Evolúciós értelemben előnyös ha mindenkinek kerül párja és szaporodik vagy inkább az a jobb ha csak kevesen szaporodnak?

Fajonként változó mi számít előnyösnek, sikeresnek. De gondolom az emberre célzol.

Ahogy látható elég sikeresen szaporodtunk mindenhogyan, viszont ez nem feltétlenül fenntartható hosszútávon ha szeretnénk jó életkörülményeket. Stratégia szempontjából az ember K stratégiás, azaz sokáig él s ez alatt relatív kevés utódot hoz a világra akiknek szintén sok-sok évek kellenek mire elérik a felnőtt kort. Viszont sajnos nem mindegyik éri meg azt.

Viszont (egyes helyeken) inkább úgy viselkednek mint az r stratégisták: annyi utódot szülnek amennyit csak tudnak. Ez onnantól jelent problémát amikor ezen utódok nagyja meg is éli a szaporodóképes kort s továbbviszi ezt a szellemiséget. Ez igen hamar túlszaporodáshoz vezet s ez ezer baj forrása. S jelenleg erősen túlszaporodott faj az ember, szóval most az az előnyösebb ha kevés gyereket vállalna mindenki, de azokat megfelelő körülmények közt tudná nevelni.

Igen, ez kissé szokatlan mert természetes körülmények közt egy populáció létszámát rendszerint nem a tagok akarata tart szinten, hanem valamilyen “külső” tényező, pl: ragadozók, betegségek, éhínség stb.

Ilyen szempontból szinte mindegy ,hogy mondjuk 10 nőnek van külön 10 férje vagy 1 férfinak 10 nője. Elvégre egy nő ugyan annyiszor tud terhes lenni, mindegy ki az apa. Viszont genetikai változatosság miatt jobb a 10-10 felállás mint az 1-10.

(Most az mindegy hol s mennyire reális az 1 férfinek 10 feleség. Ez csak egy számszerűsített példa)

"Evolúciós értelemben előnyös ha mindenkinek kerül párja és szaporodik vagy inkább az a jobb ha csak kevesen szaporodnak?"

A párképzés akkor előnyös, ha mindkét szülő erőfeszítése szükséges az utód felneveléséhez.

Ha ehhez elég az anya (néhány fajnál az apa), akkor a másik nemnél -valamilyen kiválasztási módszerrel- a legígéretesebb genetikai állományú egyedek sokszorosan vesznek részt az utód létrehozásában.

Ha olyan fajról van szó, amelyek egyedei nehezen tudnak elpatkoli, bármilyen tulajdonságokkal is rendelkeznek (pl az ember ilyen, a fejlett világban mindenképp), akkor az az előnyös, hogy mindenkinek legyen, mert jobban fennmarad a genetikai változatosság.

Egy olyan fajnál viszont, aminél a meglévő tulajdonságok nem csak dísznek vannak, hanem ténylegesen a túlélést szolgálják, akkor az a jobb, ha mindig a legrátermettebb szaporodik.

Viszont megemlíteném, hogy a túlszaporodás egyik esetben se előnyös. Ha saját fajtárssal kell versengeni az alapvető dolgokért, akkor már rég rossz a helyzet.

Nem tudom, csak gondolom, hogy evolúciós értelemben genetikailag minél távolabbi emberrel nemzel gyermeket annál jobb.(?)

Szóval nem az a lényeg, hogy mennyit, hanem hogy kivel, de ez fajtanemesítésnél is így van.(?)

A kérdőjelek azt jelentik, hogy nem vagyok benne biztos, szakterületemtől nagyon távol áll a genetika.

Szerintem evolúciós szempontból a sok utód, és erős szelekció a legelőnyösebb, bármelyik fajról van szó.

Az embernél ez úgy realizálódna, hogy folytatjuk a jelenlegi szaporodási rátát, de az orvostudománnyal csak annyira szólunk bele a természetes szelekcióba, hogy egy viszonylag állandó populáció méret fennmaradjon.

Minél több az utód, annál valószinűbbek azok a mutációk, amikkel a külső változásokhoz alkalmazkodni tud a populáció.

Pillanatnyilag az orvostudomány akadályozza a szelekciót, egyen szempontjából előnyös, a faj szempontjából nem az.

Akik a faj túlszaporodását látják problémának, azok nem veszik figyelembe ezt a hatát.

A faj evolúcioja szempontjából hátrányos a mai orvostudomány ilyen mértékű beavatkozása. Emiatt van nagyobb egyedszám, mint a tetmészetesen kialakuló.

Nem tudom, olvastok-e Asimov-ot, de ajánlom a 0.törvényen gondolkodást! Kutya kemény a végkövetkeztetés az egyén számára, de az emberiség, mint faj számára ez az egyetlen út a fennmaradásra.

A természetes szelekció kiiktatása a faj veszte. Ez a kegyetlen igazság.