Elképzelhető, hogy a fizika egy áltudomány, és a pontosnak tűnő számítások csak a véletlen művei, pont úgy, mint amikor valaki többször megnyeri a lottót?

Kérdező! Megint összemosod az eredményt és az egyént, aki azt mondta. Einstein eredményei miért kevesebbek az miatt, mert ő x/y személyiség volt, x/y nézetekkel? Kérlek ezt fejtsd ki nekem bővebben, mert érdekelne.

Miért függ a kinyilatkoztatott tudás értéke attól, hogy milyen ember mondja azt? Nem attól kellene függnie, hogy helytálló-e a tudás?

Vagy, ha pedig nem Einstein eredményeit támadod, akkor meg hogy jön ez ide? Mert nem erről volt szó.

---

Egyébként elképesztően sarkos a megfogalmazás, mert bár valóban voltak fenntartásai a kvantumfizikával, de EGYÁLTALÁN NEM TAGADTA AZT.

Nem igazán tudta elfogadni a véletlenszerűségét, de ez nem azt jelenti, hogy letagadta. Másként: egyes részleteivel nem volt "kibékülve".

Próbálta megfejteni, de nem ment. Ez nem egy nagy ügy, mivel jószerével a mai napig nyitott ez a téma - ergo másnak sem ment eddig.

Természetesen nem én fogom megváltoztatni az Einsteinről alkotott nézeteidet, ezért ezt a részét nem is folytatom.

---

Viszont elképesztően érdekelne az is, hogy mi a véleményed arról, amit korábban írtam, mivel arra nem reagáltál (szalmabáb-érvelés tipikus esete).

Ha nem reagálsz semmire, miért tettél ki kérdést? 🤔 Nem az lenne az értelme, hogy megkérdezel valamit, majd ha kapsz egy választ, vagy elfogadod, vagy ha nem, akkor érvelsz ellene?

Ebből csak a "nem fogadom el" történt meg. Másról írtam korábban, mint amire a #22-ben válaszoltál.

---

Hozzá tudnék szólni a #22-höz is, de várok vele addig, ameddig a #19 (13:43) kommentemhez érdemi választ írsz.

Amikor az ember elolvassa a kérdést, egy rendkívül naív emberre gondol. Ahogy halad előre az olvasásban, folyamatosan tanul (jó erre nme mindenki képes, de most ez történt). Megosztom e tanulás eredményét. Mint minden rövid szövegbe, ebbe is bele fog kötni, aki akar. Aki érti nem fog akarni. A világ így működik, nem általam, hanem ez a megfigyelésem.

Szóval vannak emberek, akiket a tudás nem gátol a fantáziában. Aztán vannak, akik a nemtudással arányosan lesznek sértődékenyek. Végül van egy szűkebb réteg, ahol a tudás és a beképzeltség fordítottan, ehhez az arrogáns magatartás legalább négyzetesen fordítottan (hallottam már exponenciálisról is) arányos. Itt az arrogancia mértéke olyan nagy, hogy legalább annyira nehezen mérhető, mint a mikrorészecskék viselkedése.

Van olyan ismeret is, hogy ha nekiállunk valaminek, érdemes felmérni, véges időnkből mennyit kell áldozni az eredményhez, és ez arányban áll-e az erőfeszítéssel. Mostani megállapításom, hogy már ennyi is túl sok volt, itt eredmény elérésének kisebb a valószínűsége, mint annak, hogy az összes szerencsejátékban egyszere nyerjek.

Arany lelkem... Ha nem ismersz valamit, ne alkoss róla véleményt. Te nem ismered a természettudományt. Én matematikus vagyok, és minden vacak be lett bizonyítva egyetemen. Volt számfogalomról is tárgyam, két előadás ment el arra, hogy bebizonyítsuk, hogy 1+1 az 2. Sőt, logikából az is külön bizonyításra került, hogy a bizonyítási módszerek valóban helyesek (indirekt, kontrapozíciós stb.). Semmit nem kellett elhinnem, sőt az oktatóim kifejezetten örültek, ha valamibe belekötöttem. Igen, volt olyan, hogy annyira kötözködtem, hogy leállított az oktató, de azzal, hogy óra után beszéljünk meg egy konzultációs időpontot, ahol tényleg cafatokra szabdalhatok minden szót.

És igen, van a matematikának olyan része, amit nem tanítanak meg pl. egy fizikusnak, pl. a Jordan-féle normálalakot nem szokták teljes általánosságában tárgyalni, és bizonyítani se nagyon szokták nekik, de nálunk teljes általánosságában le volt vezetve a főideálgyűrűk fölötti végesen generált modulusok alaptételéből. Hasonlóan, az informatikában meg mindenhol baromi fontos véges Abel-csoportok alaptételét sem szokták bebizonyítani, nálunk az is be volt bizonyítva (korroláriuma a főideálgyűrűk fölötti végesen generált modulusok alaptételének). Szintén informatika, még mindig algebra, az informatikusoknál úgy építik fel a véges testeket, hogy vannak nekünk a prímrendű véges testeink, ezeket ismerjük, és ezek fölötti irreducibilis polinomokkal áll elő izomorfizmus erejéig egyértelmű módon az összes véges test. Ezt az infósoknak így nem bizonyítják be, mert felesleges, nekik az alkalmazás fontos. Én matematikus vagyok, mi felbontási testekből jutottunk ugyanerre, de mi bizonyítottunk is.

A természettudomány két fő alapgondolat mentén működik:

(1) Minden modellben meg kell találni a precizitásnak azt a fokát, ami pontos, de még nem mosódik el benne a jelenség lényege. Az informatikusok jogosan agyonvernének, ha én nekiállnék szőrözni (számukra) algebrai baromságokon, és teljesen jogosan, mert akadályozná a munkát. Azért van ott mégis matematikus, hogy ha egy fokkal mélyebbre kell menni, és az már meghaladja az informatikus matematikai apparátusát, akkor van kihez fordulni.

(2) Minden eredménynek falszifikálhatónak, tehát cáfolhatónak kell lennie. Miért? Mert a modelljeink pontatlanok, aki minimálisan foglalkozott modellalkotással, pontosan tudja, hogy a modellnek vannak korlátai. És minél előbb megismerjük a korlátjait, annál jobb.

Amit itt Einsteinről összehordtál... Hát öhm... Kezdetnek például amiért ő népszerű (Nobel-díj), az nem a relativitáselmélet. Einstein a fotoeffektus leírásáért kapta a Nobel-díjat, ami egy faékegyszerűségű dolog, és pontosan azért kapta a Nobel-díját, mert faékegyszerű magyarázatot adott arra, amit az akkori modellek nem bírtak kezelni. Ami a relativisztikus mechanikát illeti, az egyenletek meghamisítását meg mit tudom én, miket hordtál még itt össze: az tömény matek. Ülj végig egy specrelt, egy áltrelt, értsd meg, hogy miről szól, utána mondj róla véleményt.

Azt írod itt, hogy tudományos ismeretterjesztőkből meg középiskolai vackokból tájékozódsz. Fél óra alatt több matekot elmondok neked, mint amit életedben hallottál, és akkor még el se kezdtem gondolkodni. És ez nem sértés, ez egyrészt tény, másrészt meg máshoz értünk. Te valószínűleg ezerszer jobban tudsz tőlem mondjuk főzni vagy egy autót megszerelni, és valószínűleg fél óra alatt többet tudnál nekem mondani a saját területedről, mint amit egész életemben hallottam róla. Be kell tudni ismerni, ha valamihez nem értünk.