Elképzelhető, hogy a fizika egy áltudomány, és a pontosnak tűnő számítások csak a véletlen művei, pont úgy, mint amikor valaki többször megnyeri a lottót?
"Az elemi részecskékre (elektron, proton, neutron) semmiféle bizonyítékot nem láttam még csak tényként leírják a tankönyvben őket."
Nem tudom, hogy a mai tankönyvekben mi van, de a mi időnkben az atom modellek résznél szépen le voltak írva azok a kísérletek, melyek során a ma ismert atom modellhez eljutottunk.
Nem "milyen jó lenne, ha lenne egy magja az atomnak" felkiáltással találták ki az atommagot, hanem Rutherford a kísérlete során rájött, hogy az atom nagy része "üres", a tömegének szinte egésze egy nagyon apró részen összpontosul.
https://www.youtube.com/watch?v=_6V508kGAO4
Egyébként, ha a fizika törvényei kamuk lennének, semmi nem működne a mai technológiából. Az atombomba se robbant volna, atomerőművek se mennének.
Ha vennéd a fáradságot megtanulni, belátnád. De már a hangnemeden is látszik, hogy bőven elég neked valami pap, vagy kókler áltudós szava, és már nyeled is be az ökörséget.
Részecskék? Csinálj ködkamrát.
Egyébként meg olvass. A természettudományban semmit nem kell elhinni, a mérések utolsó tizedesjegyét is megkérdőjelezheted. Oké. Cáfold meg. Hajrá ;)
"A természettudományban semmit nem kell elhinni"
Ó, dehogynem. Ha elmennék egyetemre, akkor köteles lennék elhinni a tudományos dogmákat, amiket a professzorok tanítanak, és ha leállném vitázni, akkor engem néznének hülyének. Droid módra a dogmákat kellene visszamondanom, akkor lennék jó fiú.
Szerencsére azok, akik igazán művelték a tudományt, meg merték kérdőjeleznk a professzorok, tudósok, bölcsek stb. dogmáit, és bebizonyították, hogy tévednek.
Hidd el, ha felmutatnál valamit, amit előtted senki és pontosabban magyarázná a körülöttünk lévő világot (matekkal és mérésekkel bebizonyítva), akkor bármelyik ezzel foglalkozó egyetem szívesen tiszteletbeli tagjává avat, a “dogmák” nélkül.
Az egy oktatási intézmény, ahol a mai korszerűnek mondható elméleti és gyakorlati oktatás olyik.
Ma már annyi tanulni való van, hogy először meg kell tanulnod azt, ami elég jól működik elméletben és gyakorlatban, ez a BSc képzés, itt semmi újat nem produkálsz, megtanulod, amit már felfedeztek.
Majd elmész MSc-re, itt kutatni tanulsz, kutatási módszertant. Itt sem villogsz nagyon még semmi újjal, itt is a meglévő tudást tanulod meg.
Majd elmész PhD-ra, na itt kell felhasználnod az elmúlt évek tudását, mindent, elértél a ma felfedezett dolgok végére a témában, megtanultad a kutatásnak a csínját-bínját és elkezdhetsz valamit hozzáadni eme épülethez, ami a saját szakirányodé, most már képes is vagy valami újat hozzáadni a nélkül, hogy valami olyat kutatnák, amiről már sok-sok publikáció létezik és te csak “ellenőriznéd”.
Szóval ez kb így néz ki. Nem tudom milyen elképzelésed volt erről, de nem nagy varázslat, de nagyon sokat kell tanulni mire oda érsz, hogy te valami újat legyél képes mutatni. A nélkül, hogy megtanuld hol tartunk nem fogaz tudni újat mutatni.
Vagy ha úgy érzed még mindig megpróbálhatod magadtól is, a tudományos közösség hálás lesz bármilyen új, működő kidolgozott elméletért.
Kérdező! Az itt a probléma, hogy összemosod a kijelentéseket a bizonyítékokkal.
Hozzátenném, ebben különbözik a vallás és a tudomány: mit tekintünk legitim tudásnak?
A vallás esetén valami azért igaz, mert egy "szak"tekintély kimondta, mert ő azt mondta, mert azt ő mondta. Ez lehet Jézus, Buddha, Isten, Brahma, mindegy.
Neki nem kell bizonyítania semmit: a hívők kérdezés nélkül elfogadják a kinyilatkoztatott tudást.
Ezért dogma.
A tudomány nem ilyen. A tudományban NEM azért igaz valami, mert a "szak"tekintély azt mondta. A tudományban azért igaz valami, mert a szaktekintély meg akart vizsgálni valamit, felvázolt egy hipotézist, kidolgozott egy mérési/kísérleti eljárást, amivel ez a kérdés perdöntő módon megválaszolható, és ő voltaképpen a kísérlet eredménye alapján mond valamit igaznak.
Ergo, voltaképpen NEM a tudós mondja meg a tutit, hanem a kísérleti elrendezés eredménye. Másként: a tudás független az azt kijelentő személytől.
Amikor a tudóssal vitatkozol, akkor azzal vitatkozol, amit valami mérőeszközzel megmért (vagy ő, vagy valamely más tudós), netántán kísérleti úton megfigyelt. Ő ennek a szócsöve.
Látszik természetesen ebben a bökkenő: mi van, ha nem volt megfelelő a kísérleti elrendezés? Mi van, ha valami más magyarázza az adott jelenséget?
Hát igen, ilyen van. Ilyenkor a tudomány nem hazudik, hanem téved, de kifejezetten örül ennek, mert utána korrigálja magát, azaz fejlődik.
Lásd: Newton és Einstein. Newton törvényeivel jutottunk el a Holdra. Einstein viszont továbbfejlesztette a gravitációelméletet, és enélkül (ha pusztán Newton képleteit halkalmaznánk) a GPS konkrétan használhatatlan lenne.
Szóval nincs azzal gond, ha vitázni szeretnél - de akkor ezt a megfelelő módon kell megtenni. A "hát ez hülyeség mert én még nem láttam sosem részecskét" nem megfelelő mód, mivel mások igenis "láttak". Előbb ismerd meg a bizonyítékokat, és ha ebben kivetnivalót találsz, és van jobb ötleted, akkor mindenki tárt karokkal vár majd, hogy prezentáld.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!