Általában a matematikusok vagy a fizikusok okosabbak?

A mentális és kognitív képességek nyilván egyrészt genetikailag meghatározottak, másrészt valamilyen szinten fejleszthetők is. Pontosan úgy, ahogy a tesi képességek is. Nem mindenkiből lehet világbajnok úszó, hiába eddzi szét magát, ugyanakkor a világbajnok sem lesz világbajnok anélkül, hogy ne edzene hozzá rengeteget.

Ez elmondható a problémamegoldó-képességről is. Nem mindenki születik Einsteinnek, de Einstein sem válhatott volna azzá, amivé, ha nem gondolkodik szüntelenül ilyen problémákon.

Pallérozni kell az agyat, ahogy a testet is edzeni kell a kimagasló teljesítményhez, ebből következően van még egy harmadik faktor, ami elengedhetetlen: a motiváció. Anélkül nincs kitartás, gyakorlás, tanulás. Aki nem szeret úszni, annak hiába jó ösztönösen a vízfekvése vagy a mozgása, nem lesz belőle versenyúszó. Akit meg nem érdekel a fizika, abból nem lesz fizikus, hiába van amúgy 150-es IQ-ja.

A kérdésre a válasz pedig az, hogy először valamilyen plauzibilis és kvantitatív módon kellene definiálni az "okosságot", ammely egyben mérési módszert is ad a kezünkbe, majd elvégezni ezt a mérést minél nagyobb számú fizikuson és matematikuson. De még köztük is kellene szelektálni aszerint, hogy még csak egyetemsitákról van szó, vagy már PhD-hallgatókról, egyetemi tanárokról vagy akadémikusokról, és mindezt több egyetemen is el kellene végezni több országban. Ekkor kaphatnánk átfogó képet a kérdésről.

De attól tartok, hogy már a kezdetén megbuknánk, mivel az "okosság" fogalma nem egyértelmű, és nagyrészt szubjektív. Ami ténylegesen mérhető, az egyrészt a citáció meg impaktfaktor, azaz hogy ki mennyit és hol publikál és azt hányan és kik hivatkozzák meg és építenek rá, illetve hogy ezeknek a kutatóknak mekkora az IQ-szintjük. Ugyanakkor egy kutató sikerességének megítélését nagymértékben befolyásolja a kutatásának laikus közönséggel való megismertethetősége vagy épp túlzott specialitása, illetve az, hogy személyesen neki van-e olyan szerecséje, hogy egy olyan komoly, sokakat foglalkoztató problémára talál megoldást, amely alapvetően befolyásolja akár a technológiai fejlődést, akár a tudományos világképet. Lehet rengeteg olyan okos tudós, akinek a munkája nincs szem előtt, de akik fontos lépésekkel járultak hozzá a saját szakterületük előrehaladásához, amelyhez ugyanúgy hatalmas szellemi teljesítmény kellett (vagy akár még több is!), mint az általános relativitáselmélet megalkotásához.

Az emberek legalább 80%nak átlagos IQ-ja van, ezen egész egyszerűen nem lehet változtatni. Elméleti fizikát tanulni átlagos IQ-val olyan, mintha modell szeretnék lenni 160 centivel :D nem tudnék annyit nyújtózkodni, hogy 30 centivel magasabb legyek.

Ezt nem kell túlmagyarázni, ilyen egyszerű.

"Amúgy pedig azok a sportolók, akik nagyon magasak, azok nem a sok edzés miatt lettek azok, (az maximálisan csak pár százalékkal járult hozzá a növekedéshez) hanem mert genetikailag prediszponáltak voltak a magasságra."

Ez így van, de olyan sportág, hogy "magasságmérés", nem létezik, tehát az edzéssel történő képességfejlesztés itt szóba sem jön.

Viszont a test teherbírása, az erő és gyorsaság fejleszthető valamlyen mértékben, de csak ahhoz képest, amit az illető genetikája kiindulási alapként meghatároz. Egy 160 centis vietnámiból sosem lesz pankrátor.

"Elméleti fizikát tanulni átlagos IQ-val olyan, mintha modell szeretnék lenni 160 centivel"

A testmagasság nem képesség, hanem adottság, amin nem tudsz változtatni, tehát ilyen ételemben rossz a hasonlat. Egy képesség viszont fejleszthető. A problémamegoldó-képesség is fejleszthető bizonyos mértékig, a gond csak az, hogy speciálisan a matematikai és fizikai tudományokhoz ez nem elég. Oda kell absztrakciós és elemzőkészség is, és mindegyikből eleve magasabb szintről is kell indulni, az meg már tisztán genetika.

Ezt így nem lehet összemérni. A másik, hogy fizikus és fizikus között is lehet különbség IQ szinten. És az sem jelenthető ki hogy minden matematikusnak, vagy fizikusnak átlagon felüli IQ-ja van.

Tulajdonképpen ezek is szakmák, meg lehet őket tanulni. Én vegyész vagyok, egyetemen dolgozom, kutatással foglalkozom. De nem tartom magam átlagosnál okosabbnak, vagy magasabb IQ-val rendelkezőnek. Ettől függetlenül rossz szakember sem vagyok a magam szakterületén.