Miért félek az alvajáró vagy az álmukban beszélő emberektől?
Ha valakit, pl. családtagomat meglátom éjjel járkálni, megszólítom, és nem felel, szinte pánikállapotba kerülök. Ugyanez van, ha valaki beszél álmában. Ha csak elképzelem a szituációt, már akkor is borzongok.
Létezik ilyen fóbia, vagy ha nem, mi lehet az oka?
:) Nem tudom, mennyire természetes, én még nem találkoztam senkivel, aki hozzám hasonlóan érezne ilyen helyzetben.
Csak olvastam egy kérdést, hogy valaki álmában beszél, és reggel közölték vele, hogy vagy fél órát dumált a hálótársával. És elgondolkoztam rajta, hogy ha velem fordul elő, nem hogy elcsevegni nem tudnék az illetővel, de még jól kétségbe is esnék.:))
Wáó...hát..nekem az öcsém beszél álmában és én is néha beszarok, hogy "most mi van?!"... de csak néha...az esetek többségébe szinte sírva röhögök rajtaXD
Ez a dolog pedig, hogy "alvajár és ha hozzászólsz nem szól vissza" rémisztő xD de ha már nem rángatod meg, hogy keljen fel, vagy pofozkodsz, miért nem kíséred vissza szegény párát az ágyáig? o.O Kiskoromban-és most ne nézz totál idiótának- egyszer megtörtént, hogy az öcsémmel, mindketten, EGYSZERRE alvajártunk. Ez magában nem is nagy szám, de ő a lépcsőfelé vette az irányt(és elég nagyot esett volna a csigalépcsőn) és pedig ki az erkélyre xD...gondolom leugrani készültem vagy valami. xD Apámék, meg másnap mesélték, hogy megrökönyödve bambultak minket...meg utána persze, miután észbekaptak, hogy akár le is eshetünk(XD) szépen visszafektettek minket az ágyba. :D Vicces volt, kár, hogy én nem emlékszek semmire.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!