Darwin fajelméletében meddig fejlődnek az egyes állatok, pl. szerinte lesznek beszélő kutyák?

Most is beszélnek, csak nem emberi nyelvet.

Az evolúció nem úgy működik, hogy van egyetlen legfelső szint és minden élőlény abba az irányba halad.

A háziállatok esetében az emberi szelekció dönt, mert a gazdáik azzal párosítják az állataikat, amivel akarják, kihasználva természetes ösztöneiket.

Elvileg nem lehetetlen, csak kellene erre egy tenyésztői törekvés és meg kellene ismerni a hozzávaló módszereket, például, hogy miként lehet felismerni az ebeknél azt a gégefőt, amelyik a tagolt hangadás felé tart és az ilyeneket egymással pároztatva nagyobb populációt létrehozni és valahogy kidolgozni olyan módszert, ami ezt minősíteni tudja és tovább válogatva egyre finomítani a hangadó szerveket és ezzel párhuzamosan fejleszteni az értelmüket, meg mindent, ami a tagolt beszédhez kell.

Ezzel egyértelmű, hogy bármi sül is ki belőle, azt nem a darwini evolúció, hanem az emberi tevékenység számlájára lehetne írni, ahogy az eddigi összes kutyafajta kialakulását, illetve a különböző háziállatok tulajdonságait, mert azok szándékos, vagy véletlen emberi beavatkozás eredményei.

Az állatok addig fejlődnek, ameddig lehetőségük van.

Értelmesen beszélő kutya pl. simán lehet, mert már most is majdnem tudja.

Ha a tudatos emberi beavatkozást nem számítjuk, akkor az evolúciónak nincs célja. Az evolúciónak oka, működése, folyamata van:

1. Bizonyos tulajdonságok öröklődnek.

2. Történnek mutációk, így egy fajon belül az egyedek változatos tulajdonságokkal rendelkeznek.

3. Néhány tulajdonság kedvező, néhány kedvezőtlen, így az, hogy az egyed mekkora eséllyel éli meg a szaporodóképes kort, mekkora eséllyel szaporodik, mennyire alkalmas az utódai életben tartására, az függ az öröklött tulajdonságaitól.

4. Így aztán az a tulajdonság, ami nagyobb túlélési, szaporodási esélyt biztosít, az elterjed, lévén arányaiban több ilyen egyed él túl és szaporodik, így nagyobb számban öröklődik tovább ez a tulajdonság a következő generációra. Az a tulajdonság, ami kisebb túlélési, szaporodási esélyt biztosít, az visszaszorul, esetleg eltűnik, hiszen az ezen tulajdonsággal rendelkező egyedek kisebb számban élnek túl, kisebb számban örökítik tovább ez a tulajdonság a következő generációra.

(A dolog persze kicsivel bonyolultabb, de nagy vonalakban így működik az evolúció.)

Viszont látható, hogy a folyamatnak nincs határozott iránya. Lehet, hogy egy adott faj egyedei sokkal nagyobb eséllyel élnének túl, szaporodnának, ha az adott faj egyedeinek mondjuk zöld lenne a szőre. De ha a véletlen úgy hozza, hogy ilyen mutáció nem jön létre (mert pl. túl sok génnek kellene egyszerre úgy mutálódnia, hogy zöld szőrű egyed szülessen), akkor nem lesznek zöld szőrű egyedek, akármennyire is jó, kedvező is lenne.

A dologban nincs is valódi fejlődés, csak potenciális változás. Lehet, hogy adott körülmények esetén pont hogy elveszít egy faj/populáció egy bizonyos képességet. Mondjuk visszafejlődik a látószerver. Miért? Mert az adott környezetben a látás nem juttatja előnyhöz, viszont a látószerv fenntartása, működtetése feleslegesen von el extra energiát.

A folyamatban bár nagy szerepe van a véletlennek, de nem csak annak, hiszen a környezethez jobban alkalmazkodók élnek tovább, így végső soron az evolúció hosszútávon az adott környezethez optimalizálja a tulajdonságokat.

Tehát hogy kialakulnak-e beszélő kutyák? Attól függ, hogy történnek-e olyan mutációk, amik oda vezetnek, illetve hogy jelent-e ez előnyt a túlélésben, szaporodásban.

~ ~ ~

Ha az embert hozzávesszük, akkor az ember tudja helyettesíteni a környezett. Ha sötétvörös rózsát akarok nemesíteni, akkor a sötétebb rózsa nem azért fog elterjedni, mert nagyobb eséllyel porozzák be a méhek, vagy mert ellenállóbb lenne a kártevőkkel szemben, hanem azért, mert a sötétebb árnyalatúakat mi emberek tovább szaporítjuk, a világosabbakat meg nem.

Itt megint kérdés, hogy lesz-e, aki ki akar tenyészteni beszélő kutyát. Lesz-e igény rá? A nemesítő észreveszi-e, hogy egy adott tulajdonság kedvező vagy fontos a beszéd kialakulása szempontjából? Nem lehetetlen, de mindegyikkel szemben vannak kétségeim.

De akkor az nem kutya lenne, nem is papagáj, hanem kutyagáj. Vagy paputya.

Nem tudom eldönteni, hogy a szőrös, csőrből lógó nyelvű, gombszemű, szárnyas, 4db madárlábon loholó, tollas farkát csóváló lény cuki lenne, vagy horrorfilme való 😅

Mindenesetre ahogy 2*Sü összefoglalta (#5): az evolúció NEM fejlődés.

Másfelől vannak állatfajok amik évmilliókon keresztül kvázi változatlanok, mert tökéletesen alkalmazkodtak a környezetükhöz. Tehát ez lehet egyfajta plafon. Ha nem változik a környezet, nincs ok a további adaptációra, akkor "elvan magában" az adott faj úgy, ahogy van.