Ha a tudomány valamit megcáfolt, akkor már nincs esély arra, hogy azt bizonyítsák valaha?

Vis Vitalist nem létezik, azóta nem csak azt a két vegyületet lehet előállítani, sőt elég sok mindent tudunk arról, hogy az élőlények mit hogy állítanak elő (szintetizálnak).

Általánosan pedig, ha a cáfolat helyes, akkor változtatás nélkül nem lesz egyszer csak igaz a cáfolt dolog. Olyan persze lehet, hogy egy hipotézist cáfolnak, de változtatnak rajta, majd úgy meg bizonyítják. Olyan is van, hogy korábban igaznak gondoltról kiderül, hogy pontatlan, amit korábban nem tudtak kimérni, stb

#2 "Ha a tudomány valamit megcáfol, az azt jelenti, hogy az adott állítást a jelenlegi tudományos ismeretek és módszerek alapján nem tartják igaznak."

Ez így nem igaz. Amit te leírsz, az tulajdonképpen egy olyan dolog, mint például a nagy reccs elmélet az univerzum végét illetően. A nagy reccs elmélet ugye azt mondja ki, hogy az univerzum tágulása idővel majd lelassul, végül megáll, majd visszafordul és zsugorodni kezd, aminek a végeredménye az univerzum összeomlása és egy új ősrobbanás lesz. Erre az elméletre pontosan az igaz, amit te írtál, vagyis: "a jelenlegi tudományos ismeretek és módszerek alapján nem tartják igaznak", ugyanis a jelenlegi ismereteink szerint az univerzum tágulása nem lassul, de még csak nem is konstans, hanem folyamatosan gyorsul, így a nagy reccs elmélete jelenleg nem vezető elmélet. A tágulás gyorsulásának ténye azonban nem zárja ki 100%-ig annak a lehetőségét, hogy egyszer valóban zsugorodni kezdjen, tehát a nagy reccs elmélete nincsen megcáfolva. Annak ellenére, hogy a tudományos kör jelenleg nem tartja releváns elméletnek, attól még nincs megcáfolva. Nem lett elküldve zuhanyozni, csupán kispadra ültették.

A cáfolat ezzel szemben olyan bizonyítékokra épül, amik 100%-ig megdönthetetlenek. A fent linkelt wikipédia cikk erre egy jó példa. A vis vitalis szerint lehetetlen szerves anyagot mesterségesen létrehozni. Aztán létrehoztunk mesterségesen szerves anyagokat. Innen nincs visszaút, ez egy abszolút bizonyíték, ami totálisan kizárja annak a lehetőségét, hogy egyszer mégiscsak igazat nyerjen a vis vitalis elmélet. Ezért ez egy megcáfolt elmélet.

"A cáfolat ezzel szemben olyan bizonyítékokra épül, amik 100%-ig megdönthetetlenek."

100 %-ig megdönthetetlen bizonyítékok nem léteznek. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy van egy hiba nélkül dolgozó, végtelen pontossággal mérő műszered.

#4 A "létezés" egy abszolút dolog. Létezik mesterségesen előállított szerves anyag. Ezt mégis hogyan lehetne megcáfolni szerinted, ha ez nem ad 100%-os bizonyosságot arra, hogy a vis vitalis elmélet téves?

Akkor én is mondok egy példát: ha én most elindítok egy elméletet, miszerint a madarak nem léteznek, sosem léteztek és soha nem is fognak, akkor te ott fogsz ülni és mondani, hogy "hm, igen, lehet igaza van"? Nem. Kinézel az ablakon, rögtön látsz 20 madarat, abszolút bizonyíték, megdönthetetlen.

#7

Az empirikus tapasztalat nem abszolút bizonyíték, ezzel kezdődik az egész újkori filozófia. Mi van, ha bedrogoztál, hallucinálsz, azok nem madarak, álmodsz, stb.?

Egyébként lehet, hogy most is paradigmaváltás előtt állunk. A posztnormál tudományfelfogás kicsit kapargatja a jelenlegi kereteit.

"A tudomány manapság új és nehéz helyzetben találja magát. A hagyományos optimista kép minden szempontból kompromittálódott és problematikussá vált. A tudomány rendszere bizalmi, legitimitásbeli és végső soron hatalmi válsággal néz szembe. A tudománynak célszerűen két típusát tudjuk megkülönböztetni. A főáram redukcionista, és egyre inkább az iparhoz kötődik. Ezzel szemben a posztnormál megközelítés az elővigyázatosság elvét testesíti meg. Nyilvános vitán alapszik, és alapvető szerepet biztosít a „kiterjesztett véleményező közösségnek”. Arra az új keletű felismerésre épül, miszerint minden kutatást befolyásolnak az értékek, legyen szó akár csak az alapvető statisztikai szignifikanciatesztekről. Ez a megfelelő módszertan, amennyiben akár a rendszer bizonytalansága, akár a döntések tétje nagymértékű – ilyen körülmények között ugyanis a normál tudomány rejtvényfejtő megközelítése idejétmúlt. Mindez drasztikus kulturális váltást jelent a tudományban, amit sok tudós nehezen lesz képes

elfogadni. Ám nincs visszaút – a posztnormál tudományt úgy értelmezhetjük, mint a demokrácia kiterjesztését korunk követelményeinek megfelelően."

[link]

Szintén nagyon izgalmas számomra, ahogy Gyulai Iván a rendszerelméletet alkalmazza fenntarthatósági kérdésekben és igen eltérő eredményekre jut, mint sokan mások. Akit érdekel az öko téma, mindenképp ajánlom.