Van a világban még egy olyan spontán kialakuló fizikai konstrukció az életen kívül, ami csökkenti az entrópiát?

"Az élet miért csökkentené?"

Mindjárt megpróbálom úgy elmagyarázni #3-as, hogy a #8-as is értse.

Amikor az anyuka odaad egy pohár üveggolyót a kisfiának, és a kisfiú boldogan megfordítja a poharat és a golyók hangosan csattogva, pattogva szerteszét gurulnak a kövezeten, na ez a "normális" irány, az entrópia növekedés. Amikor az anyuka újra összeszedi őket a pohárba, az az entrópia csökkenés iránya. Nyilván energia befektetéssel jár.

Az élet is ilyen. Az, hogy a vegyületek az esővízben feloldódva mozognak a talajban, az az entrópia növekedés iránya. De az, hogy a növény a gyökereivel felszívva a tápanyagokat vegyületeket készít a légzőnyílásokon felvett széndioxid segítségével (fotoszintézis) ez entrópia csökkenés. Nyilván kell hozzá a fény-energia.

Ha a fürdővizedbe fürdősót oldasz, az is az entrópia növekedés iránya. Meg az is, amikor a széndioxidos esővíz feloldja hidrogénkarbonáttá a mészkőhegyet. De amikor leszivárog és a barlangban [megváltozott állapotjelzők mellett] elveszít széndioxidot az oldat és kiválik a mészkő (cseppkő) az az entrópia csökkenés iránya.

Szóval amikor a rendetlenség nő, mert szétdobálom az üveggolyókat, vagy feloldok valamit és a részecskék szétszélednek az oldószerben - ez entrópia növekedés. Az ellenkezője meg nyilván entrópia csökkenés. A rendcsinálás mindig entrópia csökkenés.

@Kérdező: "Van a világban még egy olyan spontán kialakuló fizikai konstrukció az életen kívül, ami csökkenti az entrópiát?"

Tömegével van mindenhol spontán rendeződés. És ahol van rendeződés, ott kell lennie rendezetlenség növekedés is, mivel csak ennek árán növelhető a rendezettség. Ezért tart az univerzum a hőhalál irányába, vagyis végül minden a teljes rendezetlenség állapotába kerül, ekkor éri el az univerzum a termodinamikai egyensúlyt, vagyis a maximális entrópiát.

Kicsit az egész hasonlítható a tábortűzhöz, ha abban a lángmagasságot a rendezettség mércéjének vesszük. Egyre magasabbra csapnak egyes lángok (vagyis hasonlatunkban egyre nő a rendezettség), míg másoknak csökken a magassága, de végül minden láng elcsitul és csak hamu marad utána.

A vízben, a viharban keletkező örvények is mind spontán rendeződést jelentenek. Ezek a szabályos örvények akár egyesülhetnek és újabb rendezettségi szintre léphetnek. A forró levesben szabályos zsírkarikák születnek meg, ráadásul olajos csöppek akár képesek egyesülni, sőt szaporodni is úgy, hogy közben szó szerint képesek megkeresni az őket tápláló forrásokat is.

A barlangokban szabályos cseppkövek növekednek, alakulnak teljesen maguktól. Gyönyörű kristályok is ezt teszik, sőt, egyes kristályok képesek szaporodni is. Úgy hogy ezek a szutykos jellegtelen földanyagból alakulnak ki. Szabályosan íves kapuk alakulnak ki homokkőből (még az ember is csak nagy sokára jött rá az ilyenek építésének módjára), vagy oszlopok, vagy hatszögű oszlopok...

[link]

Maguk a naprendszerek hihetetlenül pontosan működő óraszerkezetek, szabályos alkatrészekkel, amik rendszertelen anyaghalmazokból alakulnak ki. A nap fúziója egyre összetettebb és egyre szabályosabb anyagokat gyárt le.. ami végül mindez tönkreteszi a csillagot.

A végtelenségig lehetne folytatni. Mindenki által könnyedén megfigyelhetően az univerzumunkban kéz a kézben jár mindenhol a spontán rendeződés és rendezetlenség keletkezés.