Miért jó az embernek, hogy két lábra állt az evolúció során?

Van olyan eszközhasználó tevékenység is, amit ülve is lehet végezni, de az összes sport erőteljesen igényli a karok és a lábak összhangját, különösen a küzdősportok, a cselgáncs, az ökölvívás, vagy a párbajtőr, vagyis a vívás.

A lábtechnika elengedhetetlen a győzelemhez, még a bunkónál is, főleg ha az ellenfél is felragadott egy husángot, amit könnyen megtehetett, ha már a szeme előtt volt az ötletadó példa.

Az ember többnyire egész testével használja az eszközöket, sőt, még az állatok is, amelyek egyáltalán képesek erre.

Az eszközkészítés, vagy a finom mozdulatokat igénylő eszközhasználat már biztosan egy későbbi tevékenység, kezdetben nem lehetett jelen.

Egyébként olyan irányba viszed a kérdést, amit nem lehet egzakt módon megválaszolni, mert csak logikusan következtetni tudunk, de ha nem ismerünk minden körülményt, esetleg tévedhetünk.

A kérdésre válaszolva a két lábon járás nem feltétlenül volt minden téren jó az emberiségnek, sőt, komoly hátrányokkal is járt.

Animációs filmeken látható nagyjából a testi átalakulás, amikor a négylábú emberős felegyenesedik és modern emberré változik, lejátszva sok millió évet pár másodperc alatt, de ennek megvoltak a hátrányai, veszélyei, amik a kihalás szélére sodorták a fajt-

A nők teste olyan módon alakult át, hogy igazán életképes utódot képtelenek világra hozni, a medence beszűkült, így valójában koraszülöttnek tekinthető minden gyermek, legalább is az állatvilághoz képest, mert az ember gyermeke hónapokig magatehetetlen, biztosan elpusztulna fejlett ivadékgondozás nélkül.

Lábra állni is csak sokára tud, menni meg tíz, tizenkét hónap múlva, holott egyes növényevő emlősök ezt rögtön a születés után megteszik, akár fél óra múlva is, ha a születés traumájából magához térnek, annyira jól fejlettek világrajövetelük pillanatában, ám a felegyenesedett járás következtében átalakult női test nem tud ilyen fejlettségű utódot már kihordani, amit ráadásul mindenhová hurcolni kell, kézben tartva, akár menet közben is.

Az ivadék gondozása az anyát annyira lefoglalja még ma is az első hónapokban, hogy képtelen magáról gondoskodni, ezért alakult ki a párválasztás, vagy a család, mert a férfi nélkül elpusztult volna minden anya és gyermek, illetve ahol ez nem történt meg, ahol a hím magára hagyta a nőstényt, ott valószínűleg el is pusztult.

Ez is lényeges eleme az evolúciós nyomásnak, a szocializálódás és ami ezzel járt, mert nem vizsgálhatunk egy-egy dolgot kiragadva az összefüggésekből, mindennek több összefüggése van más tényezőkkel, amik végül a kialakult végeredményt adták, tehát eleve több dolgot kell figyelembe venni.

Mellesleg az emberré válás folyamatában nem csupán az eszközhasználat szerepel, nagy jelentőségű lehetett a kommunikáció fejlődése, a beszéd kialakulása, hiszen bármilyen tapasztalat megosztására való képesség hozza magával a közvetlen tanítás lehetőségét és az artikulált hangkibocsátás lehetősége egy mutáció következménye, amint a lágy szájpad elkezdett elválni a gégefőtől.

Az értelmesebb állatok is tudnak eszközt használni, de csak egyesek, arra képtelenek, hogy ilyen jellegű tapasztalatot átadjanak. Egyes kutyák ki tudják nyitni az ajtót a kilinccsel, mert megfigyelték az emberektől, de csak kevesen ilyen okosak, vagy figyelmesek és nem tudják a többinek ezt megtanítani, hogy egy példát mondjak, de mondhatnék egyebeket is, mindenki tud ilyenekről.

A két lábon járás csak egy esemény, ami más körülményekhez csatlakozott, vagy indított el változásokat, de hasonló fontos dolgoknak kellett történnie, hogy kiemelkedjünk az állatvilágból, ez csak egy közülük.

Nem, tényleg nem lehet így megválaszolni. Azért az sem teljesen igaz, hogy a szülés után ne tudna magáról gondoskodni az anya, hiszen van ideje felkészülni, beindul a fészekrakó ösztön, helyet keres, raktároz, ha nincs komplikáció a szülést követő egy órán belül lábra áll és gondoskodik magáról és az utódjáról, akár egyedül is, de mivel közösségben él segítségére lehet az apán kívül bárki más is. Szóval csak emiatt azért túlzás lenne azt állítani, hogy életképtelenné válik. Nem tudom miből jött ez az elképzelés, hogy emiatt lett volna szükséges a párválasztás, ha jól tudom a kétlábra állás előtt is csordákban éltek, más kultúrákban is jellemző, hogy az utódot együtt gondozzák mindahányan vannak.

Úgy látszik elég sok különböző tényezőnek kellett összeállnia, hogy így sikerüljünk. Azért is kérdeztem, milyen összefüggés van az eszközhasználat és az értelmi fejlődés között, valahol pl. azt találtam, hogy az ilyen együtt végzett munkák segítették elő a kommunikációt, mivel minél részletesebb, összetettebb eszközre volt szükség, annál pontosabban kellett megfogalmazni kinek mi a feladata mivel. Úgyhogy ezt nem egy másik, független tényezőnek látom. Ez a vizimajom dolog tényleg jobb magyarázatnak tűnik, de akkor is furcsa...

# 19!

Nagyon régen olvastam erről egy tanulmányt, már nem emlékszem teljes részletességgel rá sajnos és beismerem, nem elég jól fogalmaztam.

A mai korban az első két-három hónap főleg idegileg teszi taccsra a kismamákat, a kialvatlansággal, mert a gyakori szoptatás miatt lehetetlenné válik huzamosabb időre a folyamatos alvás, de a gyes és a sarki bevásárlási lehetőség hiányában a prehistorikus korokban minden falatért keményen meg kellett dolgozni és egy frissen szült nő erre képtelen volt.

A horda, vagy az állatoknál a falka ad egyfajta védettséget, de a tagjai ellátását már nem biztosította, így a párválasztás valószínűleg igenis szükséges volt, bár az állatvilágban létezik, mondjuk a farkasoknál hasonló, nyilván részben hasonló okokból, de az emberszabásúaknál nem, a majmoknál is csak azért nincs ebből probléma, mert az ivadék sokkal fejlettebben jön világra, köszönhetően annak, hogy a testi átalakulás messze nem olyan mértékű, mint a homo sapiensnél, megfigyelhető amint egészen kis majomcsemete képes arra, hogy az anyja bundájába kapaszkodjon, amíg az fáról fára ugrál, tehermentesítve azt különféle tevékenységek végzésére.

Az emberi szocializációhoz mindenképpen hozzá kellett ennek járulnia, mert nem ragaszkodom a párválasztás ehhez kötéséhez, annyira nem értek ehhez, de valami ilyesmi dereng abból a tanulmányból, amit említettem, lehet, hogy van benne valami, lehet, hogy nincs.

A továbbiakban nagyjából egyetértek és összefoglalva az eddigieket:

Az erdős, fás területek csökkenése miatt kényszerűségből kellett lejönnie őseinkről a fáról, nyilván azokon a területeken, ahol azok jelentősen lecsökkentek, mert ahol volt fa, ott minek jöttek volna le, ha egyszer jó volt ott nekik, azok nem is álltak két lábra, aztán különféle hatásai voltak ennek, amik egyrészt jártak előnyökkel, főleg egy idő után, másrészt olyan hátrányokkal, amit sikerült kompenzálni, akár valamilyen változással, vagy szerencse folytán, vagy a fene tudja miképpen, de az is különféle folyamatokat indíthatott el, vagy párosulva más tényezőkkel elindította az emberré válást.

Azt a leletekből elég jól meg lehet ismerni, hogy mi történt, de azt, hogy pontosan miért, csak találgathatjuk elméleteket felállítva, mert túl sok az ismeretlen tényező, illetve az ismertek egymásra hatását sem lehet kellőképpen egymáshoz viszonyítani, bár természetesen akinek ez a szakterülete, az jobban képen lehet.