Sokaknak miért fáj még mindig Trianon?

Vélhetően a döntés igazságtalansága.

Aki látott már 1920 előtti népességi térképet, az nem csodálkozik azon, hogy mi történt.

Az viszont kimondottan felháborító, hogy sok területet elég bőkezűen eladományoztak a szomszédos országoknak, holott azokon jelentős magyar többség volt. Ilyen a Felvidék déli fele, Székelyföld és Erdély nyugati része, a délvidék, és még felsorolhatnék sok, határ menti települést.

Az egész döntésnek büntető jellege volt, amivel értelmes ember nem érthet egyet.

Sok szempontból lenne jobb.

Rengeteg bányánk, erdőségünk veszett oda, a kerékküllő-szerűen kiépített vasúthálózatunkból csak a küllők maradtak ,a kerék körben határon kívül került, sok-sok kellemetlenség és tragédia a kirekedő családokkal stb.

Tényleg lehet azt mondani, hogy az ország megnyomorítása volt.

De tényleg kár ma ezen pörögni.

Visszacsinálni nem fogják, nem is lehet, mert az most ugyanolyan érvágás lenne a többi országnak és az ottani, azóta keveredett lakosságnak is.

És jogalap sincs rá.

Meg tényleg állati régen volt.

Csúnyábból is állt már más ország jobban talpra.

Aki látott már 1920 előtti népességi térképet, az nem csodálkozik azon, hogy mi történt."

Hát dehogynem csodálkozik el!

Mert nézd már meg az 1920 UTÁNI térképet is, azon pl. Jugoszláviát, Csehszlovákiát. Ugyanolyan tarka-barka az etnikai térképe, mint a történelmi Magyarországé, ha nem tarkább.

Pont ezen lehet csodálkozni, hogy a történelmi Magyarország szétszakítása olyan "magyarázat" alatt történt, hogy nemzetállamokat hozzanak létre, miközben az Osztrák-Magyar Monarchia romjain tulajdonképpen csak Ausztria és Magyarország maradt nemzetállam, az összes többi utódállam soknemzetiségű ország volt!

A kérdésre válaszolva: nem azt mondom, hogy ezen kell minden percben rágódni, szerintem is a jövőt kell építeni. De elfelejteni sem szabad. Az egészséges lelkülethez hozzátartozik a veszteségek számontartása is, mert a veszteségekből lehet építkezni, és nem abból, ha ráerőszakoljuk magunkra, hogy "100 éve volt, már mindegy". Az ilyen gondolkodás nem old meg semmit. Mert igenis a Kárpát-medence továbbra is a magyarságé (is), a legnagyobb etnikum továbbra is a magyar, és Európa legnagyobb kisebbsége él a határainkon kívül. Azért nem lehet sutba vágni és meg nem történtként kezelni, mert máig ható következményei vannak, magyar emberek milliói kerültek idegen országokba és élnek ma is ott.

És nem beszélve a kultúra vonzatáról, a városokról, a palotákról, templomokról, amiket a magyar állam épített, és ma más államok büszkélkednek velük. És a természeti szépségekről, amelyek mindig Magyarország részei voltak, de ma más országok hirdetik, hogy az övék. Szerintem az érti csak, amiről írok, aki járt már ezeken a helyeken.

Nem lehet kétségbe vonni, hogy pár embernek tényleg fáj Trianon, mert ebben a szellemben nevelték, a legtöbben azonban divatból trianonoznak minimális ismeretek, ill. téves információk alapján, meg persze magyar identitásuk bizonyítása érdekében. Elég, ha egy hülye elkiáltja magát, hogy “Igaz magyar csak az lehet, akinek fáj Trianon!”, és nincs már többé helye az értelemnek, jobb a békesség, hát nekem is fáj wazze! Ez, ahol mi élünk már egy bunkóbb része Európának, itt az ilyen dolgok vérre mennek. Nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban is. Nem tudom, hogy pl. a szlovák nyelvben van-e olyan kifejezés, hogy “magyarszopó”, de az ottani nacionalisták vsz. ilyesmit mondanának arra, aki felvetné, hogy talán nem volt teljesen igazságos döntés színmagyar, határmenti területeket odaadni Csehszlovákiának. Felénk etnikai, meg nemzeti alapon mindenütt folyt némi gyilkolászás a történelem során. Így aztán belenk égett, generációkon átívelő történelmi tapasztalataink szerint nem mindegy, hogy mennyire gondolnak bennünket magyarnak, szlováknak, románnak, vagy zsidónak.

Nekem pl. nem fáj Trianon. Mert én nem erőből vagyok magyar, hanem csak úgy simán, természetesen. Ahogy pl. heteroszexuális is vagyok. Nem is jut eszembe megdobálni a melegeket a pride felvonuláson.