Mi az evolúciós szerepe a fogbél fájdalomreceptorainak?
Előrebocsátom, a modern kor emberénél nagyon előnyös: a fogfájás elzavarja a pácienst a fogorvoshoz, aki ebben a stádiumban általában még meg tudja menteni a fogat a kihúzástól, de ami még fontosabb, a későbbi, akár halálos szövődményektől – ha már a fogtartó szövetek fájnak, ott a fog prognózisa is rosszabb, és a gyulladás könnyen okoz sokkal kiterjedtebb bajokat.
Na de amikor a fogbélideg olyanná evolválódott, amilyen ma, akkor az állat, de még a régebbi korok embere számára sem voltak ilyen kezelési lehetőségek. Enélkül pedig egy rossz fog szövődményei előbb-utóbb fizikailag megölték az élőlényt, de az inkább a súlyosbodó fájdalom miatt elveszthette életkedvét, nem küzdött az életben maradásért, a szaporodásért pedig még kevésbé. De ha úgy vesszük, hogy a fogbélről a gyulladás hetek-hónapok-évek alatt terjedhetett a fog alatti szövetekre, és ez jelentős idő egy állat vagy régen élt ember esetében is, akkor evolúciósan tiszta veszteség, hogy a fájdalom ennyivel korábban levette lábáról, ennyivel korábban kiesett a fajfenntartásból, ahhoz képest, mintha legalább a fogbélgyulladás stádiumát – érzőidegek híján – úgymond gondtalanul élte volna át.
Lehet-e, hogy a fogbélideg egy olyan evolúciós melléktermék, ami egyszerűen azért van ott, mert az idegek alapból olyanok, hogy mindent behálóznak, és az evolúció során nem volt rá elég idő/mód, hogy a fogbélből teljesen elcsökevényesedjen, így hát megmaradt? Elvégre a fájdalom általánosságban hasznos, mert védekező manőverre ösztönzi az egyedet, vagy olyan nyugalomra inti, amely lehetővé teszi, hogy a sérült testrészét kímélje, amely így jobb eséllyel meggyógyulhat. De a fogfájásnál az van, hogy (orvostudomány nélkül) magától sehogy nem fog meggyógyulni.
Vagy teljesen rossz a fenti gondolatmenetem, és igenis volt/van neki komoly evolúciós szerepe az élővilágban? Esetleg olyan ritka a modern ember kivételével a fogromlás, hogy ezért nem is lett evolúciós szerepe? Vagy amely élőlényé mégis elromlott, azzal direkt jobban járt a populáció, ha idejekorán kimaradt a fajfenntartásból? Vagy a fogbél fájdalomreceptorai a fog túlterhelését is hivatottak megakadályozni? (Úgy gondolom, hogy a fog merevsége miatt túlterheléskor nem a fogbélben, hanem a fogtartó szövetekben lép fel fájdalom, de lehet nincs igazam.) Esetleg már az állatvilágban valahogy mégis orvosolni tudták a fájós fogat, pl. gyökerestül kitörték maguknak, ezzel megmenekültek a későbbi súlyos szövődményektől, és ez túlélési előnyre vezetett? (Ezt az opciót viszont nem gondolnám komolyan.)
válasza:#4: "Amúgy, amíg nem volt cukor meg szénsav, meg a sok finomított szar, addig nem romlottak el így a fogak."
Azért gondoljunk csak pl. makkra is. Már mint csonthéjas termésre, persze... :)
Őseink különösen sok édes makkot fogyasztottak (főzve ragacsossá is válik). Azután a vadzab és hüvelyesek, amik lebomlásukkor a fogon.... brrr... :(
Már 15000 évvel ezelőtt is megjelent őseinknél a fogszuvasodás, tályogok keletkezése, és idővel rosszabb lett a helyzet, mert 12000-13000 évvel ezelőtt élt őseinknél 52 földi maradványból 49-nak voltak erősen szuvas fogai, és több is.
Kiábrándító eredmény, ráadásul azt is mutatja, hogy bármit is éreztek az akkoriak szuvas foggal, azért tudtak élni így is, szóval túl nagy evolúciós drive nem volt arra, hogy a fogbél erős fájdalomérzetét külön kiokosítsa egy mechanizmus, hogy ebben az esetben csökkenjen a fájdalomérzet.
Valójában az őseinknek sokkal rosszabbak voltak a fogaik, mint nekünk. Az előbb említett arány még a későbbi mezőgazdasági korszakban tapasztalhatónál is rosszabb.
válasza: válasza:#22: "Érdekes ez a felvetés, hogy a vadon élő állat ugye elpusztul szuvasodás előtt"
Ez nem feltevés, hanem tény: [link]
Ha találsz a szabadban egy állati koponyát, akkor a legtöbb esetben azt látod, hogy a fogai többé kevésbé rendben vannak:
#22: "de akkor egy embernél miért kezdődik akár 10 éves korban?"
Azért nem tudom, hogy ez mennyire jellemző mennyiség az evolválás szempontjából. Nyilván fogsz olykor olyan állati koponyát is találni, ahol a fog szuvas, és lehet, hogy százezer ilyen koponya fogsorában talált szuvas fogak száma nagyjából korrelálni fog a gyerekek szuvas fogainak számával. Másrészt az ember nem jó összehasonlítási alap. Az állatra fajtól, fajtától függően nagyjából állandó lesz az élelemtípusainak spektruma (még a mindenevőnek is), míg az embergyerek mindenfélét eszik nyakra-főre. Erre nincs felkészülve a fog. Tej, szódás cuccok, mazsola, cukorka, sütemény, gyümölcslevek, gabonafélék, kenyér... et cetera.
válasza:#18: "Annyiból talán vitatkoznék (bár nem vagyok szakember), hogy hogyan tud a fogbél fájdalommal reagálni a savakra, amíg a dentin nincs kilyukadva?"
Az mintha le lett volna írva elég részletesen a wikis linkben - ha jól emlékszem.
válasza:Elnézést mindenkitől! Cerevisiae = Pombe!
Az előbbi nicket (régi) nem használom, viszont néha visszakeresek benne ezért-azért, és olykor nem veszem észre, hogy vissza kellene váltani, és úgy maradok, és bosszankodok, mint most is. :)
@Kérdező(#18): "Annyiból talán vitatkoznék (bár nem vagyok szakember), hogy hogyan tud a fogbél fájdalommal reagálni a savakra, amíg a dentin nincs kilyukadva?"
Írtam, hogy a wiki erről részletesen ír (most belenéztem) emlékeim szerint, ami a hivatkozások soka miatt bár valóban igaz, de a baromi összevisszasága miatt nehezen kibogozható, meg nem is egyszerű...
Eléggé szimplifikálva:
Először is a dentin, a középső réteg valójában él, de idegek nélküli, ám ez korántsem jelenti azt, hogy jelátvezetésre ne lenne alkalmas, ugyanis a dentin folyadékot tartalmaz, amely a fogak mozgása közben mozog, nyomásra "tömörödik", és a fogbél idegvégződései ezeket a változásokat érzékelik. Továbbá, mint írtam, a véráramlás változásai is már stimulálják az idegeket, vagyis a külső tápláló véráramlást is nyilván befolyásolja a fog mechanikai terhelése, vagy savas környezete, meg ilyesmik.
#18: "Amiben még vitatkoznék: a mechanikai terhelést illetően, szerintem sokkal alátámaszthatóbb, hogy a fogtartó szövetektől jöhet (túl-)terhelés érzékelése"
Nem pontosan értem, hogy miért mindig a "vitatkozás" szót használod, hiszen csak érdeklődsz valaminek a működése felől, és kérdések merülnek fel benned. Vagy nem így van?
Amúgy jól sejted, hiszen a periodontális szalagok azok, amik a fogakat ténylegesen a helyükön tartják, és ez a szalag persze szintén érzékeny, de az itt keletkező jelzéseket az agy számunkra szintén fogfájásként mutatja, és ilyenkor van az, hogy a fogorvos vakarja a fejét: most tényleg fogbél? Vagy szalag?
De nem tudom, hogy mindez mennyiben tartozik a feltett kérdésedhez, így azt se tudom mivel szemben "vitatkozol".
A fogbél is érzékeli a fogat ért problémákat szuvasodás nélkül is (hogy vannak más fogfájást okozó részek is, az ebben az esetben indifferens), vagyis az evolúciós folyamatok tükrében (előny/hátrány...stb), a kérdésedre a választ már megadta a #3-as.
válasza:#22: "de akkor egy embernél miért kezdődik akár 10 éves korban?"
Bár erről már ejtettem szót a #23-ban (az ember nem jó összehasonlítási alap a vadon élő állatokkal), és írtam, hogy az ember mindenevősége drámaian nagyobb spektrumot ölel fel, mint egy vadállat mindenevősége, de fontos kiegészíteni azzal is, hogy a tűz feltalálása után a fog hirtelen egy a számára sosemlétezett új támadással szembesült. Az óriási hőmérséklet különbségekkel. Forró leves, főétel, majd hirtelen jéghideg fagyi, üdítő, sőt, a forró étel evése közben is hideg sör/bor, üdítő, tej (stb.), ráadásul még erőltetjük is, ha van egy kis fájdalom, akkor picit várunk és újra.
Továbbá az ember főzése, sütése, pépesítése eleve a fogunkon maradt kajamaradék még gyorsabb és még azonnalibb bomlástermékeivel bombázza a fogunkat, és a kajamaradványok is (pépesek, ragacsosak) emiatt sokkal jobban elbújnak a fogaink között. Ezért történhetett meg, hogy a 13000 évvel ezelőtt elődeink fogai sokkal rosszabb állapotúak, mint a mieink, mivel mi legalább mosunk fogat, meg fogorvoshoz járunk.
Azért is helytelennek tűnik a civilizációnkban felnövő gyerekek 10 éves kori fogszuvasodásának mértékét mérvadónak venni egy evolúciós folyamat vizsgálatában, mert pl. az amerikai őslakosok fogai is lényegesen egészségesebbek voltak, mint az oda betörő fehéreké, ugyanakkor az őslakosoké se volt annyira jó, mint most Dánia lakosaié, akik azonban ha nem vigyáznának a fogaikra, gyorsan lecsúsznának az amerikai őslakosok fog-szintje alá... :)
#22: "Egyáltalán az embernek miért olyan az életgörbéje..."
Szvsz. ez nem ide kapcsolható témakör, legalábbis nem elég szorosan. Javaslom külön kérdésbe feltenni.
válasza:@Kérdező(#18): "mivel a fog nagyon merev, így igen nagy erőhatásra sem változik annyit az alakja, ami zavarni tudná a fogbelet, szerintem."
Áhh.. nem akartam itt már tobzódni, de hogy még érthetőbb legyen...
Ha bármilyen savas ételt fogyasztunk, a fogzománc átmenetileg megpuhul (egyébként a fogzománc is tartalmaz vizet), és elveszít néhány fontos ásványi anyagot. Szóval nem igaz, hogy a fog nagyon merev mindig, vagyis a nyomásra történő változások így is átadódhatnak közvetítő közegen át a fog belseje felé (mint korábban írtam erről a folyamatról).
Valójában a túl savas közeg hatása is ugyanazt az érzékelést eredményezi, mintha túl erősen harapnánk rá valamire még a puhult zománc előtti állapotunkban. Továbbá az sem igaz, hogy a zománc nem képes minimálisan se regenerálódni, hiszen a zománc ásványianyag-tartalmának javításával bizonyos mértékig helyreállítható, és ez nem marginális jelenség, hiszen mindig idővel apróbb mértékben gyengül a fogzománc, de a remineralizáció (a szájüregben gyakori folyamat, amely befolyásolja a fogak egészségét) ásványi anyagokat-, különösen kalciumot juttat a fogakba, amely ásványi anyagok egyszerű kémiai és fizikai törvényeknek engedelmeskedve a fog felszínéhez való kötődéskor egyúttal a meggyengült fogzománc részekre csoportosulnak inkább. Vagyis a zománc is képes bizonyos fokú regenerálódásra (sőt, ez rettentően fontos a gyakoriságot tekintve), dacára annak, hogy ez a réteg egyáltalán nem él. Egyértelmű tehát, hogy erre a folyamatra az evolúciónak nem kellett külön "figyelmet" pazarolnia.
válasza:#25 (és korábbiak)
Kedves Pombe!
Sok mindenben egyet szoktunk érteni, és értékelni is szoktam az alapos válaszaidat, de most nem pontosan értem, mire akarsz kilyukadni. (Hehe! :D Na jó, nem direkt volt, csak így sikerült.)
Ha jól látom, az egész eszmefuttatásod abból indult ki, hogy a 3. választ ("Ha nem lenne benne, akkor nem érzékelnéd úgy az étel állagát, hőmérsékletét, meg a nyomóerőt amivel rágsz.") támogattad az 5. válasszal szemben a 15. válaszodban. Ezt hogy támasztják alá a forrásaid?
A wikis linkben én ezt találtam:
"[Functions:] Protective/sensory: extremes in temperature, pressure, or trauma to the dentin or pulp are perceived as pain."
Ez elég távol van az étel állagának érzékelésétől (ha nem követ eszik az ember), a hőmérsékletétől is az extrém eseteket kivéve (de azt meg első körben inkább a száj falában levő receptorok érzékelik, persze extrém esetben a fogbélben levők is reagálhatnak). Szóval én nem találtam olyat a wikipedia linkben, ami számomra alátámasztaná az állításodat. Tudnál pontosítani, melyik részre gondoltál?
A 25. válaszban küldött linked is azt írja, hogy az extrém hőmérsékletű ételek érzékelésén kívül inkább abban van szerepe, hogy ha sérült a fog, akkor az egyed óvja, és legyen legalább esély a gyógyulásra (vagy ha nincs, legalább rövidebb idő alatt menjen teljesen tropára).
Inkább az ötödik válaszolóval értek egyet, az étel hőmérsékletét inkább a szájüregben levő receptorokkal érzi az ember (persze az extrém eseteket kivéve), a állagot, nyomóerőt szintén, illetve valószínűsítem, hogy ezeknek az érzékelésében a rágóizmokban levő n- és izomorsók is szerepet játszanak.
"amely a fogak mozgása közben mozog, nyomásra "tömörödik", és a fogbél idegvégződései ezeket a változásokat érzékelik."
A linkben folyadékáramlásról írnak, nem tömörödésről. (Egyébként is, mivel a zománc a test legkeményebb anyaga, így nem hiszem, hogy jelentősen deformálódna extrém erőhatások nélkül. Utóbbi esetben meg lehet bőven más ok is a fájdalomra.)
"A fogbél is érzékeli a fogat ért problémákat szuvasodás nélkül is [...] a kérdésedre a választ már megadta a #3-as."
A hármas válaszoló nem a fogat ért problémák érzékeléséről írt.
"Ha bármilyen savas ételt fogyasztunk, a fogzománc átmenetileg megpuhul (egyébként a fogzománc is tartalmaz vizet), és elveszít néhány fontos ásványi anyagot. Szóval nem igaz, hogy a fog nagyon merev mindig, vagyis a nyomásra történő változások így is átadódhatnak közvetítő közegen át a fog belseje felé (mint korábban írtam erről a folyamatról)."
Ezt alá tudnád támasztani valamilyen forrással? (Már arra, hogy a fog annyira "felpuhul" egészséges fog esetében is, hogy a fogbél a nyomás érzékelésében szerepet játszhat. Azt, hogy sav hatására oldódik a zománc fő alkotója, a hidroxiapatit, nyilván nem kétlem.) Mert az eddigiekben erről nem találtam semmit.
válasza:#28: "Sok mindenben egyet szoktunk érteni, és értékelni is szoktam az alapos válaszaidat"
Dettó... :)
#28: "Ezt hogy támasztják alá a forrásaid?"
Hát, ahogy idéztem.
#28: "Ez elég távol van az étel állagának érzékelésétől (ha nem követ eszik az ember), a hőmérsékletétől is az extrém eseteket kivéve"
Miért lenne távol? Az extrém a megszokottól eltérő. Csak ennyi. Pl. csontba harapunk, túl erős mócsingba, fagyott húsba, ami ráadásul túl hideg, vagy bokortűzben megpörkölődött hús, amikor mohón nekiesik az ősünk, de a fogába nyíllal... stbstb... ezek igen fontos evolúciós drive-ok
Feltételezem, hogy amikor egy tudományos cikk a fog terheléséről és az azt érintő hőmérsékletről ír, akkor az extrém alatt nem a kőevést érti, és nem az elviselhetetlenül hideget és meleget.
#28: "persze extrém esetben a fogbélben levők is reagálhatnak"
Hát akkor nincs is vita közöttünk. Ennek nyilvánvalóan megvannak az evolúciós előnyei.
#28: "az étel hőmérsékletét inkább a szájüregben levő receptorokkal érzi az ember (persze az extrém eseteket kivéve)"
A fogba nyilalló fájdalom szükséges. A forró, vagy túl hideg kaját beerőltethetjük a szánkba, de ennek nincs meghatározó jelentősége a fogvédelem szempontjából. És megint extrémet írtál. Vagyis nincs vita közöttünk. Egyébként én is mindenhol azt írtam, hogy "túlzó". Most az a baj, hogy nem extrémet írtam? Gondolom nem...
#28: "A 25. válaszban küldött linked is azt írja, hogy az extrém hőmérsékletű ételek érzékelésén kívül inkább abban van szerepe, hogy ha sérült a fog, akkor az egyed óvja, és legyen legalább esély a gyógyulásra"
Nem olvasok benne ilyen "inkábbot". Világosan leírja, hogy jégkása fogyasztáskor, túl hideg, túl meleget rágáskor (és nyilván nem kőre gondol a szauna kályhából :) ).. Így kezdi, és a jégkását a fogbél relációjában írja. Félreérthetetlenül. Persze, hogy fontosabb a tényleges sérülések gyors érzékelése, de itt nem a fontossági sorrendről vitázunk, hanem hogy minek van evolúciós előnye.
Egyébként még csak nem is priorizálja a bajokat. Túl hideg, túl meleg, vagy a fog eróziója...
Idézve: "If you eat something too hot or chew something too cold, or if the tooth is worn down enough where the underlying tissue underneath is exposed, all of those things cause pain"
Remélem, amúgy ezzel kalibráltuk az extrém értékét is. A szokásosnál hidegebb, a szokásosnál keményebb.
#28: "A linkben folyadékáramlásról írnak, nem tömörödésről."
Nagy erejű harapásnál (és nyilván őseinknél ennek az esélye sokkal nagyobb volt mint manapság), azért a dentinnek is kell picit rugalmasan deformálódnia, így minimálisan kell változnia annak az a parányi csatorna átmérőnek is (1-3 mikrométer). "A dentintubulusok apró, hullámos csatornák a fog dentinrétegében, amelyek az odontoblasztok citoplazmatikus folyamatait tartalmazzák, és sugárirányban nyúlnak ki, kommunikációt hozva létre a dentin és a fogbél között."
Nézd! Azért gondolom, csak nem véletlenül vannak ezek a csatornák. Eleve nem értem, miről vitázunk.
Ez az #5 állítása: "Az általad említett dolgokat a fog körül és a szájüregben máshol található idegek érzékelik, nem a fogbél."
Erős harapást és erős hőmérséklet-ingadozást is érzékel. Mintha ezt nem vitatnád. Hát akkor? :)
Még a dentin csatornákról, vagyis tubulusokról:
"Stimuli, including air blasts, cold, and hypertonic sugars (“sweets”), can produce dentinal tubule fluid movement (Fig. 2–2). Movement of this fluid results in stimulation of nociceptive nerve fibers located on the pulpal side of the dentinal tubules."
Még csak nem is ír extremitásokról. Légfúvás (pl hidegben kapkodjuk a levegőt, és már akkor érezzük néha a fogunkban a hideg-fájdalmat), szimplán cukrok fogyasztása (tömény cukorzabáláskor érzünk néha egy pillanatra nyilalló fájdalmat - gondolom nem ismeretlen).
"Stimulation of these pulpal nerve fibers by thermal, mechanical, or chemical stimuli results in a nearly pure sensation of pain."
Tehát mechanikai hatás is kiválthat fájdalmat.
Itt is. Még csak extrém nyomásról sincs szó, csak nyomásról, és extrém hőmérsékletről se, csak hőmérséklet. Persze nyilván olyan mértékről van szó, ami ellen tiltakozik a fog.
Itt általánosan elterjedt fogfájdalmakat vizsgálnak, és a fogbélre koncentrálnak, azt tartják a fő bűnösnek. Az A-rostok reagálnak a hőre, hidegre, kiszáradásra, és a dentin mechanikus stimulálása. Éles, gyors fájdalmakat eredményeznek ezek a folyamatok. C-szálak stimulálása tompább fájdalmakat eredményez, de intenzívebb behatásokra... stb.
A periapikális és a parodontális szövetekből adódó fájdalmakról csak ez után ír.
#28: "A hármas válaszoló nem a fogat ért problémák érzékeléséről írt."
Hát miről? :)
#3: "Ha nem lenne benne, akkor nem érzékelnéd úgy az étel állagát, hőmérsékletét, meg a nyomóerőt amivel rágsz. Abba érző idegek vannak."
Teljesen egyetértek vele továbbra is. Nem érzékelné úgy... Vagyis érzékelné, de nem kielégítően-, kellően mindent fedő mértékben.
Bizonyították, hogy képes deformálódni a fogzománc nyomás hatására ; elasztikus (max. 8%) ; plasztikus (max. 5%).
És a dentin tubulusok közvetlenül a zománcba érve végződnek.
válasza:Kedves Pombe/Cerevisiae!
A nagy részére nem reagálok külön, mert az extrém kérdéskör körül forog. Hanem még egyszer a lényegét amit utaltam.
A 15. válaszodban (ha jól értem) a 3. választ támogattad. A 3. válaszban szó sincs extrém körülményekről. Ezt írja:
"Ha nem lenne benne, akkor nem érzékelnéd úgy az étel állagát, hőmérsékletét, meg a nyomóerőt amivel rágsz."
Tehát akkor még egyszer: te is azt állítod, hogy az étel állagának, és a rágás nyomóerejének érzékelésében szerepe van a fogbélben levő receptoroknak? Mert én erre reagáltam, hogy nem hiszem, hogy így van.
(És ahogy leírtam, azt elfogadom, hogy a nagyon hideg és meleg ételek érzékelésében fontos szerepe van a fogbél receptoroknak is. De alapvetően az étel hőmérsékletét sem azok érzékelik, hiszen fájdalomreceptorok (ahogy az 5. válaszoló leírta). Nyilván a leírt evolúciós szereppel - túl hideg/meleg ételtől való védelem - is egyet értek, nem ezzel a részével volt a válaszodnak a problémám.)
Pár dologra azért külön:
"Nem olvasok benne ilyen "inkábbot". "
Nem szószerinti fordítás volt, és valószínűleg rosszul fogalmaztam. Inkább a mellett szót kellett volna használnom.
"Még csak nem is ír extremitásokról. Légfúvás (pl hidegben kapkodjuk a levegőt, és már akkor érezzük néha a fogunkban a hideg-fájdalmat), szimplán cukrok fogyasztása (tömény cukorzabáláskor érzünk néha egy pillanatra nyilalló fájdalmat - gondolom nem ismeretlen)."
Valóban. De gondolom neked sem ismeretlen az sem, hogy egészséges fogazat esetében azért ezek csak elég erőteljes hatásokra jelentkeznek. (Sokáig azt írtam volna, hogy de, ismeretlen, nem nagyon tapasztaltam. Amíg nem sikerült szétcsesznem a fogaimat, azóta sajnos nem az.) Nyilván ha elvékonyodik a védőréteg, akkor könnyebben érvényesül az áramlást kiváltó hatás.
""Stimulation of these pulpal nerve fibers by thermal, mechanical, or chemical stimuli results in a nearly pure sensation of pain."
Tehát mechanikai hatás is kiválthat fájdalmat."
Persze: a receptorokra gyakorolt mechanikai hatás. Nem a fogra (fogzománcra) gyakorolt mechanikai hatásról ír.
"Itt is. Még csak extrém nyomásról sincs szó, csak nyomásról, és extrém hőmérsékletről se, csak hőmérséklet. Persze nyilván olyan mértékről van szó, ami ellen tiltakozik a fog."
Gondolom erre gondolsz.
"The nerves in your dental pulp detect changes in temperature and pressure. The resulting discomfort lets you know something is wrong."
A "something wrong" kitétel szerintem arra utal, hogy nem egészséges fogról van szó. (Persze lehet, hogy félreértem. De nem túl nagy nyomás biztosan nem okoz fájdalmat egészséges fogban, különben elég fájdalmas volna bármit megenni, ami a tejbegríznél több rágást igényel.)
"Az A-rostok reagálnak a hőre, hidegre, kiszáradásra, és a dentin mechanikus stimulálása."
És ez mennyiben mond ellent annak, amit mondok? A meleget, hideget (feltéve, hogy elég jelentős, vagy nem egészséges a fog) elismerem. A kiszáradásról eddig nem volt szó. A fogbélben nem tudom, hogy tudnak kiszáradni a receptorok, de az biztos fáj. (Lehet, hogy pl. tömény cukoroldat hatására? Azt el tudom képzelni.) A dentinnel kapcsolatban hadd pontosítsak: azt írja "direct mechanical stimulation of exposed dentine", azaz olyan dentinről, amit nem véd a fogzománc. Tehát károsodott fogról, ami értelemszerűen fájhat mechanikai hatásra. Csak én nem erről írtam.
"#28: "A hármas válaszoló nem a fogat ért problémák érzékeléséről írt."
Hát miről? :)"
Ööö... Hát az étel állagának, hőmérsékletének és a rágás erősségének érzékeléséről. Mondjuk miután te is idemásoltad, feltételezem láttad. Csak akkor nem tudom miről beszélsz. Szerinted az étel állaga egy probléma, amit fájdalomként kell jelezni az agynak? Vagy az, hogy milyen erősen rágok, egy probléma?
"Nem érzékelné úgy... Vagyis érzékelné, de nem kielégítően-, kellően mindent fedő mértékben."
Persze, ha a 70 °C-os levest enném, vagy a krumplipürében ráharapnék egy csontszilánkra, akkor valószínűleg nem érzékelném ugyanúgy. (Mondjuk fájni még akkor is fájna, de nem annyira és nem ott.) Minden más esetben ugyanúgy érzékelné.
"Bizonyították, hogy képes deformálódni a fogzománc nyomás hatására ; elasztikus (max. 8%) ; plasztikus (max. 5%)."
Nem is állítottam, hogy nem képes deformálódni. (Olyan anyag nyilván nincs.) Csak azt, hogy nem nagyon deformálódik. Mint ahogy a megadott százalékok nem is túl jelentősek. Pláne ha figyelembe vesszük, hogy 1850 MPa nyomásig mérték a deformációt. Az nem olyan kicsi...
Az emberre itt 120-160 psi harapáserősséget adnak meg, az 0,83-1,10 MPa-nak felel meg. Még a rekordernek írt krokodilnál is "csak" kb. 34,5 MPa jön ki átszámolva.
Ilyen "kis" értékeket már nehéz leolvasni az általad linkelt cikkben található grafikonról, de az látszik, hogy a deformáció még a krokodilnak megfelelő nyomásnál is csak talán 1% körüli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!