Számszerűsítik, hogy hányan halnak bele a Covid-tól eltérő betegségek elhalasztott, visszautasított kezelése következtében?

> De a Covidban elhunytak valós számát nem tudjuk.

Az a gond, hogy a dolog nem ilyen egyszerű és egyértelmű. Azt a példát szoktam felhozni, hogy mi van, ha valakinek Covid betegként egy enyhe hőemelkedése van. Beül az autóba, majd x km vezetés után nekimegy egy fának és meghal, mert a hőemelkedése miatt csökkent a reakcióideje, fáradtabb, álmosabb. Ő akkor mibe is halt meg? Covidban vagy autóbalesetben? Valójában mindegyikben és egyikben sem. Ha nem ült volna autóba, akkor lehet fekszik otthon pár napot, felgyógyul, és vígan éli az életét tovább. Ha meg nem lett volna lázas, akkor meg lehet, hogy simán levezet y km-t, és nem megy neki a fának. A halála mindkét tényező *együttes* fennállásának köszönhető. Oké, azért itt érezzük, hogy talán mégsem a Covid áldozatokhoz kellene őt beleszámolni, hanem a közlekedési balesetben elhunytak közé, de azért a dolog nem egyértelmű.

Ugyanez a helyzet, ha valakinek szív- és érrendszeri betegsége van. Ha ő kapja el a Covidot, akkor lehet súlyosabb lefolyása lesz nála, és egy hét lélegeztetőgép után a szíve felmondja a szolgálatot. Hasonló a helyzet, mint az előző esetnél. Ha nem lett volna szív- és érrendszeri betegsége, akkor a Covidot lehet túlélte volna, sőt enyhébb tünetek miatt nem is került volna kórházba. Ha meg nem kapta volna el a betegséget, akkor meg lehet simán élt volna még éveket, évtizedeket a fennálló szív- és érrendszeri betegségével. Itt viszont már inkább érezzük fordítottnak a helyzetet, azért akinek mondjuk szívritmus zavara van, az általában nem kerül emiatt lélegeztetőgépre. Szóval hiába nézzük azt, hogy x Covid áldozat közül y%-nak volt más betegsége is, mert lehet, hogy a járvány nélkül ők simán eléltek volna még 1–2–5–10–20 évet.

Aztán vannak a Covidnak, pontosabban a Covidból fakadó következményeknek pozitív oldala is. A kötelező maszkviselés – ami szintén következménye a Covidnak –, meg más hasonló intézkedések nem csak a Covidot, hanem más cseppfertőződéssel terjedő betegséget is visszaszorítottak, a múlt télen kvázi a influenza járvány elmaradt, jóval kevesebben haltak meg influenzában, mint előző években. Vagy a szórakozóhelyek bezárása vagy a kijárási korlátozások miatt valószínű jóval kevesebb volt a diszkóbaleset.

Meg vannak nagyon áttételes negatív hatások is. Mert mondjuk a Covid miatt egy olyan járványügyi intézkedést vezetnek be, hogy bezárnak az éttermek. Egy adott ember, aki pincérként dolgozott egy étteremben ezzel elveszíti a munkáját. A sorsát annyira kilátástalannak látja, hogy 3 hónap munkanélküliség után leugrik a tizedik emeletről. Ha sok áttétellel is, de valahol ő is a járvány áldozata, még akkor is, ha amúgy sem ő, sem közeli bármelyik hozzátartozója nem kapta el a Covidot. De mégis csak azt lehet mondani, hogy nem lett volna öngyilkos és lehet, vígan élné az életét, ha nincs a járvány.

> A protokol szerint ha Covid diagnózist követő 28 napban hal meg valaki, mindegy miben, az a Covid számlájára van írva.

Egyrészt ez lehet így van, lehet máshol máshogy, de azért a Covid halálozási statisztikába kerülők túlnyomó többsége mégiscsak a kórházban hal meg, a betegség aktív fázisában.

Másrészt ezen is lehet vitázni, hogy sok-e ez a 28 nap, vagy kevés. Mert lehet, hogy valaki 3 hónappal a Covidból való felgyógyulása után még mindig rendelkezik olyan poszt-Covid tünetekkel – akár csak pszichésen is –, pl. időnként rövid pánikrohama van, visszaemlékezvén a kórházi szenvedéseire. Ha most ez történetesen egy autóvezetés közben jön elő, akkor megint csak felcsavarodhat egy fára. Nem közvetlenül, de közvetve mégiscsak a Covid következményeként, hiszen ha nincs a járvány, ez nem történt volna meg.

~ ~ ~

Pont ezért a helyzet komplexitása miatt az, hogy most kit írunk a Covid áldozatok statisztikájába és kit nem, az viszonylag önkényes döntés kérdése, önkényesen meghúzott kritérium által. Az összképet viszont mégis csak az mutatja meg a legjobban, hogy hogyan alakul a többlet halálozások száma. Hiszen a járvány az egyetlen komolyabb új tényező a pakliban, így a többlethalálozások mondják el a legjobban azt, hogy a járvány milyen hatással volt ránk, milyen következményei voltak a járványnak, annak minden közvetlen és közvetett (akár az extrém sok áttételen keresztül közvetett) negatív, és az esetleges pozitív hatásaival együttvéve.

Mert a járványügyi intézkedések is a járvány következményei. Az elhalasztott kezelések, diagnózisok is a járvány következményei. A gazdasági változások és az abból fakadó egzisztenciális problémák is a járvány következményei. Meg az a kevés pozitív hatás is, ami van, az is a járvány következménye.

Mert oké, hogy valakinek van más betegsége, sőt Covid betegként egy hirtelen szívmegállásban halt meg, így nem közvetlenül a Covid tünetei ölték meg. Csak hát az előző években is voltak hasonló betegségben szenvedők hasonló arányban, csak míg az előző években hirtelen szívmegállásban meghalt hetente x ember, addig a járványhullám tetőzésénél meg meghalt x + 40%. Ez a 40% mi másnak a számlájára írható, mint a járványéra? Ha innen nézzük, akkor nem, nagyon nincs túlbecsülve a Covid áldozatok száma, sokkal inkább tűnik úgy, hogy inkább alulbecslésről van szó. Meg úgy összességében ebből csak az a kép rajzolódik ki, hogy a járványhullám közepén a járvány nem csak számottevő halálos áldozatokkal jár, hanem kvázi vezető halálokká válik. (És újfent megjegyezném, hogy nem csak a halálos áldozatai az áldozatai a járványnak, hanem azok is áldozatai lehetnek, akik túlélték, meggyógyultak.)

Azon lehet, meg érdemes is vitázni – ha az ember objektíven vizsgálja a kérdéskört –, hogy egy-egy adott intézkedés mennyire szükséges, mennyire nem, az adott intézkedésnek – mondjuk a kijárási korlátozásoknak, vagy mondjuk az online oktatásnak – milyen pozitív és negatív hatásai vannak. Lehet vizsgálni, hogy egy közeli ország, ahol egy adott intézkedést velünk ellentétben nem hoztak meg, vagy épp velünk ellentétben meghoztak, ők mennyivel jártak jobban, rosszabbul. De ez egy más tészta, nem tartozik a kérdésed tárgyához, és amúgy ez még komplexebb kérdéskör, mint amit fentebb elemezgettem.

Néhány megállapítás, részben az itteniekre reagálva.

A kérdésre: nem, nem a selejtezése, bár ténylegesen sok halál (és rossz életminőség) írható ennek a számlájára. Ismerni kéne a használt szavak jelentését. A "selejtezés" egy tudatos emberi cselekvés jól meghatározott céllal. Ehhez képest a "hiány" adott időben el nem végezhető cselekvések összessége, amelyet a cselekvést végző emberek hiánya okoz. Nyilván rettenetesen nehéz észrevenni Angliában, hogy közel másfél millió fertőzött gondozására nem készült fel az ottani egészségügy. Más szóval, a megszokott betegszámra készítenek fel egy ágazatot. Ha kétszer annyi a beteg, akkor lehet némi erőfeszítést tenni, és ugyanezzel a létszámmal másfélszeres munkát végezni. A többi bizony ellátatlan marad. Hacsak a hozzád hasonló gondolkodásúak nem sietnek az egészségügy segítségére, hogy a nem szakmunka jellegű előkészítő tevékenységet elvégezzék. Nos, nem sietnek, mert az fárasztó, hőzöngeni, uszítani, baromságokat hadoválni sokkal könnyebb.

Következtetés. Az egészségügy (ott és másutt) számos hibát követ el, mint mindig, ha valami hirtelen lesz nagyon sürgős. Súlyosabb hiba a kormányok téves intézkedése, ennél is sokkal nagyobb hiba, és ez a valódi ok, hogy a társadalmakban túl sok a semmihez sem értő, agresszíven pofázó ember, aki mindenbe beleüti az orrát és tevékenyen hátráltatja a munkát. Például számos egészségügyi ember drága gyógyításra fordítandó ideje helyett az ilyen őrültek handabandázását próbálja ellensúlyozni, mert tudja, a hülyeség ragadós, és ha a táradalom többsége veszi át ezt a baromságot, akkor nem várólisták keletkeznek, hanem csődöt mond az egészségügy.

Ami a "ki miben hal meg" típusú szövegeket illeti, az ilyen felszínes gondolkodás (gondolkodás?) hoz elő hasonló esztelenségeket. E kérdés most központba került, mert minden a COVID körül forog. De mióta van egészségügy azóta van probléma azzal, hogy a jellemzően súlyos állapotok több betegség miatt alakulnak ki. Egyikbe végül meghal az illető. De melyike fogjuk? Ha almát, körtét, barackot, szilvát epret és még néhány gyümölcsöt összekeverek, kisajtolom, te megiszod, mit iszol? Gyümölcslét! Almát? körtét? barackot? mást? IS! Kell egy mértékrendszer, ami meghatározza a fontosságot. Ízt, színt, mit tudom én. Valamit, amiben megegyezünk, onnantól mondhatjuk. Nos a világ egészségügye a jelenséggel nem tud mit kezdeni. A tüdőgyógyász embóliát kiált, a kardiológus érproblémát, infarktust, magas vérnyomást, az onkológus rákot. ÉS? Jelen helyzetben ha lehet valakit felelősnek nevezni, az a WHO. Össze kellett volna hívni az elején pár jó szakembert, bezárni őket mint pápaválasztáskor, döntsétek el, mikor minek nevezzük, a halált, mikor legyen COVID! Csakhogy a WHO-t a világ kormányai pénzelik ám, őneki ehhez nincs hatalma. Szóval emberek! Itt tartunk a megegyezésben, az együttműködésben, és ilyen állapotban a COVID (amely nyomul, mert lesz@rja az ember véleményét) terjed, öl és változik. Főleg nem csillapodik. Ezért ha nincs jó statisztika, ha nincs jó modell, ha fogalmunk sincs, mit tegyünk, ami hatásos, akkor ne háttérhatalmakat sejtsünk, ne hőzöngjünk, ne kenjük akárkire, mertezért mind mi vagyunk a a felelősek. Nézzünk magunkba, mivel tudjuk hasznossá tenni magunkat. A kérdező metaliásával kizárólag károssá. Mérhetetlenül és rendkívül sokféleképpen károssá! Én nem értek a virológiához, bár próbálom megérteni. Nekem is van nagy szám, ha kell. Nem szívesen, de van. Én tehát járványügyben arra vállalkozhatok, hogy a kérdezőhöz hasonló mentalitású, és oltásellenes fickók pofáját befogjam, ha kell tettleg. Ezáltal a járványtanhoz értők, egészségügyisek dolgozzanak nyugodtan a szakmájukban, az ilyen fazonokat meg bízzák rám. Leszek olyan alapos, mint a delta variáns.

Világjárvány eddig nem volt. Ilyen agresszív vírus sem volt. Veszélyesebb talán igen, de nem csoda, ha jószándékú szakértők korábbi tapasztalatokból próbáltak következtetni ennek a jellemzőire. Zömében nem jött be, bár a legfontosabb kérdésekben igen akkor is, ha agresszív semmittudók megkérdőjelezik. Most már tudjuk: persze hogy nem jött be. a modellalkotásnak feltételei vannak. azt hittük tudjuk a nagy igyekezetben, hát nem tudtuk.

Az oltások nem elég hatékonyak. Akinek van minimális biokémiai ismerete, tudja, az oltóanyag szerepe a szervezet immunreakciójának beindítása. És semmiképpen nem a fertőzés megakadályozása. Az jön, de nem olyan intenzitással, nem olyan súlyosan. Az első tulajdonság a fertőzés lassulását eredményezi, a második az egészségügy terheit enyhíti. Az ellenanyag szelektív. Egy bizonyos idegen testre reagál. Az a vírus meg mutálódik orrba szájba. Erre se számítottak. Miért nem? Mert még sose volt ilyen. A vírusra hat a környezete, hiszen pár molekula mindössze. Annak idején a kolera azért nem mutálódott, mert egy helyen volt (pl. Európában). Ahol a környezet nagyjából hasonló. Amikor a kolera járványt okozott, csak szekér volt meg ló. Mire a fertőzött Budapestről Debrecenbe ért, vagy meggyógyult, vagy meghalt. Kijevbe már sose ért el. Ezért a budapesti kolera nem jelent meg Kijevben. Most viszont az emberek mennek mindenfelé. És ugyanarra a vírusra Európában, Dél Afrikában, Braziliában, Indiában stb. eléggé eltérő környezet hat. Persze hogy más variánsok lesznek. És a tömegek még aznap átszállítják a világ bármely pontjára. A "hülye" infektológus meg "hazudik". Vagy inkább a gondolkodásképtelen fazon nem érti az előbbit, ő betű szerint veszi a 60%-os nyájimmunitást. Ja, az talán igaz is az eredeti vuhani változatra, amire az oltást fejlesztettek. Na de a nyolcvanhatodik változatra? Így barátunk azt képzeli, igaza van a hőzöngéssel. Nem vitatkozom vele, mert esélye sincs megérteni. És sajnos ez már nem is az ő hibája, az agy így működik. Aki egyszer belekerült a téveszmék világába, az rosszabb egy fekete lyuknál. Mert oda se be, se ki. Ott történhet bármi, ő megragadt az első nemnél.

A vírust mindenki utálja már és ez természetes. Hiszen ezer problémával jár, vigyázni kell, korlátozások jönnek és mennek, de főleg ha elkapjuk, nem tudni, mi lesz. Lehet hogy némi köhögéssel megússzuk, és ez jó. De bele is halhatunk. Csollány Szilveszterre nehéz mondani, hogy nem volt ereje teljében, hogy nyámnyila vézna akárki. Ha nem lenne neve, már halott lenne. Egyelőre műtüdővel (a lélegeztetőgép már kevés) mesterségesen életben tartják. Talán vissza is hozzák. Mari nénit, Pista bácsit nem, nekik nincs nevük.

Száz szónak is egy a vége! A vírus nem jó, a járvány nem jó, a vele járó életvitel utálatos. Tehát elemi érdeke mindenkinek, hogy mindent megtegyen ennek elmulasztásáért. Aki gyógyítani tud, tegye! Aki szervezni, azt tegye. Aki legalább egy pohár teát tud vinni a kimerült ápolónak, sürgősen vigye! Aki semmit sem tud, legalább fogja be a száját, ne akadályozzon másokat! Vagy kérdezzen, mit tehetne! De a hőzöngőket ideje ketrecbe zárni. Nem büntetésből, fenét! Pusztán, hogy több ideje legyen e gaz vírust eltakarítani annak, aki teheti, és ne kelljen drága idejét a nyavajgókra fordítani. Ez az érdeke az orvosnak, ápolónak, betegnek, egészségesnek és a nyavajgónak is. Az összes különbség, hogy egyik felismeri ezt, másik nem. És mindenki abban cselekedjen, amihez ért. De sürgősen, amíg uralhatjuk a járványt.