Az evolúció során hogyan jutottunk el a replikátortól a halakig?

Elég sok minden történt. Először is a replikátorok megjelenésével még az élet nem jelent meg. Az első replikátorok valószínűleg RNS(-szerű) molekulák lehettek, de nagy valószínűséggel nem DNS. Ez az RNS-világ hipotézis. Az RNS fontos funkciója volt az információ tárolása és örökítése (ez volt lényegében a "csíravonal"). Ezt a feladatot látta el az információs szál, amely templátként is szolgált. Replikációkor a komplementer szál -leválás után- feltekeredett (enzimszál) és ribozimként (RNS-enzim) funkcionált.

Majd jött a sejt kialakulása (élet keletkezése). Az RNS-genom feltekeredett és ezáltal "stabilizálódott", hiszen kettős szállá csavarodott fel. Innen másolássál keletkezett az enzimszál, mely ribozim lett. A ribozimek pedig már tudták katalizálni az RNS-genom replikációját. Szóval egy ciklus alakult ki. Nagyon fontos, hogy ez az egész már egy lipidmembránba zárva történt, ami megvédte a rendszert a káros hatásoktól, így az membránnal rendelkező kis koacervátumok nagyobb eséllyel terjedtek el.

Ezután jött az RNS-fehérje világ, magyarul a transzláció kialakulása. Az RNS-genomról másolódó szálból nem lett enzimszál, hanem transzláció során egyszerű fehérjék keletkeztek. Ennek a folyamata szinte teljesen ismeretlen egyelőre(!).

Következő fontos lépés a DNS-RNS-fehérje-világ. A genom funkcióját az ismert dezoxiribonukleinsav vette át, aki mai napig a rocksztár. Szinten nem ismeretes, hogy pontosan hogyan, de azt tudjuk, hogy teljesen "indokolt" volt a folyamat, mivel a DNS kettős szála sokkalta stabilabb, mint az RNS-é. Lényegében itt beszélhetünk a génekről is, akik szintén a mai napig a legfontosabb replikátorok (azért elképesztő, hogy ennyi ideje ennyire sikeresek).

Majd jött a demokrácia bölcsője; a kromoszóma. Ugyanis a sejtben egyes gének gyorsabban másolódtak, mint a többiek (redundancia), ami sejten belüli konfliktushoz vezetett. Így azonban kiszorítottak más géneket, ami a géndiverzitás veszélyes csökkenéséhez vezettek. Másik probléma lehetett, hogy osztódáskor nem minden génből kapott feltétlenül az utódsejt. A kromoszómába kapcsolt gének kiküszöbölték a problémát, hiszen nagyban megkönnyítették az elosztást és szinkronizálták a replikációt. (Ezt én úgy képzelem el, mint mikor gyerekkoromban kaptunk a tesómmal egy csomag gumicukrot. Mivel nagyon rendes gyerekek voltunk, mielőtt megettük fajták szerint szétosztottuk, majd megfeleztük. Bár a gumicukrok sajnos nem replikálódtak :( ...)

*Megjegyzés: a kromoszómába kapcsolódás előbb történt, mint a fehérjetranszláció, csak már nincs kedvem kijavítani, bocsi.

Következő fontos lépés az eukarióta sejt megjelenése. Először is a kompartmentalizáció (sejthártya megnövekedése, betűrődése stb.). Majd egy anaerob heterotróf prokarióta endocitózisa, amit nem zabált meg a sejtünk, hanem szimbioózisra lépett vele (ENDOSZIMBIÓZIS). Nyilván az idők során nagyon leegyszerűsödött a baci, a genom is redukálódott, míg mitokondrium lett belőle.

SZEX (A diploid genomok újrakeverése). Nem részletezném nagyon, eukariótáknál van jelen és a rekombináció által igencsak képes növelni a populáció genetikai diverzitását ez a kellemes folyamat, melynek formái a kopuláció, konjugáció és a gamétás módszer. Tehát sok előnye van az aszexualitással szemben.

Ezután jött a plasztisz (szintén endoszibiózis), de őt most ejteném, ugyanis nem tudok fotoszintetizáló halról.

Többsejtűség (multicelluláris organizmus). A sejtek összekapcsolódtak. Ennek fő oka valószínűleg a ragadozókkal való koevolúció (fegyverkezési verseny) lehetett az eredménye, azonban más hajtóerőket is feltételeznek. Viszont a ragadozós teóriát konkrét kísérletek támogatják. Rendkívül fontos következménye a sejtek differenciálódása, azaz a munkamegosztás kezdete. Ez arra is elősegítette, hogy szorosabb legyen az integráció. Egyébként ez jelenleg egy erősen kutatott, nagyon érdekes része a biológiának.

Neuronálisan irányított élőlény. Idáig kémiai szabályzás volt (hormonok), melyet kiegészített az idegrendszer (neuroendokrin rendszer). Előnyei szinte végtelenek (lényegében ez vezetett az emberi kultúrához is). Fő előnye a gyors és rövid ideig tartó reagálás a környezet ingereire. Halacskáknál már az asszociatív tanulás is megfigyelhető, meg még sok más csemege. Itt is fontos lehetett a koevolúcós versengés, melybe az érzékszervek evolúciója is értendő.

Adaptív immunrendszer, mely (tudtommal) pont az állkapcsosoknál jelenik meg (azaz a halaknál). Ha nem gond, most nem írnám le a lényegét, neten szépen megvan. Max annyi érdekesség, hogy egy ehhez hasonló védekező mechanizmus, a CRISPR/Cas9 rendszer már sokkal korábban megjelent (persze az nem adaptív immunrendszer).

Ezután minden ment a maga medrében, szépen. Egyébként a következő fontos újítás az euszocialitás megjelenése volt, amit azonban nem a halak dobtak be.

Remélem tudtam segíteni, ha valami nem érthető, írj bátran.

Még annyi kiegészítés (pontosítás), hogy a sorrend nem biztos, hogy ez. Különös tekintettel a heterotróf/autotróf kérdésnél (több teóriát olvastam). Először anaerob kemotróf baktériumok voltak, melyek nem növények, s nem is állatok. Az ezeket követő cianobaktériumok oxigént termeltek, mely kicsinálta az előbb említett anaerobok jelentős hányadát, mivel rájuk nézve az oxigén halálos méreg (volt). Mindezek után jöhettek a "klasszkius" heterotrófok, akik immáron szerves forrásból fedezhették szénigényüket. Ennek alternatívájaként olvastam, hogy az is lehetett, hogy a heterotrófok a fotoautotrófok előtt jelentek meg, mivel az ősóceánban számos szerves molekula (pl. szénhidrátok) volt, melyeket felhasználtak. Azonban ezek elfogytak, így... 1. kipusztultak, majd az autotrófok után másodlagosan ismét megjelentek 2. néhányan átvészelték, majd "felvirágoztak" újra

Személy szerint az utóbbit igen valószínűtlennek tartom, mert a két esemény között elég sok idő telt el, így nem gondolom, hogy lett volna annyi "cukor", hogy egy szaporodóképes populáció evolválódhasson. Amúgy egyáltalán nem vagyok szakértője a témának, szóval lehet, hogy már igazságot tettek, csak én nem tudom.

Örülök, hogy tudtam segíteni. Bocsi a bonyolult megfogalmazásért és a helyesírási hibákért.

1. A természetes (és bármilyen) szelekció csak egy mechanizmusa az evolúciónak. Vannak kifejezetten szelekció-mentes folyamatok, melyeket neutrális evolúciónak nevezünk. Egyes kutatók szerint a földi élet evolúciója során kifejezetten ezek a neutrális mintázatok domináltak (ez az evolúció neutrális elmélete). Darwin korában valóban a szelekcióval definiálták az evolúciót, azonban ez mára teljesen alaptalan. Az evolúció modern, hivatalos definíciója az alábbi: az evolúció az öröklődő tulajdonságok populáción belüli gyakoriságának megváltozása. Ebből a megfogalmazásból jól látszódik, hogy nem szükséges szelekció a gyakoriságváltozáshoz. Gondolj bele. Van egy populációm, azon belül egy egyedem, akire rádől egy fa mielőtt még szaporodhatna. Közérthető okok miatt az ő genetikai állománya kiesik a populációéból, aminek így genetikai összetétele megváltozott. Szó sincs szelekció. (Példám természetesen sematikus. A véletlen folyamatokat, melyek megváltoztatják a populáció genetikai összetételét genetikai sodródásnak nevezzük). Összefoglalva, ahhoz, hogy valami evolválódjon (tehát evolúcióra képes legyen) három dolognak kell teljesülni. Exponenciális(!!!) szaporodásra való képesség, öröklődés és (öröklődő) változások.

2. Nagyon jó, hogy elolvastad, alapmű ;) Itt már kicsit szubjektívebb a téma. Én nem tartom fontosnak (ma) a szelekciók nagyon szigorú szétválasztását. Egyik volt tanárom szerint már a természetes és a mesterséges szelekciót sem érdemes elkülöníteni (ezt kicsit túlzásnak tartom azért). Nyugodtan mondhatjuk a szexuális szelekciót a természetes szelekció egyik formájának (részhalmaza lényegében). Az a fontos, hogy minden szelekciónál a gének terjednek. Ennél sokkal vitatottabb pl. a csoportszelekció kérdése. Talán azért különlegesebb a nemi kiválasztódás, mert ott az "egyedek válogatnak egymás között", azonban ezt nem tartom "hú de nagy dolognak", mivel a modern biológia szerint az élőlény társai is az élőlény (biotikus) környezeti tényezőinek tekinthetjük.

3. Az életnek nincs általánosan elfogadott egységes definíciója. Azonban az általad említett kritériumok történetesen léteznek. Életkritériumoknak nevezik őket és Gánti Tibor alkotta meg őket. Két csoportjuk van. Az első az abszolút életkritériumok, melyek ahhoz szükségesek, hogy az adott egyed "adott pillanatban" képes legyen élni. Magyarul ha ezeknek megfelel valami, akkor tudományos értelemben mondhatjuk, hogy az a valami él. Az alábbiak az abszolút életkritériumok: a) inherens legyen a rendszer. Jelentése, hogy olyan belső összetettséggel rendelkezzen, mely "képessé" teszi arra, hogy igaz legyen rá "az egész több, mint részeinek összessége" elv. Úgy is felfoghatod, hogy a mitokondrium, sejtmag, ostor külön-külön nem élnek, de együtt egy élőlényt alkotnak. b) folytasson anyagcserét. A környezetből anyagokat vesz fel, melyeket saját maga fenntartása érdekében folyamatosan átalakít, majd esetlegesen lead (az általad említett vírus kérdésnek az a problémája, hogy önálló(!) anyagcserére képtelenek). c) homeosztázis: belső állandóság. Gondolj arra, hogy pl a szervezet pH-ja is csak bizonyos (nagyon szűk) keretek között mozoghat, ha nem akarsz meghalni. d) az élő rendszer hordozzon információt hordozzon: enélkül érthető módon teljesen értelmetlen az egész. A másik nagy csoport a potenciális életkritériumok, melyek a élet hosszú távú létezéséhez nélkülözhetetlenek. a) növekedés és szaporodás. Ezek nélkül ugye nem sokáig jutnánk :) b) öröklődő változások megélte (evolúcióképesség) c) halandóság. Érdemes megemlíteni -a szintén Gánti által kidolgozott- Kemoton modellt, mely az élet minimálrendszere. Három alrendszere van. Egy membrán, mely elhatárolja, de összeköti az élőlényt környezetével. Anyagcsere-alrendszer, mely másolja az információs alrendszert és molekulákat (pl. a membrán molekuláit) állítja elő. És az információs alrendszer, mely az anyagcsere működéséhez szükséges információkat tartalmazza.

4. A LUCA (Last Universal Common Ancester) nem minden élőlény közös őse, hanem minden ma(!) élő élőlény utolsó egységes közös őse. Minden élőlény közös őse (LUCA őse IS természetesen) sokkalta régebben élt. Ha tudnám, hogy hova lehet beilleszteni a LUCA nevű valamit, az általam leírtakba, akkor nagyon boldog lennék. Bölcs Wikipedia szerint kb. 3,8-3,5 milliárd éve jelent meg, ami háromszázmillió éves intervallum. Ez a földi élet megjelenése és stabil elterjedése közé tehető. Hogy milyen is volt, arról tényleg csak halvány elképzelések vannak. Könnyen lehet, hogy LUCA nem is egy faj volt.

Az itt olvasható kimerítő információk mellé tennék egy kis kiegészítőt, inkább csak arra mutatva, hogy a korai időkben egészen meglepő, más megoldások is számba jöhettek.

Érdekes, hogy több irányból is lehet közelíteni egy olyan rendszer felé, amely már az evolvabilitásra képes, vagyis első replikátorokként nem feltétlenül a nukleinsavak jönnek számításba. Nagyon primitív ilyesmi rendszer kialakulhat tisztán fehérjealapú rendszer önreprodukciója alapján is. Ez azt jelenti, hogy nincs szükség előbb léteznie nukleinsavnak ahhoz, hogy már fehérjerendszerek fejlődjenek, és a két rendszer csak később találkozhatott, majd az evolválás során a fehérjék saját alakulási képességeiket felejtve, gyakorlatilag nagy részben ráhagyatkoztak a nukleinsavak működésére. Ezzel is feloldhatóvá válik ez ügyben a klasszikus tyúk-tojás probléma. Szathmáry Eörs ez ügyben előrébb lépett:

[link]

[link]

Azonban alakul az RNS és DNS világ más látásmódja is. Roppant érdekes elképzelésnek tűnik, hogy talán kezdetben nem is volt olyan, hogy keletkező külön RNS és később DNS, hanem a két típus nukleotidjai spontán keletkeztek és ezek hibrid módon is képesek összekapcsolódni, ami lényegesen leegyszerűsítené a kialakulás menetét, azzal szemben, hogy a két út külön formálódott, hiszen ez a struktúra kapásból feleslegessé tenné a speciális enzimek szükségességét, így ezzel az egy másik tyúk-tojás probléma is feloldhatóvá válik. A hibrid formáció gyengébb teljesítményű volt, és a kezdeti evolválás később tisztult le két külön rendszerre, amivel az evolválódás teljesítménye szinte "ugrásszerűen" megnőtt.

A hibrid üzemmód lehetségessége már bizonyított: [link]

A DNS spontán kialakulásának lehetőségére irányuló kutatások ígéretesek (pl.):

[link]

[link]

Itt olvashatjuk, hogy hibridvírust találtak, vagyis olyat, ahol a DNS tartalmazott RNS gént is. Ha az elsőként felemlegetett kvázi evolvabilis fehérjerendszerre gondolunk, amely az RNS-DNS világtól függetlenül működik, akkor innen már csak egy ugrás a két külön rendszer találkozása. A két rendszer idővel úgy összecsiszolódik, hogy külön külön már egymás nélkül nem is tudnak létezni, és kiszorul itt is az élet színpadáról a külön működő fehérjealapú és RNS-DNS világ is, vagyis ezeknek mostanra nem véletlenül semmi nyoma nem maradt az életet működtető rendszerekben, pontosabban azért nyomok igen.

A fehérje-világra még nincs in vitro kísérletes visszaigazolás (tudtommal), azonban manapság a prionról (ami fehérjetermészetű) már tudni véljük, hogy kvázi evolválódik nukleinsav nélkül, vagyis képes változni, alkalmazkodni, sőt képesek átjutni az egyik fajból a másikba is.

[link]

[link]

Mellesleg a magyar wiki erről még nem tud, és a priont még nem evolvabilisként mutatja be.

Fontos azt is tudnunk, hogy előfordulhat, nem lehetettek a bonyolultságuk okán az első replikációs felületek a nukleinsavak, de ez igaz még talán a korábban emlegetett autonóm fehérjerendszerekre is, ám találtatott ennél egyszerűbb replikációs felület is. Pl. agyagásvány felszínen nukleotidok is és aminosavak is könnyebben polimerizálódnak.

„Cairns-Smith szerint az agyagásvány kristályai vonzó lehetőséget kínálnak. Kevésbé sérülékenyek a nukleinsavaknál, és úgy ahogy a kristályok is, replikálhatók. Az egyenetlenül az agyagrészecskék közé szivárgó fémionok mintáiba elvben kódolható az információ, és reprodukálódhat is, ahogy a kristály rétegről rétegre növekszik... Az evolúcióhoz szükséges alapvető tulajdonságok – replikáció, variáció és szelekció – kivétel nélkül megjelenhetnek az agyagkristályban. Ha a kristály evolúciója már járni kezdte a maga útját, a szín készen fogadja a következő szereplőket: a szerves molekulákat. Ezeket kezdetben talán az agyagkristályok készítették a saját céljukra, például a replikáció gyorsítására, a kristályfelületek összeragasztására vagy tetszőleges másodlagos feladatokra” – Paul Davies

De mindez még kevésbé fontossá teszi a lipidmembránok kezdeti szükségésszerűségét is, mert megfelelő, pozitív töltéssel borított ásványi felszínek (mint például a pirité vagy a pozitív ionokkal borított agyagásványé) a biokémiai reakciókat ugyanúgy "mélyedésekben, lyukakban"-ban egy apró térbe sűrítve határoltan működtethette. Az ásványi felszín egyértelműen helyettesíti a sejtmembrán összefogó szerepét, és ahol már vegykonyha fortyog. Pl. az ATP keletkezése történetesen nem feltétlenül egy boszorkányság, és keletkezhet akár UTP, GTP is könnyedén, amik szintén helyettesíthetik az ATP szerepét így úgy (és mennyi minden lehet még, amiről nem tudunk). Beszélhetünk a tioészter világról, ahol pl. a metil-tioacetát (egy tioészter) a prebiotikus pizzán is kialakulhatott, és ami sok tekintetben elődje lehetett az ATP-nek...stbstb.

Tehát láthatjuk, hogy kezdetben rengeteg más katalitikus is replikációs (akár nem biológiai is) felület állhatott rendelkezésre, mint amit ma tapasztalunk működni a mai modern életformákban, de a régiek ezeknél sokkal egyszerűbbel és többfélével is megelégedhettek.

@Kérdező(#3): "A természetes szelekció maga az evolúció (tehát szinoninák), vagy az evoluciónak az eszköze?"

Csak maga a szelekció semmiképpen nem lehet evolúció, csak legfeljebb ezek így együtt: replikáció, variáció, szelekció.

Az evolúció szavunk fejlődést, változást, kibontakozást jelent. Mivel a fejlődés szó erősen szubjektív jellegű értelmezést tesz csak lehetővé, így tudományos berkekben az evolúció szót inkább változások szüntelen folyamaként értelmezzük, hiszen pl. biológiában, ha a figyelt változási láncolatban a kezdethez képest kisebb komplexitás jelenik meg, az ugyanúgy evolúció lesz.

@Kérdező(#3): "Ha ez utóbbi igaz, akkoe viszont adódik a kérdés, hogy "mi az evolúció?"

Hogy mi váltja ki, vagy mi tartja fenn a láncolatban a változás folyamát, az lényegtelen már abból a szempontból, hogy ezt a folyamatot evolúciónak fogjuk tekinteni. Ennek tükrében tehát lehet akár a csillagoknak, galaxisoknak, a kultúrának, a piramisoknak is, meg miegyéb hasonló dolgoknak is evolúciója, és biológiai evolúció lesz bármilyen olyan jellegű mechanizmus is, ami változtat az élővilág összetételén, legyen az akár a neutrális evolúció is, amiről itt már más szót ejtett.

A biológiai evolúció is pont ugyanolyan evolúció, mint bármilyen más evolúció, amelynek lehetnek mesterséges és természetes alakító forrásai.

@Kérdező: "Ebben olvasok magáról a természetes szelekcióról, illetve a szexuális szelekcióról is. Amikor hivatkoztam ezekre, akkor szóltak, hogy nem kell a kettőt külön választani. De Darwin a könyvében határozottan ketté választja a két folyamatot."

Miért kellene külön választani? Mindegyik szelekció, nem?

Kétféle módon jöhet létre fehér szőrű kutya. Ha a kutyák körül változik a környezet és egyre több lesz a jég és hó, akkor a kutyák szőre egyre jobban fog világosodni a természetes szelekció folytán. A mesterséges szelekció során meg te magad válogatod ki az egyre világosabb szőrűeket. Az eredmény? Tök ugyanaz. A folyamat lényege? Tök ugyanaz.

Más szempontból érdemes csak különbséget tenni. Egyszerűen történetiségből, és azért is, mert gyakorlati értelemben a szelekciót a saját érdekünkben is remekül tudjuk kihasználni, és nem hinném, hogy Darwin más értelemben tett volna különbséget ebben. A szexuális szelekció is tök ugyanúgy szelektálás egy bizonyos, de más kitüntetett szempont szerint. Azért mert van egy halom válogatás különböző jelleggel, attól még mindegyik válogatás marad.

Újabb ráadásul ne gondoljuk már azt, hogy pl. a kutya kialakulása közben csak a mesterséges szelekció játszott közre! Pl. bizonyos környezetekben az egyre jobban úszó kutyákat válogatta ki az ember, és utána egyszer csak rácsodálkozott arra, hogy ezeknek a kutyáknak a lábujjai között kialakult az úszóhártya. Akart a mesterséges szelektor úszóhártyát? A fenéket... az bizony természetes módon alakult, és a kutyák kialakításakor számtalan véletlenül megjelenő új jelleg tetszett meg spontán az embernek, ami új tenyésztési irányokat jelölt ki. Vagy a szexuális szelekcióban nincs ugyanúgy természetes és mesterséges csapásvonal is? Amikor az ember értelme nyiladozni kezdett, akkor abba idővel a mesterséges jelleg is beleszólt, hiszen a kultúránkat és az esztétikai világképünket is olykor tudatosan alakítottuk, vagyis nem kis részben tényleg magunkat is háziasítottuk, ahogy arra Konrad Lorenz is felhívja a figyelmet.

Ja... még egy-két dolog...

Kérdező(#3): "Itt az a kérdésem, hogy tulajdonképpen a tudomány mikortól tekint valamit élőnek?"

Idéznék Martin Hanczyc-től: "Nagyjából az utolsó 150 év alatt a tudomány valahogy elkente ezt a megkülönböztetést a nem-élő és az élő rendszerek között, és most úgy gondoljuk, hogy lehet egyfajta folytonosság a kettő között."

[link]

Nos, ez azt jelenti, hogy a valóságban nincs olyan, ami valami éles választóvonalat jelölne ki az élettelen és élő között, és ha ilyen nincs, akkor semmi valóságalapra nem mutat rá az élet szavunk se, hanem az csak egy olyan nem visszaigazolt hipotézis jelölése, amit sokáig egyszerűen visszaigazolás nélkül is magától értetődő igazságként kezeltünk. Olyan ez, mint a lélek szavunk. Magától értetődőnek vettük, hogy valami az anyagon kívül is létezik bennünk, ami nem anyag, de valahogy "szót" ért az anyaggal is. De nincs semmi olyan, ami bennünk utalna egy létező lélekre.

Ahogy az #5-ben említésre is került az élettel kapcsolatban: "Azonban az általad említett kritériumok történetesen léteznek."

Szvsz. ez a végállomás. Nem lesz soha életdefiníció, mivel nincs olyan külön, hogy élő és élettelen, csak az élő esetén egyszerűen van a működésnek egy olyan szintje, amit az emberek szubjektíve valami egészen másnak látnak, mint mondjuk egy kődarabot. Ám egy középkori ember, sőt, még egy középkori tudós is pl. élőlénynek tartana egy mai robotporszívót, ahogy ügyesen mászkálna ide-oda, és szívná magába a piszkot. Biztosan arra gondolnának, hogy a felszívott porból, koszból él.

Kérdező(#3): "Pl. a vírusokkal kapcsolatban megoszlik a helyzet."

Éppen ezért ez a kérdés inkább akadémikus (az evolúció működésének megértése szempontjából tulajképpen nem is igazán lényeges kérdés). Az életkritériumok felállítása másért fontos, hogy megadjon egy irányt a kutatási alapoknak, de ez nem azt jelenti, hogy a tudomány valós, különálló, elhatárolható "matériaként" keresné az élet mibenlétét.

Kérdező(#3): "Hogyan lehet LUCA-t beilleszteni az általad leírt folyamatba?"

Erre ugye kaptál szép választ az #5-ben, és én még annyival egészíteném ki, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy LUCA nem egy bizonyos élőlény volt, mint ahogy abban is biztosak lehetünk, hogy nem egy bizonyos majomszerű lény volt a mai majmokkal közös ősünk, hanem sok-sok egyszerre.

[link]

sadam87 topiktársunktól idéznék ezzel kapcsolatban: "...rengeteg horizontális géntranszfer történt (főleg a baktériumok és Archaeák között), azaz számos alkalommal kerültek át gének egyik ágról a másikra... a horizontális géntranszferrel magyarázza ezt, illetve amellett érvel, hogy a közös ős nem egy konkrét sejt/faj volt, hanem fajok közössége, amelyek géneket cserélgettek."

[link]