A Venyera-13 űrszonda hogy bírt ki több mint 2 órát a Vénuszon?

"a Vénusz újbóli meghódítása"

Milyen céllal? Az eredeti cél egyrészt presztizs jellegű volt, másrészt adatok gyűjtésére. Az adatok szerint élet nem marad meg ott, a felszín számunkra lakhatatlan. Úgyhogy kb. ennyi. Szóval mit hódítsunk meg? :)

Bocsánat, véletlenül pirosat nyomtam a 3-asra, pedig zöldet akartam.

Egerentyűm ugrott valami pöszmöszön kattintás közben.

A kérdésre:

A Szovjetúnió mindig is jó volt abban, hogy atombiztos túlélő katonai minőséget gyártsanak. Lásd Kalasnyikov.

És az űrtechnika és a katonai technika anno még náluk egyet jelentett.

Az a Venyera is egy tank volt.

A minimális szükségletekre egyszerűsített robusztus szerkezet.

Ez persze limitálta a képességeit kutatási területen, viszont biztosította az elegendő túlélési időt.

Amúgy vannak tervek ma is, főleg amióta felmerült a ma is létező légköri élet esélye.

De amit ma pluszban szeretnénk megtudni, az nem ott lent, a túlnyomásos kemence alján van, hanem a légkörben.

Lehetne új leszállóegységet küldeni, az viszonylag könnyen megoldható lenne, a mai technikával, anyagokkal tutira tovább túlélne. Csak nincs értelme.

Ami ma van tervben, ahhoz viszont még elég sok fejlesztés (és pénz) kell. Légköri mintavevő, lebegő, mondjuk lufis szonda.

Na ilyesmit még sosem gyártottunk bolygóközi szondaként.

Hogyan működött a szonda 2 órán át?

Csak tippelek. Valószínűleg volt egy tartálya valami cseppfolyós gázzal töltve ami hűtötte a szondát. Amíg volt hűtés, a szonda működött.

Legalábbis én így oldottam volna meg a kor technikájával.

#8:

A tipp működne, de nem volt ilyenje.

Volt egy elég erős hőszigetelése, plusz belső légkondi-berendezése, ami a hőt egy szintén belső, hőszigetelt "hőakkumulátorba" pumpálta. Az gondolom belül izzásig melegedett és ott véget is ért a történet.

A korábbi Venyerákban csak ez volt a trükk, a 13-as és 14-es ezen felül új, magasabb hőmérsékleteken működni képes anyagokat, elektronikát és kenőanyagokat használt, szóval melegedett ugyanúgy, de kevésbé zavarta.

Biztos működött volna a gázos megoldás is, kérdés, hogy milyen hatásfokkal.

Az oké, hogy a gáz tágulása hűt, de ahhoz a tárolásinál alacsonyabb nyomáskörnyezetbe kell lépnie.

A Vénuszon azt hiszem 400 bar körüli felszíni nyomás van.

Jó hűtéshez kéne több ezer baros gáztartály, olyan gázzal, ami 400 baron már nem folyadék.

És kéne belőle jó sok.

Persze elvben nem muszáj kifújni a kinti nyomásra, a szonda belsejében lehet kisebb, de csak egy darabig, aztán a kijövő és kitáguló gáz feltolja a belső nyomást és megint melegít.

Valószínűleg ez volt a problémásabb megoldás, ezért nem ez került be.

Az újabb tervezett szondák hőre fázisváltó modern anyagokkal terveznek ilyen feladatokra.

Illetve részben használják a gáztágulásos ötletedet is.

[link]