Sokaknak miért fáj még mindig Trianon?

Nagyon nem értek azzal egyet, hogy miért kell ezt így leegyszerűsíteni, hogy aki "nem tudja magát túltenni", az biztos a Kárpátiát hallgatja és bakancsban jár...

Szerintem teljesen az lenne a normális, ha ez minden magyarnak fájna, ez nem egy pejoratívan emlegetett Kárpátiát hallgató szubkultúra kéne legyen, hanem természetes dolog minden magyar számára, hogy ez egy igazságtalan és rossz dolog volt, ami velünk történt, és igenis emlékezni kell rá.

Ha holnap elcsatolnák az USA kétharmatát és Kanadának, NBr-nek, Mexikónak, Kubának adnák oda (pl. Los Angeles Mexikóban lenne, Florida Kubához tartozna), nem hiszem, hogy az amerikaiak csak úgy túltennék magukat rajta, és elfelejtenék. Gyártanák a hülye filmjeiket, hogy mennyire igazságtalan, ami velük történt, és ti meg morzsolgatnátok a könnyeiteket, mindenki tüntetne, hogy mennyire igazságtalan ez így. De ugyanígy említhetném pl. Franciaországot, mi lenne, ha Marseilles Olaszországé lenne, Aquitania Spanyolországé, Bretagne Nagy-Britanniáé stb., nem hiszem, hogy a franciák csak úgy beletörődnének ebbe, hogy ami volt, régen volt, felejtsük el.

Magyarország 1920 előtt 1000 évig birtokolta azokat a területeket, Kolozsvár, Nagyvárad, Kassa, Szabadka (és még sorolhatnám) ugyanolyan színmagyar városok voltak, 1000 éves magyar kultúrával, mint ma Debrecen vagy Szeged. Nem értem, miért kéne elfogadni és beletörődni, hogy ma ezeket a városokat Oradea és hasonló neveken csúfolják, és idegen népeket költöztettek be, és büszkén hencegnek, hogy milyen szép városaik vannak, romániát népszerűsítő, turistáknak készült videókon ott büszkélkednek a Tordai hasadékkal, Vajdahunyad várával, román zászlókkal teletűzdelt, Mátyás -szobros Kolozsvárral, gyönyörű szász kultúrát még a mai napig magán hordó Brassóval, hogy az románia... románia egy frászt!

A világ legigazságtalanbb szemétsége, ami velünk történt, és ez nem a bakancsos, Kárpátiát hallgató turbómagyarok fájdalma, hanem az lenne a normális, ha ezt minden magyar felfogná, és igazságtalannak, rossz dolognak tartaná. Semmi szégyen, rossz dolog nincs ebben, sőt, a semlegesség, az elfogadás a szégyen és elfogadhatatlan dolog. Nem is az a legrosszabb igazából, hogy ezeket a területeket elcsatolták, hanem a legrosszabb az, hogy van olyan magyar, aki ilyeneket képes leírni, hogy "jó, hogy így történt", "100 éve volt, kit érdekel", "minek a múlton rágódni"...

Egyébként ez nem a múlton rágódás, amiket leírtam, annak ellenére, hogy annak tűnik. Csak tudjátok, nagyon kényelmes úgy osztani az észt, hogy a csonka országban éltek, és úgy beszéltek magyarul, ahogy akartok, nem ver meg senki titeket érte, és fogalmatok nincsen, milyen az, amikor az alapvető emberi jogaitokat korlátozzák, mint a nyelvhasználat, anyanyelvi kultúra műveléséhez való jog és ehhez hasonlók. Amikor egy ország másodrendű polgárainak tart titeket, és a politikusok ellenetek uszítanak, mint valami felforgatók, ellenségek ellen. A külhoni magyarok nem akartak szlovákia, románia, szerbia, ukrajna állampolgárai lenni, mégis el kell tűrniük ezeknek az országoknak a sovinizmusát.

Biztosan sokan kimennek tünteti az amerikai négereket ért atrocitások miatt, ami az USA-ban van. Érdekes, hogy ez annyi emberben érzelmeket vált ki, mindenki fel van háborodva, követelitek a feketék jogait, miközben 100 km-re tőletek a saját nemzettársaitokkal szemben ugyalyan elnyomás, vagy még durvább van, mint a négerek ellen elkövetett vélt vagy valós sérelmek! És erre csak az a válaszotok, hogy "100 éve volt, felejtsük el, minek a múltat háborgatni".

Ez tudjátok, nem a múlt, ez a ti ostobaságotok, tudatlanságotok, és meg kell mondani, hazaárulásotok. 100 évvel a háború után, amiben olyan sok külhoni magyar is áldozta az életét az országért, ti az antant oldalára álltok.

Aki nem csak annyit tud a kérdésről, hogy nagy “löttyös tehetemséges indulattal” belehörgi a világba, hogy neki mennyire fáj Trianon, az nem csak bitang, hígmagyar hazaáruló lehet, hanem olyan is, aki birtokaban van objektiv ismereteknek is. Ezek az ismeretek akkor is rendelkezésre álltak, amikor Trianon meg akut volt, így 100 év elteltével meg mindenki bekaphatja, aki szerint nem vagyok jó hazafi, ha a dolog megítélésében merek objektív lenni.

Számunkra kellemetlen, de sajnos igaz, hogy a döntés az etnikai többség elve alapján jött létre, és nyomán etnikailag igazsagosabb helyzet állt elő, mint ami előtte volt, mert sokkal több ember került olyan állam fennhatósága alá, ahova etnikaila tartozott, mint ahány kikerült onnan. Ez utóbbiak azonban főleg magyarok voltak, így joggal tarthatjuk Trianont nemzeti tragédiának, de tudni kell, hogy minden elcsatolt területrészen utodállami nemzetisegi többség, sőt abszolút többség volt. Igen, még Románia esetében is, ahol a legnagyobb volt a magyarok arányszáma. És ezen mit sem változtat az a tény, hogy sok színmagyar terület is átkerült utodállami fennhatóság alá, olyanok is, amik a leendő határok mentén voltak, tehát etnikai alapon Magyarországon kellett volna maradniuk. De a döntéshozók számos esetben eltértek az etnikai elvtől, és egyéb stratégiai, közkekedési, gazdasági szempontokat vettek figyelembe. Nagyjából mindig a magyarok (másutt pedig egyéb vesztes államok) kárára, persze.

Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a trianoni döntéssel szemben akkor nulla hivatalos tiltakozás történt.

Sőt, az aktuális magyar vezérkar ezt teljesen elfogadta.

És nem feltétlenül kellett volna.

Lásd Törökország esetét, mint extrém végletet.

Kedves 24. amit írtál valóban igaz. Háborúban a győztes írja a szabályt, történelmet. Így volt ez a Párizsi békében is, amikor meghúzták a határt- Mellesleg felvidékiként meg kell, hogy mondjam, 25 évem alatt mindig szlovák voltam, pedig bár szlovákiában élek, magyarországra jártam iskolába. Mindig midnenkinek én voltam az a srác aki: "jah, te megtanultál magyarul?, meg a jól beszélsz magyarul annak ellenére, hogy szlovákiai vagy" szöveget kellett hallgatnom. A trianon sajnos a terület végett fáj sokaknak. Tisztelet a kivételnek. Le lehet szavazni 0%-ra a válaszaim, de az attól még nem fordít a tényen, hogy tovább kell lépni, békésen együtt élni.

Mellesleg egy olyan új-nagymagyarországot hogy tudnátok elképzelni szlovák, ukrán, szerb-horvát, román kisebbséggekkel, ha már most problémákat okoz az országban egyes nemzetiségek integrálása, illetve menekültkérők befogadása?

(Gondolom ezzel megint kihúzom a gyufát az anyaországiaknál, de már nem érdekel. Dédszüleim a Beneš-dekrétum által csehországba deportálták és egy farmon szó szerint elárverezték, mert nem tagadták meg magyarságukat 45 után. a nagyszüleim, szüleim nem érvényesülhettek, mert a káderen ez volt: magyar nemzetiség. Most elértünk egy pontot, hogy elfogadnak, békésen együtt élünk szlovák, magyar. Nem kell már trianont emlegetni. A jövő az, ami számít.)

Egyik véleménnyel sem értek egyet, tudniillik, hogy

1. A győztesek diktáltak, a veszteseknek maradéktalanul el kellett mindent fogadni. Persze nagyrészt ez történt mindegyik vesztessel, de éppen Törökország példája az, hogy másokkal nem tudták megtenni azt, amit velünk. De van más példa is, ott vannak a lengyelek, akik 200 km-re tolták keletebbre a határt az éppen alakuló Szovjetunió kárára (1919-ben ugyanis volt egy lengyel-szovjet háború, amit a lengyelek nyertek meg, ezt kevesen tudják itthon). De még a németek is rendeztek népszavazásokat bizonyos területek kérdésében és az osztrákok is. Persze, mi is elértünk minimális területek esetén népszavazással eredményeket, de összességében ebben a kérdésben lehettünk volna szervezettebbek, felmutathattunk volna nagyobb ellenállást is. Szerintem a szociáldemokratáknak nagyon nagy felelősségük van ebben, hogy a háborúból visszatérő katonák, a magyar haderő szétzilálódott, és a még meglévő ellenállási gócok sem voltak kormányzati részről támogatva, sőt, még akadályozták is őket...

2. Ellenben a török példa, amit Wadmalac mondott, nálunk nem lehetett volna alkalmazható. Azért Törökország és Magyarország geopolitikai helyzete egészen más volt. Kis-Ázsiát többségében törökök lakták (ez már egy egészen eltérő helyzet a magyarok és a Kárpát-medence viszonylatában), és igaz, hogy más államok kaptak volna Kis-Ázsiából területeket, mint pl. a görögök (az igaz, hogy élt görög kisebbség egyes területeken, de ez messze nem olyan arányú, mint pl. Erdélyben a románok aránya), kaptak volna az olaszok, illetve az angolok és franciák is gyarmati mandátumterületeket. De etnikai értelemben mi közük van az olaszoknak, angoloknak és franciáknak Kis-Ázsiához? Hatalmi, stratégiai célok persze lehettek a törökökkel szemben, de ez messze nem olyan nagy "motiváció", mint ami szerbek, csehek, románok részéről felmerült a magyar területek kapcsán...

A másik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétdarabolása, azaz egy németekkel szövetséges nagyhatalom eltörlése, és a helyén egy antantnak (főleg franciáknak a németek hátában) lojális kisantant létrehozása az messze magasabb prioritással rendelkezett, mint egy-két mandátum Kis-Ázsiában! Ebből fakadóan a magyaroknak messze kevesebb mozgástere volt arra, hogy az antant döntéseivel szemben kekeckedjenek, mint a törököknek! Ráadásul az antant haderő a Balkánon, Magyarországtól délre állomásozott, és a Monarchiát tartotta sakkban, Magyarországot felfegyverzett csehek, románok, szerbek szorongatták három oldalról, azaz katonailag teljesen sakkba voltunk szorítva, és ilyen helyzet a törökök esetében nem állt fenn! Ott is voltak persze harcok, de messze nem volt katonailag annyira esélytelen, és egyenlőtlen, mint ami velünk szemben volt! Amikor a törököket hozzuk fel "bezzeg" példának, azért ezekre is gondoljunk!