A jövő a robotoké? Az ember szedheti a sátorfáját?

A robotoktól (MI-től) való félelem mértéke szoros kapcsolatban áll a róluk meglévő ismeretekkel. az azonban nemcsak a robotokkal, minden mással így van.

Aki a környezete valamely részét nem érti, az onnan érkező hatásokra nem tud jól reagálni, és ez tölti el félelemmel.

A problémát két oldalról érdemes megközelíteni. Mindenekelőtt "az ember" olyan sokféle, hogy nem szabad róla egyként (az embert kiszorítja, az embertől elveszi stb.) beszélni. Mondjuk itt és most Magyarországon néhány ember milliókat szorított ki a normális élet lehetőségéből, tesz velük akármit. És az senkit sem zavar, néha a probléma elszenvedőit se.

Tehát az egyik megközelítési mód: nevezhetjük bárhogyan, a robot egy eszköz, az ember eszköze. Sokféle tulajdonsága van, de emberrel összefüggésben kizárólag az, amit az őt használó ember akar.A bunkósbottal lehet földet döngölni, védekezni a medve vagy a veszett kutya ellen és lehet vele agyonütni egy másik embert. Ezt soha nem a bunkósbot tesz, hanem az ember. Az atombombát lehet tárolni bunkerben (vajon minek?), meg lehet más emberek városait és a benne élőket eltörölni a föld színéről. Ezt is ember teszi. A robot egy program, bárha bonyolult. Ember írta. Lehet vele életet menteni és életet kioltani, attól függően, milyenre írtuk a programot. Az eszközt mindig gonosz ember használja rosszra. Ezért szokás törvényeket alkotni e gonosz emberek korlátozására.

Minden azon múlik tehát, hogy kinek a kezében van a robot (meg a fejlesztése is). Ha jó emberek kezében, a robot úgy van programozva, hogy segítse az emberek munkáját. ha rossz emberek kezébe kerül, akik képesek akár átprogramozni, akkor a robot gyilkolni fog. Ehhez ismeretként elmondom, az Európai Unió 2022-ben befejezett egy törvényegyüttest (jó sok és sokféle szakember alkotásaként), amely nemcsak a robot felhasználását, de a fejlesztését is szabályozza. Így különféle kategóriák vannak arra, hogy mi milyen veszélyes tud lenni az emberre. Ezek fejlesztése vagy erősen tiltott, vegy erősen ellenőrzött. Megszegésük súlyos bűnténynek számít. Még valami. A robot egy rendkívül komplex alkotás. Ahhoz, hogy "akarata" legyen, előbb érzelmeinek kell lennie. A tudomány jelenleg sok dolgot tud az emberi érzelmekről, egyet nem tud. Azt, hogyan kell megalkotni. Ugyanis egyelőre fogalma sincs, miként működik. Tudunk örülni, rettegni, tudjuk, hogyan kell ezeket kiváltani. De hogy mi és hogyan hoz létre mondjuk félelmet, azt nem tudjuk. Ezért aki egy robottól fél, az semmit sem tud róla. Azt főleg nem, mire képes.

Még valami erről. A robothoz képest egy önvezető autó jóval egyszerűbb, se érzelem, se gondolat, szabályismeret, ahogy egy jogsival rendelkező ember (csak jobban). És egy tavalyi konferencián (egy hosszadalmas tesztsorozat után) állapították meg. "jól haladunk, de még messze vagyunk ennek tömeges elterjedésétől - az még több mint 20 év". Vajon hány év egy nevető autó. vagy egy bánkódó. Hát még egy gyilkos.

Másik megközelítési mód: a (szak)ember hatalmas ütemben fejleszti a programozási technikát. A programozás elvét már jó régóta ismerte, csak nem volt min programozni. Az USA rááldozott pár milliárd dollárt, hat év alatt meg is alkották a számítógépet. Egy darab osztást három tized másodperc alatt végzett el. Ma már kissé gyorsabb. Az első eset, mikor a programozó rájött, hogy már nem tudja áttekinteni a saját programját se, úgy a múlt század k9zepe után következett be. Ezért kitalálták az úgynevezett objektumorientált nyelvet. Egy két évtizede az is túl bonyolulttá vált. Kezdték fejleszteni az öntanuló rendszereket, mára eljutottak a csetbotig. Ez egy olyan rendszer, amelybe egy témát betáplálnak, áttekinti és képes általánosítani, azaz a sok adatból új összefüggést alkotni. Ügyes felhasználók napok alatt kiderítették a korlátait. Félelmetes, mert egyetlen embernél sokkal többet (és sokkal gyorsabban) tud. Ugyanakkor rengeteg témában meg se közelíti az embert. Ha példul egy ügyes alak tudja, miféle adatokból válogat, és furfangosan teszi fel a kérdését. A csetbot szorgalmasan válaszol, akár sorozatban húsz félét. És ha ezt az ember áttekinti, tökéletes biztonsággal állapítja meg, nem ember, gép volt. Itt tartunk most. Fogunk sokkal előbbre is. Mondjuk az atomenergia fontos forrás. Ám egy atomerőmű ezer feltételnek kell hogy megfeleljen, egy kihagyása végzetes lehet. a robot nem fogja kihagyni. Az egyszerű. Ám véletlen meghibásodás esetén ki menjen javítgatni a sugárzó anyaghoz? Mert gyorsan kell ám, különben végzetes dolgok is történhetnek. Nos, a robot lemegy, javít, helyreállít, atomhulladékot eltakarít, emberveszteség nulla. Na persze, azt is lehet, hogy a robot elköt egy repülőgépet (vagy ő maga röpül), vissza a kedvenc atombombáját, és bumm, bombástól egy jól kiválasztott helyre pottyan és robbant. NEM a robot a hibás! Hanem az a szervezet, amely nagyon sok időn át hagyott ilyen perverz embercsoportot, hogy ilyen robotot alkosson. Nos ezt a szervezetet kell népírtással vádolni. ha pedig ezt az emberiség nem teszi meg, hanem retteg, magára vessen.

Igen, a robotok kacifántos dolgokra képesek lehetnek, akár az emberiség kiirtására is. Na és, amíg ezek elkészültek (jó pár év, jó pár száz milliárd, jó pár a szakértők legjavából), addig a többi mit csinált? A család, amely nem tagadhatja, hogy nem is sejtette. A szervezet, amelynek felügyelnie kell, és amelyet felügyelnek? Az a sok kormány, ami ennyi pénzt összedobot és nem törődött azzal, mire megy? Szerintem ez az emberiség megérdemli, hogy kiirtsák. Káros az univerzumra.

Na persze, ha odafigyelünk, a kényelmünket szolgálják. A kényelem nem ám lazsálást jelent. Csak szólok, rengeteg tanulmány van Európából, az USA-ból, Kínából, hogy vajon mit csinál az az embertömeg, akinek a munkáját az automatizálás elvette. Megkérdezték ezeket az embereket. A túlnyomó többség azt mondta, még többet dolgozik. Alig győzi utolérni önmagát. Nem ám kényszerből, mind önként? Ez meg hogy lehet? Egyszerű, a tudomány azt is kiderítette, ilyen az ember. Csak nagyon kicsike arány akar lazsálni. Sőt, ha ezeknek sokáig kötelező, többnyire akkor már nem akarnak. Amíg ezzel átverni lehetett, jó balhé volt. Mikor kötelező lett, már nem volt annyira jó. Ilyen az emberi agy. Meg olyan, hogy ezt csak utána hiszi el. Ha megtörtént vele párszor. A többség persze inkább szórakoztatónak tartja a munkát. Vigyázat, nem azt, amit ebben az országban annak neveznek. Az egy hatalmas csalás.

Szóval aki érdekesnek tartja, szedje a sátorfáját. A többi meg tegye élvezetesebbé az életét, de főleg ne hagyja, hogy mások dirigáljanak fölötte. Megy ám ez is, csak nem merik az "emberek" kipróbálni. rettegő embernek nincs hazája. Sehol.

Az egész összegzése röviden - és nem mondanám, hogy valótlan és semmi sem igaz belőle:

-- Az emberek félnek az ismeretlentől és aki fél a robotoktól az csak nem ismeri a robotokat. A robotok használhatóak jól is és a veszélyes és nehéz munkákat kiválthatják és az milyen jó lesz. A robot meg csak egy eszköz és használható jóra vagy rosszra és a következménye attól függ, hogy kik programozzák a robotokat, de majd a törvények megoldják. Ha mégis gond van majd lehet valakit hibáztatni szervezeteket vagy kormányokat és amúgy is majd mindenki megérdemli, ha rosszra fordulna.

Az önvezető autók és a robotok fejlesztése inkább később lehet veszélyes, de tényleg a robotok akár képesek az emberiség kiirtására is, csak még nem tartunk ott és még nincs gond, mert az később lehet és ezzel nem kell foglalkozni. --

(Az utolsó bekezdést ezekből kihagytam.)

#33 azt hiszem sikerült teljesen félreértened. Soha nem mondtam, hogy a fejlesztők pontosan ismerik. Ellenkezőleg éppen azt mondtam, emiatt változik (fejlődik) a fejlesztői módszertan (konkrétan a nyelvet említettem, de természetesen nem csak az).

Azt sem tudom, hol olvastad, hogy a tartalmat kell ismerni. Én az elvről beszéltem.

Azt, hogy az ember mit tud megmagyarázni saját gondolataiból, nyilván önmagadból kiindulva mondtad. Én, magamból kiindulva azt mondhatom, elég pontosan tudom. ennek persze oka van. Értelmes kutató soha nem azért tanulmányoz idegrendszert, hogy annak működéséből származó tartalmat megismerje, már csak emiatt sem fogja tudni. Nem is akarja. Ő a működési elvre kíváncsi. És szimplán azért, hogy reprodukálhassa. Azt pedig, hogy valaki mitől válhat gonosszá, pontosan tudjuk, persze a pontosítás sose árt, tehát tovább zajlik a kutatás. De úgy ahogy írásod alapján képzeled, biztosan nem történik, ennyire nem hülye egy kutató.

A politikusokat hagyjuk, az egy teljesen más téma, itt nincs helye. Az emberek által birtokolt adat viszont fogalmilag nem létezik. Az emberiség által birtokolt adat alatt konszenzusosan a tudomány által addig feltárt adatot értik, ami nem hazugság, ugyanakkor az egyes ember által birtokolt adat kizárólag az adott ember szellemi minőségétől függ. És nyilván vannak, akiknél a jelentős adatok nagy része téves, vannak akiknél nem az, és van egy réteg, amely tudja melyik általa birtokolt adatnak milyen erősségű az igazságtartalma, és nem épít elméleteket gyenge minőségű adatokra.

Tehát sajnálatos módon nem tudok egyetérteni eszmefuttatásod javával, lévén hogy tévesnek, cáfolhatónak tartom, és nem a saját kútfejemből kiindulva.

Az sem semmi, ha valaki az egészet hamisnak tartja, majd megjegyzi, hogy alapjában nem valótlan. Úgy vagyok ezzel, hogy előbb gondolkoznék, aztán tennék észrevételt. A magaméban sem kedvelem az ellentmondásokat. Hiteltelenné teszik az állításokat.

#36 Azt írtad, hogy minden találmány egy eszköz az ember kezében, de ez az MI-re nem igaz. Az MI önálló döntéshozó entitás. Ebbe nyilván nem értendők bele az un. okos eszközök (okos telefon, okos embervadász, okos atombomba), mert azok nem intelligensek. Vagyis a fejlesztőik éppen úgy képtelenek érte felelősséget vállalni, mint a szülő a felnőtt gyerekei tettiért. Az egyetlen korlátozási lehetőség vele szemben, hogy virtuális térbe zárjuk, elzárjuk a valóságtól.

Ha azt hiszed, hogy te tudod, hogyan hozod a döntéseidet, az önbecsapás. Csak annyit jelent, hogy próbálod racionalizálni, ami kijön belőled. Az igazi felfedezéseknél soha nem derül ki, hogy mi annak a racionalitása, hiszen akkor nem is beszélhetünk felfedezésről, csak levezetésről, alkalmazásról.

Sok dolgot sejtünk, mi tesz valakit gonosszá, de tenni keveset tudunk ellene, vagyis hiába teszünk meg mindent, nincs rá garancia, hogy sikerül.

Amit a tudomány feltárt, az nem tekinthető hazugságnak, bár dogmának sem, de ez az ismereteknek egy elenyésző hányada. Mire egy egyén (gyerek, vagy MI) elkezdheti a tudománnyal való ismerkedést, addigra már kész világképe van, ami sehol sincs megszűrve. Pontosabban ezernyi eszme ezernyi szűrőjével egymásnak ellentétes információkat halmozott fel, ebből lehet meríteni. Be lehet magoltatni az interneten fellelhető információkat, amelyek döntő többsége zöldség, de mellesleg tartalmazza a szükséges nyelvi, esztétikai, stb információkat is. Hasznos lehetne olyan teamet létrehozni, amely kiválogatja az emberiség által felhalmozott információkból a hiteleseket, de valójában ez még az MI számára is nagy falat lenne.

#37. Olyan mértékben más szemléletünk, aminek az összeegyeztetésére nem kívánok időt szentelni.

Bárhová alakul az MI (mert fog az kétségtelen), a nevében szerepel: mesterséges. Emberi céllal készült. Nem önálló entitás úgy, ahogy egyik vagy másik ember. Ezt leginkább az MI-t alkotók vallják, persze nem mind. Két eltérő fogalom az, hogy hová soroljuk az MI-t és mit tid az MI, akár az emberrel összevetve. Csak megjegyzem, az oroszlán is önálló döntéshozó entitás, amikor kiválasztja, melyik gazellára hajt rá. Néha elég bonyolult döntés, és akár az élete függhet tőle. Azonban ez a döntés mégsem az, amit én vagy te hozunk egy megfelelő pillanatban, és itt nem a gazella a lényeg.

Amúgy nem utálok semmit jobban, mint önmagamat becsapni. Mégis tudom, hogyan és főleg miért úgy hozok döntést. Eszerint minimum ebben a tudásban különbözünk.

Amit pedig az utolsó bekezdésben az öntudatra ébredésről írtál, végképp meggyőzött, nincs mit megbeszélnünk. E témában semmiképpen.