Miért jó az embernek, hogy két lábra állt az evolúció során?

Nézd, én történész voltam és bár érintőlegesen tanultam ezekről a korokról valamit, de valóban nem elég mélységben, mert ez egy külön szakma, ettől függetlenül érdekel minden kor, ami a történelemhez, illetve a múlthoz tartozik.

A tanulmány nemzetközi szaklapban jelent meg és tudomásom szerint eléggé elfogadott véleményt tartalmaz, most attól függetlenül, hogy amint írtam, nem emlékszem minden részletére, de annyira igen, hogy a lényege az volt, amit leírtam pár szóval, bár elismerem, nem túlságosan támasztottam alá írásomat.

Természetesen lehetséges, hogy nincs köze a párválasztásnak a két lábra álláshoz, de mégis inkább a szakértők véleményét akceptálom, akik minden bizonnyal több információval rendelkeznek, hogy milyen körülmények voltak, vagy lehettek az emberi kapcsolatokban cirka tíz, tizenötmillió évvel ezelőtt.

A saját véleményedhez ettől függetlenül jogod van, különösen ha értesz hozzá, mert akkor van elegendő ismereted véleményed hangoztatásához, javaslom írd meg közleményben a scientific american magazinban, ahol az említett tanulmány állításait megcáfolhatod.

@Kérdező

Az emberszerű lények közül nem az ember kezdte először használni a lábait járásra, hiszen már ma majmok soka is ezt teszi.

https://www.youtube.com/watch?v=pJom0P5yALQ

Ha megnézed, a kis bonobó kölyök teljesen természetes módon ösztönösen jár két lábon, és legfőképpen akkor, amikor mind a két keze foglalt valamivel. Ezt csak azért írom, hogy észrevegyük, az ember két lábra állása mindezek tükrében nem tűnik olyan misztikusnak, és inkább csak egyszerűen egy elvárható folytatása az egy az állatvilágban már amúgy is létező előzménynek.

A majmok soka egyszerűen csak szeret (látszólag) passzióból is két lábon járni, továbbá anatómiailag itt nem is egy nagy ugrásról van szó:

[link]

Evolúciósan alakulhatnak úgy dolgok, hogy egyszerűen valami úgy fejlődik, hogy azt pedig különösebben a környezeti adottságok nem is kényszerítik ki. Ma is jól lemérhető, hogy pl. a csimpánzoknál a bonobók többet járnak két lábon és ügyesebben is teszik ezt (az anatómiájuk is alkalmasabbá teszi őket a két lábon való járásra), vagyis a mai majmok között is látható, hogy van ez ügyben fejlődés, és ha nem lenne ember a Földön, akkor nyilván valamelyik új fajuknál, vagy fajaiknál ugyanúgy kialakulna az egyre hatékonyabb kétlábon járás. A szavannai csimpánzok, ill. ott ahol jellemzően ritkább az erdő, a csimpánzok is a sík terepen beszerzett élelemmel mindkét kezüket terhelik és két lábon futva igyekeznek biztonságos helyre jutni a gyümölcsökkel (ill. egymással is versenyeztek ilyenkor), vagyis egyértelműen többet állnak, futnak két lábon, mint az őserdei csimpánzok (12 millió évvel ezelőtt kezdtek kiszáradni az erdők Kelet-Afrikában a Nagy-Hasadékvölgy kialakulása miatt). De egyszerűen tényleg szeretnek is sokszor két lábon mászkálni, sőt, futni is, csak úgy (persze számos ok lehet, hogy nagyobbnak látszanak így, vagy tekintélyesebbnek, vagy egyszerűen érdekesebb kissé fentebbről tekinteni a világra).

[link]

Az orangutánok soka olyan helyen él, ahol nem túl bőséges a fán beszerezhető élelemmennyiség, ezért a vékonyabb ágakra is két lábon állva rendszeresen kimerészkednek. A lábuk is anatómiailag jobban hasonlít az emberére. Vagyis amikor kezdtek Kelet-Afrikában kiszáradni az erdők, a csimpánzszerű lények lábai hasonló módon alakulhattak.

[link]

Továbbá nem igaz, hogy az embernél alakult ki a már igazibbnak mondható két lábon járás. Már a majommal közös ősünk körüli időkből is találtatott olyan lény, amelyik jobban és többet járt két lábon, mint a mai majmok (a fentebb sorolt okokból kifolyólag), az Ardipithecus ramidus, és biztos, hogy nem ő volt az egyetlen (pl. valszeg az A. kadabba is), de fogunk másokat is bizonyára találni. Ám még régebbről is vannak lények, amik feltehetőleg jobban a kétlábas életmódra szakosodtak. A 7 millió éves Sahelanthropus tchadensis, vagy a hatmillió éves Orrorin tugenensis. Tehát messze nem különleges az ember ez ügyben se.

Ám az Ardipithecus két lábon járását más ok is erősen befolyásolhatta. 4-5 millió évvel ezelőtt a már "frissen" kialakult Nagy-Hasadékvölgy okán meredek sziklafalak alakultak ki ottanság, és az Ardipithecus félék azon a tájon is elterjedtek, ami azzal járt, hogy ezek a majomszerű lények sokszor mászhattak sziklafalakat:

[link]

Nyilvánvaló, hogy egy sziklafalakat mászó majomnak a lábai nagyon is emberszerűvé fognak alakulni.

A gravitációra vonatkozó kérdésedet nem értem... :(

@hollófernyiges

#8: "Igazából elég rejtélyes ügy, az azonnali haszon nem látszik kiegyensúlyozni az azonnali hátrányt."

Nem tudom mi a rejtélyes. Ennyi erővel miért nem rejtélyes az is, hogy a majmok soka is egész emberszerűen járkál két lábon? És ha nem az, akkor miért lenne rejtélyes egy olyan majom, ami még a mai legjobban kétlábon járónál is egy kicsit még jobban járna két lábon?

#8: "A hátrány az hogy sokkal lassúbbak lettünk (próbálj meg utolérni egy sokkal kisebb macskát) és amíg az anatómiai változások (csípő, lábcsontok, talp) le nem zajlottak, jóval ügyetlenebb lehetett."

Az ember hosszútáv futásban sokkal jobb mint a csimpánz, és sokkal energiagazdaságosabban is sétál, vagyis sokkal nagyobb területeket tud bejárni.

[link]

Ahogy olvashatod, az emberi járás a sík talajon sokkal energiagazdaságosabb, mint a csimpánzok négy végtagos járása. De szerintem ez még ránézésre is magától értetődő.

A csimpánz nem hinném, hogy gyorsabban (vagy sokkal gyorsabban) futna a talajon, mint egy sportos ember. Azok a csimpánzok, akik többet vándorolnak lényegesen többféle szerszámot használnak a helyhez jobban ragaszkodó hordákhoz képest.

[link]

A szavannán tehát ha nagyobb a vándorlási igény (márpedig igen), akkor a kezet egyre többet kell használni. A szavannai csimpánzok hordákba tömörülve sokkal pontosabban és célzottabban használják a köveket és faágakat dobáláskor a ragadozók elűzésére, vagyis már náluk is észrevehető, hogy egy kisebb szavannai életmód is máris kikényszerítette a kéz precízebb és nagyobb mértékű használatát. A két lábra állás további előnyeit az előző megjegyzéseimben soroltam.

#8: "Az akkori eszközök (Austalopithecusokról beszélünk) pedig még csak éppencsak megkocogtatott kavicsok voltak, az a vadászatban nem segített sokkal jobban mint egy kő, amit eldobsz."

Nem a vadászatban, hanem az elejtett vad gyors feldolgozásában, de ennél sokkal többet jelentett az, hogy az Australopithecus feltehetőleg dögöt is fogyasztott, és az éles eszközökkel olyan állatok húsához jutott, amihez eleinte soha. A nagyon vastag bőrű elhullott lények bőrének felszabdalása...stbstb. Ez bizony nagyon komoly előny. A nagy testű állatok súlyos tetemének biztonságos helyre húzásában és elrejtésében is egyre nagyobb szerepe lett az erősödő lábnak és a kétlábas járásnak.

[link]

#8: " És egyetlen más szavannai állat sem választotta ezt az utat."

Ugye nem hiszed azt, hogy pusztán egy vérvonal létezett, amiből a mai ember kialakult. Nem. Rengeteg féle majomszerű lény választotta ezt az utat, csak mára az ember maradt meg egyedül, de ha az kihalna, nyilván a mai majmok több új faja ugyanezt az utat választaná.

#8: "Őszintén szólva nekem a vízimajomelmélet még rokonszenvesebb is, az egyszerre, csomagban magyarázza több rejtélyes tulajdonságunkat (két lávon járás csupaszság, verejtékmirigyek)"

Egyik sem rejtélyes szvsz., de az már egy kicsit igen, hogy a vízimajom elmélet hogyan magyarázza az emberi láb hosszabbodását és megnövekedését, amikor minden semi-aquatic lény lába rövidült az evolúció során és nemhogy bármelyik is elvesztette volna a szőrét, de inkább tömöttebbé vált, és vízállóvá. Mondd, te láttál már fókát, és annak a lábait? A vízhez egyre jobban alkalmazkodó lényeknek még a nemi szerveik is a testbe kezdenek visszahúzódni. Verejtékmirigyek? Még a ló is izzad, sőt, a majom is, azon a részein, ahol nincs szőre, de még a kutya is, pl. a tappancsain. És ha figyelembe vesszük, a legtöbb fulladásos halál a gyermekek körében következik be, és az embernél alig van rosszabb úszó... ööö... mit is találunk logikusnak a vízimajom elméletben? Főleg, hogy egy deka ilyen lelet nincs?

#4: "Meg a vízimajom elmélet is ad egyéb okokat."

A vízimajomelmélet igen kevéssé komolyan vehető, és inkább áltudománynak minősíthető.

#19: "de az emberszabásúaknál nem, a majmoknál is csak azért nincs ebből probléma, mert az ivadék sokkal fejlettebben jön világra, köszönhetően annak, hogy a testi átalakulás messze nem olyan mértékű, mint a homo sapiensnél"

Hát, a csimpánzoknál is már elhúzódik a kölyöknevelés hossza, és bizony náluk is van már olykor-olykor szülésnél komplikáció, ám azok az emberi problémák, amikről beszélsz szüléskor, már nyilván nem lehettek olyan nagyok, hiszen mire tökéletesen kétlábon kezdett járni az ember, addigra már bőven megengedhette magának a születés körüli nehézségeket, hiszen addigra már fejlett fegyverekkel rendelkezett és magas szintű csoportos szervezettséggel. Nem hinném tehát én se, hogy a kétlábra állás folyamata közben az általad emlegetett dolgok komolyabb fennakadást okoztak volna.

Ugyanakkor a kétlábra állást elősegíthette a C. Owen Lovejoy által vázolt viselkedésmodell is, ami végül is szintén oda lyukad ki, hogy a majomszerűség a két kezét sokkal többet használta amiatt, hogy monogámmá kezdett válni, vagyis elkezdett jobban gondoskodni a nőstényéről és a kölykéről (akik a többi állathoz képest egy ideig kissé magatehetetlenebbek voltak már 6-7 millió éve is), így több élelmet kellett leszállítania, mint magának, amihez elengedhetetlenül szükség volt a két kezét sokkal többet használni, és így persze egyre inkább két lábon kellett közlekednie. Talán erre gondolhattál, nem?

[link] (Provisioning model)

Az az igazság, hogy a két lábra való állás rengeteg előnnyel jár (egyre jobban kiszáradó erdőben, sziklás környezetben és utána a szavannásodás tükrében), és még ha nem is tudjuk pontosan, hogy mi volt az ügymenet, de a dolog adja magát.

@hollófernyiges

Na, kissé pontosítva...

#8: "A hátrány az hogy sokkal lassúbbak lettünk (próbálj meg utolérni egy sokkal kisebb macskát) és amíg az anatómiai változások (csípő, lábcsontok, talp) le nem zajlottak, jóval ügyetlenebb lehetett."

Rövid keresés után ezt találtam a csimpánz futóképességéről.

[link]

~40 km/h sebesség a a legnagyobb, amit eddig mértek csimpánznál (nyilván hímről van szó), és ennyit sportos, gyakorlott futó férfi is tud produkálni (a leggyorsabban futó ember olyan 45 km/h sebességet ért el, de a profik átlagban 42-44 km/h-t érnek el sprintelve), vagyis az emberkialakulás és kétlábra emelkedés közben nagyon nem eshetett vissza a futóteljesítményünk, ellenben drámaian nőtt a kitartásunk, mind gyaloglás (plusz. nőtt a teherhordó képességünk is), mint futás tekintetében, ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy kezdetben a vérvonalunkban szereplő majomszerűségek jobb futásteljesítményt mutathattak fel, mint a mai ember, és amikorra már a valódi kétlábon járás komolyabban kialakult, egyszerűen már nem volt szükség olyan gyors futásra se, mivel az ember addigra már könnyedén meg tudta védeni magát populációs léptékben fejlett fegyverekkel, és a vadászatnál is ekkora már a futásteljesítmény (már a sprintet tekintve) nem volt annyira mérvadó (stratégia, becserkészés, csapdák, távolról történő sebesítés...stb).

Na, még a vízimajomelméletre: [link]

Hát itt számos valótlanság szerepel (pl. több főemlős van, amelyik víz alatt úszik, sőt, táplálkozik is, és az sem igaz, hogy a csimpánzok ne lennének képesek pont ugyanúgy megtanulni úszni, mint az ember, és ők is képesek simán víz alá meríteni a fejüket ilyen tanulási szakasz után, vagyis igenis tudják szabályozni a légzésüket... pontosabban az összes érv úgy rossz, ahogy van, és egyszerűen ujjból szopottnak tűnik mindegyik).

De a legnevetségesebb érvek egyike az, hogy a vízimajomelmélet a bizonyíték háztartásába emeli a „kacsalábú agaiumbuk”-kokat... :D

[link]

[link]

Tehát rövidült a vízi életre egyre jobban szakosodó agaiumbu ember combja. Vékonyodott a lábszáruk, és egyáltalán a lábhossz csökkent. Pontosan az történt velük is, mint pl. a fóka egykor hosszú lábával, és ami így éppen hogy egyáltalán nem kedvez a kétlábú járás kialakulásnak. Megtudhatjuk, hogy a lábukat a szárazföldön már bizonytalanul használták, és némelyiküknek vérzett is a lába, ha túl sokat mászkált a szárazföldön, viszont a magyar wiki nagy zárható orról szóló beszámolóját sehol se látom ezekben megismételni, így ezt az infót én inkább a legendagyártás témakörbe sorolnám.