a táblához láthatta, hogy a nagyítók alatt nem volt semmi. Az elképzelés szerint a látogatóknak kellett volna kitalálniuk, hogy milyenek lehettek a közös ősök. (Teaching Science in a Climate of Controversy (Ipswich, MA: American Scientific Affiliation, 1986), 56-63.)

Ugyanakkor el kell ismerni azt is, hogy gyakran hibásan érvelnek a kreacionizmus mellett is. Így érvel - okosan - a következő idézetben két darwinista tudós:

Egy 1999-ben kiadott cikkükben Padian és Angielczyk arról írnak, hogy a köztes formák leleteinek hiánya nem tekinthető a darwinizmus elleni bizonyítéknak. „Provokálni akarsz? Kérdezd meg a kocsmában az egyik törzsvendéget, hogy be tudja-e bizonyítani 400 évre visszamenőleg őseinek leszármazási vonalát, és ha nem, akkor pórias egyszerűséggel vágd a képébe: akkor te zabigyerek vagy. Nyilvánvalóan vérlázító sértés lenne, s egyből borulnának az asztalok, röpülnének az üvegek, loccsanna a földre a sok sör. Valóban igazságtalanság lenne, vélheti a kedves olvasó. Túl azon, hogy logikátlan, már-már udvariatlansággá fajuló lépés is, hiszen nem csak a bizonyítás terhét hárítja át indokolatlanul a szegény törzsvendégre, hanem megkérdőjelezi még az integritását is, ha ő nincs erre felkészülve. Vajon nem ezt teszik-e azok a kreacionisták is, akik azért tartják a leletekből levezetett evolúciós képet csalásnak, mert az átmeneti formák közül oly sok hiányzik?” (Kevin Padian and Kenneth D. Angielczyk, „Are There Transitional Forms in the Fossil Record?” 47-82 in P.H. Kelley, J.R. Bryan, and T.A. Hansen (editors), The Evolution-Creationism Controvery II: Perspectives on Science, Religion and Geological Education (Fayetteville, AR: Paleontological Society, 1999).

Abban igazuk van, hogy a köztes leletek HIÁNYA nem cáfolja meg az elméletet, csak feltárja a bizonyítás jelenlegi hiányosságait. Vagy kevés lelet van még, s így nem kerültek elő a valóban elágazásnak számító fajok, vagy nem megfelelően raktuk őket sorba eddig (hiszen a sorbarendezés mindig feltételezéseken alapul, többek között a bizonytalan kormeghatározásokon is).

A darwini törzsfejlődés elmélet hiányossága máshol rejlik. Mégpedig ott, hogy a leletanyag hasonlóságából kikövetkeztethető munkahipotézist tényként fogadják el, és nem tartják kötelező érvénnyel bizonyítandónak. Gyakran elhangzik az érv: mi másként magyarázható a hasonlóság, mint a leszármazással? Ám ez az érv épp ugyanúgy nem helyes, mint a kreacionisták fenti, hiányból fakadó érvelése. Ha egy tudományos elmélet a leszármazásra bizonyítékot keres, akkor előbb tisztáznia kell a feltételeket, amelyek meglétekor a leszármazás bizonyítható a fennmaradt (és esetleg hasonló) leletek között. De ez még igen szűk időintervallumban is csaknem lehetetlennek látszik. Még két, elismerten azonos fajhoz tartozó egyed csontvázából sem lehet egyértelműen bebizonyítani a leszármazási kapcsolatot, hát még több százezer vagy millió év különbséggel élt, és egymástól jellegzetes tulajdonságokban eltérő egyedeknél. Példa erre a bálna hipotetikus leszármazási láncolata szárzaföldi emlősökből - pusztán néhány egybevágó részlet alapján (mint a belső fül szerkezete). Becsületesebb lenne kijelenteni, hogy az eddig feltárt tények még NEM bizonyítják a "leszármazás egy közös őstől" elméletet, amiben így más okból hinni kell ahhoz, hogy a továbbiakban tudományos kutatásokat alapozzunk rájuk. Ezért jogos szerintem a topik fő kérdése: Hisztek az evolúcióban? Igen. Lehet hinni benne, de maga az elmélet semmivel sem megalapozottabb, mint vetélytársai (pl. az értelmes tervezettség elmélete).