A tudósok rendszerint miért nem tudtak megállni az új technológiák jó célra való kifejlesztéseinél?

Nézd, a világ megismerhető törvényszerűségek alapján működik, legalábbis eddig ez a tapasztalat, ennek ellentmondó tapasztalatok pedig nincsenek.

Egy "tudósnak" - bár amúgy nem szeretem ezt a szót, mert annyira pontatlan és pongyola, ha természettudományokról beszélünk, akkor inkább pontosítsunk, legyen fizikus, kémikus, biológus, stb. - az a dolga, hogy ezeket a törvényszerűségeket felismerje, a matematika nyelvén leírja, és megossza a világgal.

Aztán ezeket az ismereteket a gyakorlatban sok mindenre fel lehet használni.

(Meg olyan is előfordul, hogy nem lehet igazából semmi hasznos dologra felhasználni, de ebbe jobban ne menjünk bele)

A példádból kiindulva nukleáris fegyverek gyártására is fel lehet használni a tudást, ami természetesen nagyon kártékony, ha valahol bevetik - viszont erre csak kétszer volt példa a történelem során.

De ugyanakkor atomerőművek konstruálására is fel lehet használni a tudást, ami meg egy nagyon hasznos dolog, hiszen hihetetlenül sok szén elégetésétől kímélte meg a klímát az atomenergia.

De mondok mást: elektromosság.

Egy egész sor tudóst lehetne felemlíteni, Benjamin Franklintől kezdve, aki felfedezte magát a jelenséget, Voltán, Galvanin, Ohm-on, Teslán, Edisonon keresztül, akik ezen a területen kutattak és alkottak.

Lehet használni jól, pl. világításra, fűtésre.

Meg lehet használni rosszra, pl. sokkoló készítése, vagy kínzás elektromos árammal.

Nehogy már a felsorolt tudósok hibája legyen, hogy valaki rosszra használja.. ahogy az se a tudósok érdeme, ha jóra használják.

A tudomány sem nem jó, se nem rossz, mert az egyetlen célja a megismerés, a tudás bővítése.

#21-ből szemet szúrt nekem egy pont, ami szintén lényeges.

A tudós definíciója és annak képlékenysége.

"Régen" a tudós általában azt jelentette, aki egy bizonyos fizikai-kémai, matematikai szabály, törvény, jelenség létezésére rájött, azt formába öntötte.

Aztán abból fejlesztőmérnökök kidolgoztak gyakorlati alkalmazásokat.

Ma ez a kettő már eléggé összemosódik, lévén hogy nagyon sok tudományos áttörés olyanoktól jön, akik már a tervezett gyakorlati felhasználáshoz keresik a megoldásokat, azt lehetővé tevő eddig ismeretlen jelenségeket, törvényeket stb.

Amikor meg tényleg elméleti tudósok publikálnak valami új dolgot, sok-sok gyakorlati felhasználási fejlesztés indul belőle párhuzamosan.

És bizony ezek között lehet akármilyen.

És sokszor amúgy a kifejezetten fegyver irányú fejlesztések mellékterméke sok-sok nagyon fontos békés felhasználás.

Éppen ezért szerintem nem kéne ennyire negatívan nézni a tudományos fejlesztésre általánosságban.

Sokkal, de sokkal több a békés, hétköznapi életi haszna, mint a káros.

"Igen, de legelőször katonai célokra szokták a legújabb technológiákat kifejleszteni."

Ez azért így nem igaz.

Sőt, ma egyre kevésbé igaz. Éppen mert ma már a kutatás-fejlesztés töredéke megy csak államiban, a magáncégeknek sokkal nagyobb a tőkeereje. Ez egyben azt is jelenti, hogy a potenciálisan felhasználható újdonság nem államtitokként kezdi a karrierjét, hanem globálisan hozzáférhető publikációkban.

És bizony a piaci profitcélú fejlesztés ezekből szintén magánszférás, bizonyos specializálódástól ipari titokkal és-vagy szabadalommal védve a monopóliumot.

A mai katonai fejlesztéseknek gyakorlatilag világszerte megcsappant az anyagi forrása. Ezzel az alkalmas infrastruktúrája és szakember-parkja is a nem katonai, sima piaci profitorientált fejlesztésekhez képest.

Szóval ma egy újdonságnak sokkal nagyobb esélye van sima vevőpiaci, esetlegesen magán-űrszektori vagy technikai sport alkalmazásban karriert futni, mint haditechnikában.

Persze vannak kivételek, de semmiképp sem többségben.

"Igen viszont maga a hadiállapot nagyon komoly ösztönző tud lenni új technológiák kifejlesztésére."

Az igaz, csak ma ahol igazán a pénz van, ott nincs hadiállapot.

"Az I. és II. VH-ban például nagyon sok fejlesztés történt ami lehet, hogy a háborúk nélkül nem történt volna meg."

Sőt, utána a hideghábórú alatt is így volt.

A komplett űrtechnika tulajdonképpen katonai céloknak köszönhető.

De mondom, ma már ez nem így van. Simán mert az államoknak az ösztönzése és anyagi kerete is kisebb ilyen irányban.

Az Apollo-missziókba majdnem belehalt az USA államkassza, mégis végig tudták tolni sikeresen, köznépi támogatottsággal, pedig tényleg nem volt sok fontossága afelett, hogy meg kellett előzni a SzU-t.

Ma viszont kormányzati szinten fejek hullanak, ha egy vadászgép-fejlesztés túllépi a tervezett keretet.

Jó, akkor azt mondd meg, hol kellett volna megállni a "tudósoknak", bármit is jelentsen ez, hogy "tudósok".

Mert már a kőbaltával is meg lehetett ölni egy másik embert..