Ha az érzelmek hátráltatják az embert, lehetséges, hogy az evolúció eltünteti majd a jövőben?

Senki sem él csak racionális gondolkodással. Még a legracionálisabb embernek is vannak érzelmei amik miatt előre megy.

Igazából pont az érzelmek miatt jutottunk oda ahová. Ez pedig a kíváncsiság. Ha az ember nem lett volna kíváncsi akkor hamar leragadt volna egy szinten ami már kellően fejlett lett volna. Nem akart volna repülni, az égboltra felnézve csak annyi jutott volna eszébe hogy heh, fehér pöttyök, és az sem érdekelte volna hogy vajon mi van a határokon túl.

Szóval pl a kíváncsiság már egy olyan dolog ami nagyon fontos.

A csoportban élő és ebből előnyt szerző emlősöknek szükségük van érzelmekre. Ez szabályozza a csoporton belüli kapcsolatokat.

Az emberi faj érzelmek nélkül nem lenne ilyen sikeres az élővilág többi részéhez képest.

Sem az ősemberi múltban, sem a jelenben.

"Senki nem lenne bűnöző, mert tudnánk, hogy nem logikus például kirabolni egy bankot. Sokkal nyugodtabb lenne az élet."

Ez szép és jó, de csak addig működik, amíg nincs hiány valamilyen erőforrásból, javakból. Például éhínség idején kicsit sem evolúciós előny a nyugodtság. Az evolúció során inkább az agresszió, temperamentum bizonyult előnyösebbnek. (Vannak kivételek, de ott más módszerek alakultak ki egy versenyhelyzet feloldására.)

Valószínűbben tartom, ahogy azok fognak kiszelektálódni, akiknek problémát jelentenek az érzelmek. :)

> Ha az érzelmek hátráltatják az embert

Bizonyos esetekben, ha a racionalitás nem képes felülkerekedni az érzelmeken, akkor igen, tudják hátráltatni az embert az érzelmek.

> Érzelmek nélkül jobb lenne.

Nem lenne jobb. Az érzelmek egyrészt jó visszajelzést adnak, hogy ami veled történik az jó-e, rossz-e, elérendő-e vagy éppen elkerülendő-e. Másrészt igen erős motivációt is adnak. Gondolj bele, ha egy csecsemő nem érezne erős késztetést arra, hogy elérje a plüssmacit, és nem érezne-e rossz érzést attól, hogy nem éri el, akkor mégis mi motiválná arra, hogy megtanuljon mászni, járni?

> Például nem kötődne az ember érzelmileg senkihez, tehát nincs szerelmi bánat.

De nincs szellemi közösség, együvé tartozás sem. Az embert – részben – pont az teszi sikeressé, hogy képes másokkal együtt gondolkodni, együtt érezni, így többet ér el közösségben, mint egyénileg. Ezekhez meg kapcsolódnak érzelmek, amik motiválják az embert.

~ ~ ~

De elég csak a pszichopatákra gondolni, akik nem nélkülöznek minden érzelmet, csak bizonyos természetű érzelmekre képtelenek, a másokkal való együttérzésre, a másik érzéseinek a visszatükrözésére. Jó lenne, ha pszichopatákból állna a világ? Aligha.

Inkább erősíti az evolúció a jövőben. Az ember érzelmek nélkül gép, azaz ha bekapcsolják, teszi a dolgát végtelenségig (üzemanyaga végéig).

Az evolúció egyik nagy "találmánya" az érzelem, anélkül ember se lenne.