Mi az AI legnagyobb hiányossága?

> Ez csak feltevés. Élőlény nem létezett túlélési ösztönnel?

Nem is erről van szó, hanem az élet kezdetén – ahogy ma azt ismerjük – nem voltak olyan kifinomult „szenzorai” egy egysejtűnek, amivel felmérhette volna a veszélyt, nem volt kellően kifinomult döntéshozó képessége, meg nem voltak kellően hatékony eszközei arra, hogy mondjuk mozogjon.

Megint más megközelítésben néhány élőlény nem a túlélési esélyre gyúr rá, hanem az utódok számára és hasonlókra (lásd: „r”-stratégista és „K”-stratégista élőlények). A „K”-stratégiás élőlények az evolúció „termékei”.

> Olyan létezhetett, hogy nem volt képes alkalmazkodni a körülményekhez.

A túlélési ösztön egy fajtája a körülményekhez való alkalmazkodásnak.

> De ettől még nem éli meg létezőként a saját életét.

Az a gond, hogy továbbra is ugyanolyan homályos, aluldefiniált fogalmakat próbálunk körbejárni, ami nem is feltétlenül lényeges a kérdés szempontjából. Mert mi is volt pontosan a kérdés? Az, hogy mi az AI legnagyobb hiányossága. Él az AI? Definíció kérdése, de tegyük fel, úgy definiáljuk az életet, hogy nem, az AI nem tekinthető élőnek. Ez hátrány? Milyen szempontból hátrány, mit hátráltat ez a hátrány?

> Istent játszunk, az a helyzet, miközben az élet lényegét sem tudjuk pontosan meghatározni és megérteni. Inkább elfordítjuk a fejünket, és úgy teszünk, mintha egy élő valaminek lehetne tekinteni egy általunk létrehozott, "leprogramozott", bináris képződményt.

Úgy értem, itt kicsit kisiklott a vonat. Ebben már van egy erős erkölcsi ítélet is egyben. Csakhogy a kérdés nem az, hogy jó-e, akarjuk-e, hogy egy mesterséges intelligencia az emberihez hasonló vagy azt meghaladó szintű legyen-e, hanem arról, hogy lehetséges-e.

> Vagy pedig saját magunkat sem tekintjük élőnek, csupán egy biorobotnak, aki elhiszi magáról, hogy él.

Márpedig biorobotok vagyunk. Sőt tovább megyek. Az ember nem más, mint x kg proton és neutron, meg némi elektron. Fizikai szinten ennyi. Egy kád víznél nem attól vagyunk különbek, mert bennük különb proton, neutronok lennének, vagy lenne bennük valami olyan dolog, ami egy kád vízben nincs meg. A különbség nem fizikai természetű. A különbség az, ahogy ezek a protonok és neutronok összeállnak valamivé, a különbség nem az anyagban, hanem a relációkban, a hierarchiában van, ami viszont már sokkal inkább fogalmi természetű dolog.

> Bár magam is programozok, olyan távol áll tőlem ez a mechanikus elvű, technokrata gondolkodás, hogy elképzelni nem tudom, ezt mások hogyan képesek áthidalni a saját elméjükben.

Pont az előző gondolatom miatt nem érzem úgy, hogy mechanikai természetű lenne a saját nézőpontom. Ha a monitort fizikai szempontból vizsgálom, akkor az esetemben 2 073 600 darab piros „lámpa”, meg ugyanennyi zöld és kék lámpa, sorokba és oszlopokba rendezve. Fizikailag ennyi, meg némi vezérlő áramkör. Amit viszont látok, az egy weboldal, azon egy írás, ami mögött gondolatok, érvek vannak. Ezek nem a fizikai részei a dolognak, ez sokkal inkább fogalmi természetű, ami nem a formán, a hordózón múlik – persze az is kell hozzá –, hanem az ideák világában található, a hierarchiában, a rendben és más magasabb rendű fogalmakban. A szöveg, meg a mögötte álló gondolatok, azok nem kötődnek szorosan ehhez a fizikai formához, olvashatnám az írásodat kinyomtatva, és akkor nem lámpákat néznék, hanem festékmolekulák által visszavert – vagy éppen vissza nem vert – fényt egy szerves anyagból készült felületen, ami fizikai értelemben szintén nem több ennél. Shakespeare írása sincs különb papírra, sem különb festékkel írva. A különbség nem fizikai természetű.

Ugyanezt gondolom az olyan fogalmakról is, mint intelligencia, élet, (ön)tudat stb… Én nem érzem azt, hogy ezek szigorúan csak ahhoz a formához, hordozóhoz kellene, hogy kötődjenek, amikben ezeddig megismertük. Nem hiszem, hogy a hordózón múlna mindez. Én legalábbis nem tudok olyan kizáró tényezőt, hogy ezt más működési elvű, máshogy felépülő formában, másmilyen hordozóban ne valósulhatna meg elvi szinten. (Hangsúlyozom elvi szinten, az más kérdés, hogy a gyakorlatban ettől még igencsak messze vagyunk.)

Anno Stanisław Lemnem volt egy regénye. Az idevágó lényegi rész: Adott egy fejlett civilizáció, aminek vannak igen jól fejlett robotjai. Nem annyira intelligensek ezek, mint egy ember, de annyira igen, hogy képesek önmagukat megjavítani, méghozzá rugalmasan, azaz a rendelkezésre álló lehetőségeket használva. Pl. ha a robotnak van hidraulikus karja, akkor ha nincs hidraulika, akkor csinál magának egy pneumatikus kart, vagy egy motorral működő kart. Ha merül az aksi és nincs mivel feltölteni, akkor csinálnak maguknak napelemet. Ez a civilizáció – mivel a csillagjuk haldoklik – egy másik bolygóra költözik. Csak mivel ennek a bolygónak a napjából kevesebb energia jut el a bolygóra, sajnos ők nem élik túl. Viszont a robotjaik igen. És elindul egyfajta evolúció, az egyik robot így, a másik úgy javítgatja, fejlesztgeti magát, elindul egyfajta harc az energiáért. Sok-sok idő után létrejön egy olyan valami, ami miniatűr, túl sokat nem tudó autonóm robotokból áll, amik egyesülve komplexebb feladatot is végre tudnak hajtani. Minél komplexebb egy probléma, annál több ilyen miniatűr robot áll össze. Nagyobb tömegben sem intelligensebbek az embernél, de egy állat szintjét már elérik. Amúgy ezek a mini robotok reprodukálják is magukat. (Mivel sci-firől van szó, tegyük félre a technikai kérdéseket, meg a kisebb logikai bukfenceket.)

Van itt minden: önreprodukció, önfenntartási ösztön, fejlődés, változás, versengés, kiválasztódás, evolúció, egy csomó olyan dolog, ami az életet jellemzi. Élet ez? Oké, nem sejtekből áll, nem spontán jött létre, teljesen más a működési mechanizmus, az anyag, a hordozó, sőt az egész mechanizmus bonyolultsága is, de mégis van az egész rendszernek egy olyan működési aspektusa, ami nagyon-nagyon hasonlít ahhoz, amit élőnek, életnek nevezünk. Minden kicsit más, mint az biológiai élet esetén, valahogy mégis rengeteg analógia húzható vele. Én nem tudnám nem életnek nevezni azt, ami ezen a bolygón létrejött, pusztán csak azért, mert részleteiben, a fizikai hordozójában nem pontosan olyan, mint az általunk ismert élet. Nekem ez kicsit merev, rugalmatlan hozzáállás lenne.