Mi az AI legnagyobb hiányossága?

> Az embereket […] az különbözteti meg leginkább a gépektől

Ilyenkor mindenki a klasszikus algoritmusokra gondol. Egy klasszikus program olyan szabályok mentén működik, amit a programozó belekódolt. Mondjuk Pistike ír egy sakkprogramot, akkor beleírja, hogy ha le lehet ütni a másik vezérét, akkor üsse le a program. Aztán ha Pistike kicsit jobban ért a sakkhoz, akkor ír egy kivételt, hogy kivéve akkor, ha utána az ellenfél le tudja a te vezéredet és még egy bástyát is. Aztán Pistikének másnap eszébe jut, hogy kellene még egy kivétel, ha le tudod ütni az ellenfél vezérét, mire az ellenfél le tudja ütni a vezéredet és a bástyádat, de te ezek után mattot tudsz adni, akkor mégis üsse le a program azt a vezért.

Egy ilyen program annyit fog tudni, mint amennyit a programozó tud, illetve amennyire a programozó kreatív volt. Itt maximum a nyers erőben tud a program felülkerekedni az emberen, pl. az ember maximum néhány tucat lehetséges lépés következményeit tudja végiggondolni, addig egy számítógép több millió lehetséges forgatókönyvet tud végigjátszani, és abból kiválasztani azt, ami a legjobb álláshoz vezet.

Az AI viszont más. Pont attól más, hogy az AI-ba semmiféle szabályt nem programoz be a programozó arról, hogy milyen helyzetben mit kell lépni. A programozó ír egy neurális hálót, amiben inputokat köt össze outputokkal (valahogy így: [link] ). Mondjuk az input lesz a sakktábla állása. Az output meg az, hogy melyik figurának és melyik mezőre kell lépnie a következő lépésben. Ezután mutat egy raklap profi játékot, hogy nagymesterek milyen szituációban mit léptek. Meg lehet spékelni azzal is, hogy olyan helyzeteket mutatunk, mikor egy adott állásnál az adott lépés nagyon rosszul sült el.

A program maga fogja kialakítani magában a szabályokat. Kvázi, mint a neuronoknál az input és az output közötti útvonalakat megerősíti vagy gyengíti. Minél több jó minőségű inputtal tanítják be, annál jobban fog tudni sakkozni. Ha 1 millió játékállást lapátoltál be neki, akkor adni fog egy adott állásra egy adott lépést. Ha további x millió játékállást is belapátolsz, akkor ugyanarra a játékállásra lehet egy másik lépést fog választani. Tanul. Sőt lehet tanítani az AI-t úgy is, hogy egy másik AI klónjával játszik. Meg vannak mindenféle más módszerek, de nem mennék bele részletesebben.

Az AI képes olyan szabályokat is fellelni, amit az ember aligha fog tudni szabályként megfogalmazni. „Ha a vezér itt van, a bástyám meg ott, és az ellenfél bástyái eltérő színű mezőn vannak, de nem egy sorban, és háromnál több gyalog áll a kiinduló pozícióban, de a az ellenfélnek megvan mindkét futója …, akkor…”. Ilyen szabályokat az ember nem fogalmaz meg. Az AI meg igen. Pont ez néha a gond, hogy nem tudjuk, hogy egy AI miért pont olyan döntést hozott, amit, így bár lehet, hogy adott területen jobb nálunk, nehezen tudunk mi emberek tanulni tőle. Illetve meg lehetne nézni, hogy az AI mi alapján döntött, csak az emberi gondolkodással értelmezhetetlen komplexitású, használhatatlan szabályrendszer lenne. Tehát az AI pontosan „tudja”, hogy mikor nem azt kell tenni, amit az emberek szabályként számon tartanak, sokszor ellentétben az emberekkel, akik nem mindig.

Az emberben is lehetnek a racionálisan tudott és megfogalmazható szabályoknál komplexebb döntési folyamatok. Ezt sokszor megérzésnek szoktuk hívni. De ez valójában nem érzés, hanem ugyanúgy a racionális gondolkodási folyamat része, csak éppen nem tudatos. Nota bene a pocsék sakkjátékosnak a megérzései is pocsékok, a nagyszerű sakkjátékosnak meg a megérzései is nagyszerűek.

Az AI attól erős, hogy képes olyan inputra is megfelelő outputot adni, amilyen inputtal még nem találkozott. Sőt képes – az emberhez hasonlóan – olyan inputra is megfelelőt adni, amivel még senki emberfia nem találkozott. Az AI képes messze jobb lenni valamiben, mint a programozója, sőt képes messze jobb lenni, mint az, aki az adott dologban a legjobb a világon. Lásd pl. az AlphaGo nevű program (AI), ami legyőzte a világ legjobbjának tartott gó játékost (I Szedol), de már van olyan jobb változata ennek is (AlphaZero), ami 100 játékból 100-szor győzi le az eredeti AlpaGot. Ráadásul az AlphaZero pusztán önmagával való játékokból tanult, egy fia ember játszotta gó meccset nem látott a tanulása során.

~ ~ ~

> Illetve sajàt gondolatai sem lesznek.

Most el lehet azon filozofálni, hogy az embernek vannak-e különb saját gondolatai. Hiszen az AI is az általa már „látottakból” tanul, meg az ember is. Az ember minden gondolata és döntése a jelenben fennálló helyzetből, meg a tapasztalatából, tudásából fakad.

De ha már az AlphaGot említettem, az egyik I Szedollal játszott meccsében volt az AlphaGonak egy szokatlan lépése. Egy jó játékos egy ennél látszólag jobb lépést lépett volna, nem volt pocsék lépés, de nem tűnt túl erős lépésnek. Aztán sok-sok lépéssel később a meccs kb. azon dőlt el, hogy azt a kőt az AlphaGo pont oda tette, ahova. Pedig az AlphaGo nem számolt ki ennyi lépést előre, nem innen „tudta”, hogy ez a lépés jó, hanem valami olyan mintázatra érzett rá, amire eddig még ember nem. Oké, egy AI-nak nincsenek gondolatai, csupán inputjai és outputjai, de az emberben mégis a gondolkodás és döntés élményét adja. Ha ezt értjük gondolatnak, akkor mi saját gondolat, ha nem az, amikor az AlphaGo olyan lépést tett, amit más nem tenne, és ennek kulcsszerepe volt abban, hogy megnyerje a meccset?

~ ~ ~

> Mi az AI legnagyobb hiányossága?

A nyilvánvaló hiányossága az, hogy csak egzakt értékkel leírható inputot és outputot tud adni. Bár ez talán kisebb gond, megfelelő módon a teljesen képlékeny és mérhetetlen fogalmakat is lehet számszerűsíteni, pl. a szépségnek ugyan nincs mérési módja, se mérőszáma, de egy kép szépségét azért lehet számszerűsíteni, ha megkérünk 100 embert, hogy 10-es skálán osztályozza, hogy szerinte mennyire szép mondjuk egy festmény.

Mivel az AI már ismert dolgokból képes tanulni, nem jól alkalmazható olyan területeken, ahol az ismert kimenetelű helyzetekből kevés van. Bizonyos esetekben ezt lehet szimulációkkal és hasonlókkal orvosolni, de bizonyos esetekben nem.

Illetve bizonyos problémák esetén a klasszikus, statisztikai összesítésre és hasonlókra épülő megoldások jobb minőségű outputot tudnak adni, ráadásul kevesebb számítási kapacitás árán, mint egy AI. Nehéz lenne konkrét, általános szempontot megfogalmazni, de tudjuk, hogy bizonyos területeken bizonyos dolgokban az AI eléggé gyatrán teljesít.

További hátrány – a fejlesztő részéről –, hogy nagyon nem mindegy, hogy mit választasz inputnak és outputnak. Mondjuk a sakk esetén mi az input? Az, hogy a 64 mezőn milyen figurák állnak (A1: üres, A2 világos bástya stb…)? Vagy az, hogy a figurák melyik mezőn állnak (világos bástya: A1, másik világos bástya: C7 stb…)? Vagy a meccs eddigi lépései (e4–c5, 2. Hf3–d6 stb…)? Nagyban függ az AI tanulásának gyorsasága, az AI outputjának minősége, az elérhető legjobb teljesítmény attól is, hogy milyen AI algoritmust használunk, milyen paraméterekkel, és azt kikísérletezni, hogy melyik fog az elvárt szinten teljesíteni, az időigényes tud lenni.

Persze èreztethet olyan hatàst mintha valóban gondolkodna, de az mèg mindig csak mintha. Viszont soha nem fogja azt mondani, hogy na most èn kitalàtam, hogy àtveszem a hatalmat vagy írtàsba kezdek, hacsak a programja nem tesz ilyet lehetõvè, de ott megintcsak tènyezõ az ember. De ez elèg sci-fi tèma😀. Meg ahoz sok mindennek össze kell jönnie, pl. gyàrak robotizàlàsa ès az ai programjànak sajàt maga àltal lehetsèges àtültetèse, alkatrèszek stb. De ilyenkor is az ember még mindig leàllíthatja ha nincs lehetõsège az Ai-nak ezt megakadàyozni.

Na jól elkanyarodtam, csak azèrt írtam le mert sokaknàl ez is tèma. Ennek viszont kb 0 a valószínūsège.

Miert gondolod hogy olyan bonyolult dolog lenne az ember. Sajat tudatunktol sem tudunk gyakorlatilag semmit csak misztifikaljuk. Hogyan tudnank miszteriumokra tamaszkodva messuemeno kovetkezteteseket levonni.

Az embert mindenki olyan okosnak tartja hogy a gepek sosem fogjak utoleri szellemi kepessegeit. Le merem fogadni, ha az emberiseg lrgokosabb 5%-a nem letezne, sosem jutottunk vola el pl a holdra.

Ne misztifikaljuk tul. A gepi intelligencia skalazhatonak tunik es evrolevre olyan megoldasokat tesz az asztalra ami korabban nemcsak lehetetlennek de hulyesegnek is tunt.

A gepi inteligenciat ezentulmenoen ovatosan hasonlitsuk egy emberhez. Gondoljatok a repulogepre. Termeszet alapjan mintaztuk, hogy tudjon repulni mint egy madar. Tud repulni? Sokkal jobban. Olyat epitunk amilyen celra eppen kell. Olyan mint egy madar? Hat korantsem.

Ne legyetek foldhozragadottak.

Az AI legnagyobb hiányossága, hogy nem létezik.

Majd ha létezni fog, akkor visszatérhetünk a kérdésre.

#7 Ami azt illeti, az AI egy létező dolog. Persze nem úgy kell elképzelni mint mondjuk HAL9000-t az Űrodüsszeiaból, vagy V.I.K.I-t az Én a robotból. Talán te sem veszed észre, de akár napi szinten lehet dolgod speciális célra kifejlesztett AI-okkal pl.:

Látsz egy hírdetést a Facebookon -> egy AI döntötte el, hogy az téged érdekelhet, mert a korodbeli, hozzád hasonló nemű, érdeklődésű embereket általában érdekli.

Keresési találatok a googleben -> Egy AI döntötte el, hogy ilyen találatokat dobjon neked az eddigi kereséseid, és kattintásaid alapján.

Gmail spamszűrő -> Az eddig a felhasználók által spamnek titulált levelek közös jellemzői alapján dönt egy AI, hogy mi számít spamnek.

A sort még lehetne folytatni, illetve ott van még a korábban említett alphaGo, alphaZero, vagy a Starcraft 2-re épített verziója az alphaStar. Üdv.

8

Tudom, hogy már vannak ezek a programok, de gondolom a kérdésben nem egy speciális AI, hanem egyetemes AI-ról szól a kérdés.

Egy önmagát tanító, fejlesztő, minden információt elérő "programról".

Nem biztos, hogy ez hiányosság, mert egy géptől azt várjuk el, hogy alkalmazza azokat a szabályokat. Minden adott helyzetben hozza meg a legjobb döntést.

Abból a szempontból lehet hátrány, hogy nem fog tudni önállóan továbbfejlődni, mert mindig a legjobb döntést hozza. Vagyis nem tud tévedni.

Én úgy látom, hogy az emberek a tévedéseik miatt tudnak fejlődni, mert kipróbálják a nem-legoptimálisabb utakat is, aminek a kimeneteléből tanulni tudnak.

Az evolúciót is a véletlen "hajtja", ha mindig tökéletes lenne a reprodukció, akkor még mindig egysejtűek lennénk.