Mitől indul be a nukleáris láncreakció?

Na itt még a kritikus tömegről említést kell tenni. Vegyük példának az uránt. Ha ennek tömeg kisebb, mint kb. 13 kg, akkor nem indulhat benne meg láncreakció, mert a neutronok egy része kirepül az urántömegből anélkül, hogy atommaggal találkozott volna, anélkül hogy maghasadást idézett volna elő. Például egy átmérő 60mm-es urángömb tömege 2kg. A levegőben ugyebár mindig futkoznak neutronok, így ezek behatolhatnak az urángömbbe. De, az urán nem robbanik fel. Ugyanis az atomok tere nagyrészt üres. A maghasadáskor felszabaduló neutronoknak a szilárd uránfémben átlagosan 60-70mm utat kell megtenniük, amíg egy atommagot eltalálnak. De viszont ha a neutron a 2kg-os urántömb közepétől csupán 30 mm-re eljut, már ki is repül az urántömbből anélkül, hogy maghasadást okozott volna. Ezért akkora mennyiségű hasadóanyagot kell összegyűjtenünk, hogy a neutronok a néhány centiméteres szabad repülés után még mindig benn maradjanak az urántömbben és így atommagot találjanak el. Tehát a kritikus tömeg az a tömeg, amelynél kevesebb tömegben a láncreakció nem indul be. Pl. 13kg tiszta 235-urán.

Az atombombában a hasadóanyagot két, vagy több darabra választják szét úgy, hogy az egyes részek nagysága ne érje el a kritikus tömeget. Így ez alapállapotban nem robbanik. A gyujtás úgy történik, hogy a hasadóanyagdarabokat közönséges robbanóanyaggal egymáshoz lökik. Amikor egymáshoz érnek, együttes mennyiségük már meghaladja a kritikus tömeget, és ebben a pillanatban bekövetkezik a robbanás. De szükség esetén alkalmazható, a már általam említett radonos neutronforrás is.