Az valós adat, hogy mióta atomkísérletek, atombomba ledobása, erőművek működtetése, nukleáris balesetek történik/történtek, azóta az általános sugárszennyezés megnőtt az egész bolygón az atommentes világhoz képest?

Kedves kérdező!

Az általános szennyezés napról napra nő. Az általános sugárszennyezés mértéke meg folyamatosan változik és nem mindegy, hogy melyik "általános" vagy "átlagos" értéket nézed, keresed.

Az atomkísérletek nagy része, az atomerőművek és a nukleáris balesetek is fissziós atomenergiát használtak/használnak. Ez annyit tesz, hogy olyan anyag a reakció alapja, ahol egy nem stabil izotópja egy anyagnak van jelen, ami magától és/vagy bevitt energia hatására meg/széthasad és egy vagy több teljesen más anyagot hoz létre. Az atommagok hasadásakor a felszabaduló energiát használják arra, amire kell (erőművekben elnyeletik egy hordozóközegben, amit felmelegszik és ezt a hőt alakítják át elektromos energiává gőzturbinákon keresztül, a bombák esetében meg éppenhogy szabadjára engedik, hogy pusztítson).

Kis része a bombáknak/kísérleteknek a fúziós energiát használja/ta.

A hasadáskor képződött új anyagok szintén nem stabil izotópok, amik tovább hasadnak/bomlanak.

Itt jön képbe, hogy milyen reakcióval. Ebből eredő alfa, béta (negatív és pozitív), gamma vagy röntgen sugárzás jön létre. A sugárzó anyagok folyamatosan bomlanak és a bomlásuk sebességét felezési idővel írják fel. (A felezési idő az az idő, ami alatt egységnyi instabil izotópból annak pont a fele mennyisége bomlik el.)

Veszélyessége nem feltétlen lineáris (tehát nem biztos, hogy a nagy felezési idejű radioaktív anyag a rossz, ahogy a nagyon rövid felezésű idejű anyag sem, hiszen nem az a kérdés, hogy milyen gyorsan bomlik, hanem az, hogy egy atommag bomlása közben mennyi és milyen energia keletkezik.).

Ilyen szempontból ugyan sok stabil izotóp van, de elméleti értelemben minden lézező anyag minden izotópja radioaktív és önmagukban el fognak bomlani. (Igen, még a hidrogén atom is képen bizonyos körülmény között protonbomlásra, ahol az atommagi protonja elbomlik neutronná, pozitronná (az elektron antianyagává, vagy más szóval pozitív töltésű elektronná) és egy neutrínóvá.)

Minden típusú bomlás energia felszabadulással jár. Nyugodtan less utána, hogy az alfabomlás esetén létrejövő hélium atommagnak mennyi energiája van, a kétféle bétabomlás során milyen energiaértékkel lehet számolni és hogy a gammabomlás röntgensugárzása milyen keretek között van.

Amíg nem élt semmi sem a földön, addig három helyről jött sugárszennyezés.

Egyik a Föld maga. A benne lévő számos sok radioaktív izotóp folyamatosan bomlik. A felszabaduló energia hővé alakul (de nem ettől forró a Föld magja, ez csak hozzáad), vagy a felszínre kerül.

[A vulkanikus aktivitásnak köszönhetően a légkörbe is sok került az akkori ilyen anyagokból.]

A második a Nap. A napból rengeteg energia származik. Ezen energia egy része látható, fénynek hívjuk és a kb 400-800 nm-es hullámhosszon található fotonok alkotják. A többi része nem látható. Köztük van az infrasugárzás, ami a 800nm feletti sugárzás és anyagokban elnyelődve hőt generál. Ott van még az UV sugárzás, ami szintén hőként adódik vissza, amint egy anyag elnyeli. Rengeteg röntgen és rádiósugárzás is van még, ami szintén a napból érkezik.

Viszont nemcsak hullám típusú energia jön a napunkból, hanem anyag típusú is. (A felszínen ez elhanyagolható mértékű, de pár módszerrel könnyen detektálható.)

A harmadik nagy típus a kozmikus háttérsugárzás és kozmikus egyéb sugárzás összesen.

Ezen mérték jelentős, mérni relatív könnyű, viszont kiszámítani nehéz mivel nem egy fix pontból jön, hanem mindenhonnan.

Ebben a sugárzásban is nagyon sokféle típus van (ha érdekel olvass utána).

A teljes sugárzási szint az élet előtti földön nagyon magas volt. Idővel, ahogy a bolygó felszíne lehült és megszilárdult, illetve a vizek megjelentek rajta, lecsökkent. Egyrészt, a Földben lévő bomló anyagok jó része lebomlott (Földkéregben), másrészt a sűrűbb légkör nagyon sok nem Földi sugárzást nyelt el vagy épp vert vissza (nem úgy, mint egy tükör, de hasonlóan) sok látványos égi jelenséget produkálva (a sarki fénynek nevezett jelenség az egész bolygó körül jelen volt, a magaslégköri ózon létrejöttével csökkent a sarkkörök felé taszítva a jelenséget), amik gyakorlatilag a sugárzások ionizáló hatása miatti fénykibocsájtások voltak).

Az 1940-es években kezdődtek a nagyobb atomkísérletek, de ettől függetlenül a földi, emberi eredetű sugárszennyezés folyamatosan nőtt már a krisztus előtti időkben is. Oka ennek az építkezések voltak, illetve a szénbányászat, ami az idő haladtával nagyobb és nagyobb mértékeket vetett, ahogy a többi bányászat is.

Az egyik legkárosabb időszak a 16-18 század köré tehető.

A radioaktív kísérletek után valóban sok radioaktív anyag került a légkörbe. Ezeket lehet csoportosítani az ülepedő és szálló por kategóriákban. Az ülepedő anyagok javarésze a víz körforgása miatt az óceánokban kötött ki, a szálló része mai napig vígan ott van. Ezeken belül is vannak olyan anyagok, amik bomlása után stabil izotópként végezték és van, amik tovább bomlanak/bomlottak. A teljes földfelületre vetítve a 70-es évek vége felé érte el a maximum koncentrációt, onnan kezdve csökkent. Az atomerőművek belsejében a reaktorkamrák mélyén, illetve a dúsítási üzemekben lehet mérni nagy sugárzást.

Ha megállsz a puszta közepén valahol az alföldön egy sugárzásmérővel és megméred, majd elmész paksi erőmű mellé és megméred, akkor ugyan azt fogod kapni. Sőt, be is mehetsz az erőműbe a legtöbb helyen is ugyan azt fogod mérni.

Kevés zóna van, ahol kötelező a dozimétert hordani, ott némileg több lesz a mérhető sugárzás, viszont ha bemész egy röntgenre, ct-re, akkor ott több ezerszeres lesz. Tehát még így sem sok.

Más, ha a nukleáris tesztek helyszínére látogatnál el. Ott valóban vannak sugárzó pontok, ahol nem jó ötlet túl sokáig maradni, de ezek nem a robbanások/robbantások pontjai, hanem a volt dúsító üzemek.

Ha értékeket szeretnél, akkor a mostani értékek valahol a 35 és 280 nanosivert körül vannak óránként. és kb 2-3 millisivert körül van egy év alatt. Ebből sokkal kevesebb mint egy százaléka adja amit az atomkísérletek, katasztrófák és energia előállítás ad.

Mint már előttem is írták páran, amik ránk nem jó, az a radon sugárzása (főleg régebbi téglaépületekben növekszik gyorsan, de szellőztetéssel megoldható).

Ami a saját testünkön belül van az a szén és a kálium izotópjainak sugárzása, ami ad mérhető értékeket.

Az elektromágneses sugárzást és a radioaktív sugárzást ne keverjük, mert nem ugyanazok. Mind a kettőnek van rossz hatása, decsak ha bizonyos mértéknél többet kap a testünk. (aka mind a kettőbe bele lehet halni, ha túl sokat kapsz, de a normális életben nem fog egyik sem előfordulni veled.)

Összesítve a legtöbb nukleáris sugárzás a földből kapjuk, utána a kozmikus, majd a sor végén az mesterséges-emberi.

Mennyivel nőtt meg az őskor óta? 0,3-0,4%-al (kevesebb, mint 1%-al!)

Hogy neked mennyire nőtt meg? Háááát, ha sokszor kell röntgenre menned, vagy ct-re akkor jelentősen, ha nem voltál, akkor semennyire.

#12

Elég alapos válasz, nagyon sok jó dolgot leírtál, de azért nem értek mindennel teljesen egyet.

"hiszen nem az a kérdés, hogy milyen gyorsan bomlik, hanem az, hogy egy atommag bomlása közben mennyi és milyen energia keletkezik."

Abban teljesen igazad van, hogy sokat számít a sugárzás típusai is, de emellett természetesen elég fontos a hatás szempontjából a testet érő sugrzás intenzitása is, azt meg (más tényezők mellett) az izotóp bomlásának sebessége is befolyásolja.

"de elméleti értelemben minden lézező anyag minden izotópja radioaktív és önmagukban el fognak bomlani."

Az Fe-56 mire fog elbomlani?

"(a sarki fénynek nevezett jelenség az egész bolygó körül jelen volt, a magaslégköri ózon létrejöttével csökkent a sarkkörök felé taszítva a jelenséget)"

A sarki fény a Föld mágneses terének szerkezete miatt fordul elő jellemzően a sarkvidékek fölött, ennek semmi köze a légkör összetételéhez és az ózonhoz. A légköri ózon az UV-B sugárzást nyeli el.