Kutatói munkában miért előnyös, ha az alkalmazott fénysugár monokromatikus?

A kérdés általában a kutatómunkára vonatkozik, úgy az ottani állítás nem igaz.

A lézer célja a precíz cselekvés (vágás, égetés stb.) A lézer forrása és a célja között van távolság, amely anyaggal van kitöltve. A fénysugár az anyagban (különösen ahol változik az összetétel) hullámhossztól függően igen jelentősen másképpen viselkedik. Azaz nem fókuszálható.

Nem a számolással van probléma, hanem azzal, hogy az egyes összetevők másol landolnak, miközben mi egyetlen pontra szeretnénk juttatni (hogy ott hassanak).

A lézer alkalmazásának célja nem feltétlenül csak a vágás és égetés. Hanem általában véve az, hogy a lézer koherens és (közel) monokromatikus jellege révén azt könnyebb irányítani, és kis térfogatba lehet nagy teljesítményt fókuszálni, amely pl. CD-olvasókban, detektorokban, vagy optikai kábelekben, esetleg nagy távolságra az űrben való kommunikációhoz is hasznos lehet.

Nem is szólva a holográfiáról, amelynél viszont inkább a koherencia a lényeg, nem a teljesítmény.